Idén az egészségügyi botrányokból sem volt hiány, összegyűjtöttük a legsúlyosabb ügyeket

Aki régóta figyelemmel követi a szlovák egészségügy helyzetét, az már hozzászokhatott, hogy minden évre jut egy-két nagyobb botrány, a legtöbb esetben valamilyen korrupciós ügy. Nem véletlen, hogy az egészségügyi miniszteri szék a legkevésbé stabil tárcavezetői pozíciók közé tartozik – Szlovákia 32 éve tartó önállósága óta már 20 személy cserélődött ezen a poszton.

Kis túlzással állíthatjuk, hogy átlagban másfél évente új vezető kerül az egészségügyi minisztérium élére, a Robert Fico (Smer) által vezetett kormányokra pedig különösen jellemző a gyakori minisztercsere.

Fico immár negyedik ciklusát tölti a kormányfői székben, és a 2023-as szeptemberi megválasztás óta már egy minisztert „elfogyasztott” Zuzana Dolinková személyében. A Hlas jelöltjének 2024 októberében kellett távoznia, mivel nem tudta elrendezni az orvosok tömeges felmondásának helyzetét. Helyére Kamil Šaškót nevezték ki, aki decemberben, szinte az utolsó pillanatban talált megoldást a kormány és az orvosszakszervezet közt húzódó érdekellentétre. A miniszter pozíciója ekkor még stabilnak tűnt.

Az idei csúcsbotrány: a mentőtender

Az idei év Šaško számára viszonylag nyugodtan kezdődött. Már biztosan kevesen emlékeznek rá, hogy január elején egy jogalkotási hiba miatt az orvosok az elektronikus receptek helyett ismét csak papíralapú receptek formájában írhatták fel azokat a vényköteles gyógyszereket, amelyeket az egészségbiztosítás nem fedez, de egy hét elteltével a miniszter már arról számolt be, hogy a problémát sikerült orvosolni. Minden bizonnyal a tárcavezető örült volna annak, ha az egész évben ehhez hasonló „botrányokkal” kellett volna foglalkoznia.

Šaško továbbá azért sem került reflektorfénybe, mert a sajtó az év első felében főként Peter Kotlár kormánybiztossal volt elfoglalva – róla a későbbiekben még szólunk.

Az egészségügyi miniszterre augusztusban, a legnagyobb politikai uborkaszezon kellős közepette szegeződött rá a sajtó és a nyilvánosság figyelme az úgynevezett mentőtender kapcsán, amelyet az ellenzék az ország történetének egyik legsúlyosabb korrupciós botrányaként emlegetett.

Šaško, a túlélő

A tárcavezető idő előtt hazatért a nyaralásáról, hogy aztán a sajtótájékoztatóján arról magyarázkodjon, hogy neki miniszterként semmi köze a pályázat lebonyolításához.

A politikai mémoldalak a későbbiekben csak a miniszter „grillezéseként” emlegették Šaško performanszát – a miniszter ugyanis látványosan izzadt az újságírói kérdések során, feltehetően nemcsak a rekkenő nyári hőség miatt.

A helyzet odáig fajult, hogy már maga Robert Fico is megszólalt az ügyben: felszólította Šaškót, hogy törölje el a közbeszerzés eredményeit és írjon ki újabb pályázatot. Ez pedig egyértelmű jelzés volt a miniszternek: ha nem oldja meg gyorsan a nyakába szakadt politikai botrányt, Dolinková sorsára jut.

A helyzet végül többé-kevésbé tisztázódott: Šaško eltörölte a pályázatot, és új közbeszerzést ígért a mentőállomások üzemeltetésére. Azonban ezt a feladatot sem sikerült maradéktalanul teljesíteni, mivel Maroš Žilinka főügyész azt állítja, hogy a miniszter törvénytelen módon járt el a megszüntetés során.

Fico azonban végül kiállt a miniszter mellett, így maradhatott a miniszteri székben. Egyelőre.

