Hol épüljön szélerőmű, és hol ne? Szlovákia háromnegyede „no-go zóna”

Az utóbbi években Szlovákia déli régióiban egyre több szélerőműprojekt „bukkan fel”, amelyek rendre kiváltják a lakosság tiltakozását. Bár ez utóbbiak gyakran tévhiteken és dezinformációkon alapulnak, a szélerőműveknek ténylegesen lehet negatív környezeti hatása, ezért nagyon körültekintően kellene kiválasztani a beruházások helyszínét. Gúgh János, a Szlovák Ornitológiai Társaság (SOS/Birdlife) munkatársa szerint ugyanakkor jelenleg nem ez a jellemző, és több tervezett szélerőmű is olyan területen valósulhat meg, ahol ritka és sérülékeny madárfajokat veszélyeztethet.

Úgy kell elhelyezni, hogy minimális legyen a kár

Szlovákia hosszú ideje elmaradásban van más a legtöbb uniós tagállamhoz képest a szél, mint megújuló energiaforrás kiaknázása terén. Az ország önként vállalta, hogy 2030-ig a szélerőművek kapacitását a jelenlegi 3 megawattról 750-re bővíti, ehhez viszont elengedhetetlen új szélerőmű-parkok kiépítése.

Gúgh János ezzel kapcsolatban elmondta: az ornitológiai társaság nem önmagában a szélerőműveket ellenzi, hiszen tisztában vannak azzal, hogy szükség van a megújuló energiaforrásokra. Ugyanakkor 

Szlovákiának szerinte most lehetősége van arra, hogy tanuljon mások hibáiból, és megelőzze a rosszul elhelyezett szélerőművek okozta visszafordíthatatlan természeti károkat. 

Hozzátette: teljesen nem kerülhető el a madárpusztulás, de olyan helyeket lehet választani a beruházásokra, ahol ez nem eredményezi a ritka madárfajok állományának teljes összeomlását.

Macskák vs. szélturbinák

A társaság nemrég nyilvános állásfoglalást tett közzé a témában, reagálva egy állami hatóság közösségi médiás bejegyzésére, melyben az szerepelt, hogy a szélerőművek elenyésző számú madárpusztulást okoznak ahhoz képest, hogy a macskák vagy az épületek üvegfelületei hány madárral végeznek.

„Ez nagyon szerencsétlen kommunikáció volt” – véli Gúgh János, aki szerint bár tényszerűen igaz, hogy a macskák több madarat pusztítanak el, de az adatok ilyen tálalása mégis félrevezető. 

A macskáknak és az üvegfelületeknek ugyanis elsősorban a nagyszámú, apró termetű madarak esnek áldozatul. A szélerőművek viszont nagy testű, ritka fajokat veszélyeztetnek, például ragadozó madarakat, gólyákat vagy a túzokot. 

„Ezek a fajok kevés fiókát nevelnek, ezért minden egyes egyed elvesztése fenyegető hatással van a teljes populációra nézve. Vannak olyan védett területek, ahol mindössze néhány költőpár él; ha ezek közelébe építenének szélerőműveket, akár néhány madár pusztulása is a teljes állomány összeomlásához vezethet” – hívta fel a figyelmet az ornitológus.

Szlovákiában a nem megfelelően elhelyezett szélerőművek a Kárpát-medence olyan értékes madarainak fennmaradását veszélyeztetik, mint a kerecsensólyom, a parlagi sas, a szirti sas, a rétisas, a vörös kánya vagy az említett túzok. Olyan fajokról van szó, amelyek hazai populációja eleve kicsi. 

„A kerecsensólyomból Szlovákiában 30–40 pár él. Ha a turbinákat kritikus helyre telepítik, akár az egész szlovák állomány eltűnhet. Ez pedig uniós szinten is súlyos veszteség lenne”

 – figyelmeztet a szakember. 

