Jelentős változások küszöbén

„Kijelenthetem, hogy az elmúlt években kitanultuk a csínját-bínját a pályázatokon való részvételnek.” Somogyi Tibor felvételeMit vár a 2004-es évtől, tart-e a bekövetkező változásoktól, gondolok itt elsősorban az iskolák diákalapú támogatásának bevezetésére?

Az iskolák diákonkénti normatív támogatása véleményem szerint az eddigieknél valamivel hatékonyabb finanszírozási formát jelent majd. Számos európai országban bevált módszerről van szó, bár kétségtelen, adódhatnak buktatói is. A támogatás eddigi rendszere megítélésem szerint komolyabb alapokat nélkülöző elosztási rendszert képviselt. Mindig az előző évi költségvetési támogatás mértékéhez igazodott a következő esztendei tétel. Városunk, sőt a környék egyik legnagyobb alapiskolájának igazgatójaként bízom a fejkvótarendszer sikerességében, mely előbb-utóbb egészséges versenyhelyzetet teremt majd az iskolák körében. Persze más a helyzet a kisiskolák esetében, mivel az alacsony diáklétszám valószínűleg kisebb összegű központi támogatást feltételez eltérő koefficiensek alkalmazásánál is. Egyébként bizalommal tekintek a jövőbe, bízom benne, hogy 2004-ben is helytállunk majd, s további sikereket érünk el az oktatás és a diákok foglalkoztatása terén.

Futja-e a költségvetési támogatásokból felújítási munkálatokra, illetve beruházásokra?

Legutóbbi, jelentős anyagiakat igénylő beruházásunkra, a tetőtér kialakítására külön támogatást kaptunk az oktatási tárcától. Mintegy három éve az addig lapos tetős iskolaépületünket átalakítottuk, hogy bővítsük a belső teret. Mivel kevés a tantermünk, diákjaink száma pedig magas – hozzávetőleg 900 tanuló látogatja az iskolát –, még az ebédlőben és az egyes tanári szobákban is kénytelenek vagyunk tanítási órát tartani. Természetesen ilyen mértékű beruházásra nem elegendő a rendes évi támogatás, melyből éppen csak az iskola fenntartására és a bérekre futja. Szinte a csodával határos, hogy a múlt évet adósságmentesen sikerült lezárnunk. Ez részben a jó gazdálkodásnak, részben pedig a költségvetésen kívüli egyéb források igénybevételének volt köszönhető. A költségesebb átalakításokhoz és a felújítási munkálatokhoz szükséges anyagi fedezetet pályázati pénzekből, szülői támogatásokból, illetve különféle szponzori adományokból igyekszünk biztosítani. Jelenleg is pályázat útján próbálunk pénzt szerezni, hogy az elkészült tetőteret beépítsük, és így újabb tantermeket alakíthassunk ki.

Milyenek a pályázati lehetőségek, honnan szerezhetnek többletkiadásaikra pénzt az iskolák?

Szerencsére sokrétűek a lehetőségek. Különböző alapoknál pályázunk támogatásért, például tanszerek és egyéb, a diákok hatékonyabb oktatását elősegítő segédeszközök megvásárlásához. Ezenkívül uniós pénzekért is pályázunk. Kijelenthetem, hogy az elmúlt években kitanultuk a csínját-bínját a pályázatokon való részvételnek. Persze, ez sem biztosít állandó bevételi forrást iskolánk számára. Míg az egyik évben 100-150 ezer koronát is sikerült elnyernünk pályázat útján, a másik esztendőben egyetlen sikeres pályázatunk sem volt. Nagyon változó tehát, hogy mikor mennyivel tudjuk kiegészíteni a szűkös központi támogatást. Szerencsés helyzetben vagyunk azonban, mert a szülők támogatják az iskolát: néhányan kisebb-nagyobb pénzbeli, mások tárgyi adományokkal – például takarítószerekkel, villanyégőkkel –, sőt akadnak olyanok is, akik fizikai segítségüket ajánlják fel. Nemrégiben az iskola környékének rendbetételében segédkezett néhány szülő. Persze rengeteg olyan probléma felszámolása vár ránk, amelyhez a szülői segítség nem lesz elegendő. Égető szükség volna az ablaküvegek cseréjére, ezenkívül elavult az iskola villanyvezetéke, központifűtés-rendszere, csatornázása is. Már régen fel kellene újítani a tornatermünket is, és ez összességében akkora tétel, hogy egyelőre a szülők mégoly áldásos segítségével sem futja rá.

Az oktatásügy alulfinanszírozottságából adódóan állandó problémát jelentenek az alacsony pedagógusbérek, vélhetőleg idén sem várható e téren nagyobb változás. Mindezek ellenére, véleménye szerint, miként akadályozható meg a pedagógusok pályaelhagyása?

Úgy gondolom, ez rendkívüli problémát jelent az iskolák életében. A szűkös anyagiak és az alacsony társadalmi megbecsülés miatt mind több pedagógus gondolja úgy, hogy inkább más pályán próbál szerencsét. Szinte csak a személyes és szakmai elhivatottság tartja pályáján a pedagógust, valamint a jövőbe vetett hite, hogy egyszer majd csak jobbra fordul a helyzete. Véleményem szerint sajátos jelenség ugyanakkor a pedagógusi pálya elnőiesedése is, mely főként az utóbbi években figyelhető meg. A katedra nyújtotta lehetőségek és életpályamodell iránt túlnyomórészt a hölgyek körében tapasztalható érdeklődés. Személy szerint azonban fontosnak tartom, hogy a tanári kar nembeli megoszlása arányos legyen, és a jelenleginél több férfikolléga oktasson az iskolákban.

Manapság ha az iskolákról beszélünk főként csak az anyagi helyzetükről esik szó, az oktatás, annak szépségei, a pedagógusi munka sikerei általában a háttérbe szorulnak. Az iskola mely sikereire a legbüszkébb?

Szerencsére a bőség zavarával küzdünk e téren. Nehéz kiemelni bármit is a diákjaink eredményei közül. Büszkék vagyunk énekkarunkra, mely több alkalommal is sikerrel szerepelt a különféle megméretéseken és kulturális rendezvényeken. Legutóbb nemcsak az iskolát, hanem a várost is képviselték az október 23-ai budapesti ünnepségeken, novemberben pedig több más énekkarral karöltve felléptek egy győri Republic-koncerten is. Ezenkívül szinte minden tárgyban kiváló eredményeket érnek el diákjaink, rendszeres résztvevői a járási és kerületi szintű tanulmányi vetélkedőknek. Bekapcsolódtunk egyebek mellett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által meghirdetett határon túli vetélkedőkbe, például a TIT levelező, a Zrínyi Ilona matematikai, az Öveges fizikai és a Simonyi Zsigmond helyesírási versenybe. Sikeres szereplői vagyunk ugyanakkor a hazai, egyebek mellett a vers- és prózamondó, a szlovák nyelvi, a sport-, a képzőművészeti versenyeknek is. Iskolánk több évfolyamában bevezettük a CED helyesírási programot is.