Kotlár, az ámokfutó

A mentőtender kétségkívül nagy nyomást helyezett Šaškóra és az őt jelölő Hlasra, de idén egyetlen egészségügyi közszereplő sem kapott annyi kritikát, mint Peter Kotlár. Egyúttal meg kell jegyezni, hogy a járványügyi kormánybiztos mindent megtett azért, hogy az orvosokat, az egészségügyi szakértőket és a tudósokat magára haragítsa: az év elején még főként az mRNS alapú vakcinákat bírálta, sőt, be akarta tiltani a használatukat, később pedig már a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) hitelességét kérdőjelezte meg, mivel az ott dolgozó szakemberek tételesen megcáfolták a vakcinákról szóló jelentésének állításait.

A kormánybiztos körüli botrány hónapokig húzódott, így a teljes történet felelevenítésére itt most nincs lehetőség, ezért inkább pontokba szedve összefoglaltuk a legfőbb történéseket:

• a kormány januárban elfogadta Kotlár jelentését, melyben az egyéves kormánybiztosi tevékenységét foglalta össze, már ebben is nagy hangsúlyt fektetve a vakcinák hatékonyságának megkérdőjelezésére;
• márciusban a Fico-kabinet jóváhagyott egy újabb jelentést, amely már kifejezetten az mRNS alapú vakcinák betiltását szorgalmazta (ekkor hangzott el hírhedté vált génmódosított kukoricás hasonlat is);
• egy hónap elteltével, áprilisban maga a miniszterelnök terjesztett be egy javaslatot a kormány elé, melyben kötelezte az SAV-t, hogy vizsgálják felül a kormánybiztos jelentését;
• az SAV felülvizsgálata nyárra elkészült, de Ficóék nem voltak hajlandóak felvenni a kormány napirendjére, ezért a tudósok saját maguk tetté közzé az eredményeket, melyekből világosan látszott, hogy Kotlár hamis információkat terjeszt a vakcinákról.

Van, amiben hasonlítanak

Bár Šaško igyekszik távol tartani magát a kormánybiztostól, és kijelentéseiben egyértelműen a tudósokat támogatja, egy dolog mégis közös bennük: a botrányok után sem hajlandóak lemondani a pozíciójukról.

Kotlár még előnyösebb helyzetben van, mint az egészségügyi miniszter, hiszen Fico korlátlan bizalmát élvezi.

A kormányfő ezt a nyilvánosság előtt mindig hangoztatja, még akkor is, amikor a koalíciós partnerei (főként a Hlas miniszterei) egyértelművé teszik, hogy nem tetszik nekik Kotlár tevékenysége. A kormánybiztosnak így nem kell tartania attól, hogy a közeljövőben távoznia kell.

De mi lesz a betegekkel?

Amíg a politikai vezetők a pénzosztással, a különféle jelentésekkel és főként egymással vannak elfoglalva, addig a szlovák egészségügy helyzete tovább romlik. Minden egyes miniszter a rendszerszintű reformok ígéretével foglalja az egészségügyi tárcavezetői pozíciót, de nagyobb előrelépéseket továbbra sem láthatunk.

Hogy ne legyünk igazságtalanok, meg kell jegyezni, hogy reformkezdeményezései Šaškónak is vannak: nemrégiben lapunk is beszámolt a készülő gyógyszerreformról, illetve a miniszter azt ígérte, hogy jövőre az orvosoknál fizetett kenőpénzek helyzetét is rendezi. Az említett tervek olyan változásokat hoznának, amelyeket a betegek a hétköznapokban is megéreznének. Egyelőre azonban csak tervekről van szó. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatban is életbe léphessenek, hosszadalmas és bonyolult törvényalkotási folyamatokon kell átesniük, melyen korántsem biztos, hogy sikerrel zárulnak. Ez nem mindig a miniszteren múlik – ha a koalícióból hiányzik a politikai akarat, akkor a reformok továbbra is a fiókban maradnak.

A probléma csak az, hogy már évtizedek óta tele vannak a fiókok.