Szlovákia csaknem háromnegyede kiemelten kockázatos

A Szlovák Ornitológiai Társaság a Szlovákiai Ragadozómadár-védelmi Egyesület és a Szlovákiai Denevérvédelmi Társaság szakértőivel együttműködve tavaly készített egy átfogó felmérést arról, hogy a madár- és denevérvédelem szempontjából az ország mely területein nem javasolt szélerőművek építése.  

A madarak és denevérek túlélése szempontjából kiemelten érzékeny területek Szlovákia 73,2 százalékát fedik le – ezek költő- és telelőhelyek, illetve vonulási útvonalak miatt jelentenek „no-go zónát” a szélerőmű-projektek számára. A közepesen érzékeny területek Szlovákia fennmaradó részét (26,8 százalék) fedik le. 

„Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a területek automatikusan alkalmasak lennének szélerőmű-projektekre. A tervezés során továbbra is szükség van a madár- és denevérállományok monitorozására, hogy az esetlegesen újonnan megjelenő költőhelyeket vagy kolóniákat azonosítani lehessen” – figyelmeztet az ornitológus.

A piros szín a madárvédelmi szempontból nagyon érzékeny, a narancssárga a közepesen érzékeny területeket jelzi. Forrás - SOS/Birdlife

A vágkirályfai víztározó és a Párizsi mocsarak környéke sem alkalmas

A gyakorlatban azonban ritkán veszik figyelembe ezeket a szempontokat, és több beruházási terv olyan régiókat érint, ahol fontos vonulási útvonalak, költőhelyek vagy telelőhelyek találhatók.

Ilyen például a vágkirályfai víztározó is a Vágsellyei járásban. Natura 2000-es területről van szó, ahol tízezres nagyságrendben telelnek vadludak és más vízimadarak, valamint költenek olyan ritka ragadozó madarak, mint a parlagi sas vagy a rétisas. „Ezek a madarak naponta nagy távolságot tesznek meg az éjszakázóhely és a táplálkozó területek között, sokszor éjjel vagy ködben. Ilyenkor a szélerőművek különösen veszélyesek rájuk nézve” – magyarázza a szakértő.

A Kürt határába, a Párizsi mocsarak különleges madárvédelmi terület közelébe tervezett szélturbinák szintén súlyos kockázatot jelentenek, ami például a barna rétihéja populációját is az összeomlás szélére sodorhatja, de megtizedelheti az éjszakára a nádasba húzódó fecskéket is, amelyek néhány tízezres rajokban vonulnak. 

Ezzel a konkrét projekttel kapcsolatban Gúgh az Új Szónak már korábban elmondta: a madármonitoring és a felmérések során alkalmazott módszer az ornitológiai társaság szerint elégtelen volt, egyrészt mert rövid ideig, csupán egy évig tartott, és akár egy szélsőséges évben is történhetett, másrészt hiányos volt az éjszakai vonulás megfigyelése.

Nincs teljesen megbízható műszaki megoldás

Arra a felvetésre, hogy a beruházók több technikai megoldást is emlegetnek a madarak védelmében, például a rotorok radarvezérelt leállítását, hang- és fényriasztók telepítését, vagy felfestéseket, Gúgh azt válaszolta, hogy ezek hatékonysága legalábbis bizonytalan. 

„Az az elképzelés például, hogy a szélerőművet azonnal leállítjuk, ha közeledik egy madárraj, egyszerűen irreális. Egy több tonnás rotor nem áll meg néhány másodperc alatt” – mutatott rá.

A déli régiók lakosai részéről gyakori érv, hogy a turbinákat inkább a hegyvidékre kellene telepíteni. Az ornitológus szerint azonban madárvédelmi szempontból ez sem univerzális megoldás: vannak olyan vonulási útvonalak, amelyek éppen a hegyláncok mentén, vagy a szorosokon keresztül húzódnak. 

„A biztonságos hely kiválasztása ezért mindig egyedi vizsgálatot igényel”

– tette hozzá.