Pozsony. A heves bírálat, becsmérlés, radikális kijelentés is számíthat szabad véleménynyilvánításnak, amit a demokráciában el kell tudni viselni – akkor is, ha nem tetszik, ha faji, etnikai alapú megjegyzésről van szó – szögezte le lapunknak A. Nagy László.
Hol van a szólásszabadság határa?
„Akármire is reagál a tárcavezető, mindenképpen dicséretes, hogy felvetette Martin Klein ügyét. Három évvel ezelőtt a bíróság elmarasztalta az újságírót, csakhogy a demokráciában a radikális véleményt is el kell viselni – egészen addig, amíg nem bujtogat tettlegességre. Kleint uszításért ítélték el, pedig esetében nem erről volt szó. Ezért helyeslem Lipšic kezdeményezését” – magyarázta lapunknak A. Nagy.
A probléma az, hogy nem világos, hol a határ: mi minősül uszításnak és mi véleménynyilvánításnak, mikor kell a büntető törvénykönyv szerint eljárni. „Ha például a magyarokról azt állítanák, hogy elmaradott ázsiai nép, akkor ez véleménynyilvánításnak számít, bármennyire is kellemetlen. Ha ezt azzal is megtoldják: a magyarokat hátrányos helyzetbe kell hozni, ki kell irtani, akkor ez már uszítás és büntetendő. Csakhogy nem minden megnyilvánulás ilyen egyértelmű, a szlovák jogrend pedig még kevésbé az. Ezért jó lenne, ha az Alkotmánybíróság egyértelmű véleményt fogalmazna meg, ami a többi bíróság számára kötelező érvényű lenne. Ebből kiindulva a büntető törvénykönyvet is módosíthatnánk” – tette hozzá a magyar politikus. (sza)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.