Grigorij Mesežnikovval, az IVO társadalomkutató intézet politológusával

Mivel Ivan Gašparovičot nem sokkal a politikai uborkaszezon kezdete előtt iktatták hivatalába, első száz napja viszonylag nyugodtan telt. Nem igazán volt lehetősége kinyilvánítani politikai véleményét a kormányról és a parlamentről. Az elkövetkező hetek történései, főleg a jelenlegi parlamenti ülésszak alatt elfogadott törvényekkel kapcsolatos állásfoglalása fogják majd megmutatni a hatalmon lévő kormánykoalícióval szembeni viszonyulását. Megválasztása előtt, de közvetlenül az elnöki palota elfoglalása után is néhányszor olyan szellemben nyilatkozott, hogy arra lehet következtetni: jelentősen eltér a véleménye a kormány szociális és gazdasági politikájától, és szerintem ez előbb-utóbb hivatalos állásfoglalásaiban is tükröződni fog. Talán éppen a tegnap elfogadott egészségügyi reformcsomag lesz az első olyan téma, mely során bírálni fogja a kabinetet. A Smer határozottan elutasította Rudolf Zajac reformját, sőt Robert Fico többször elmondta: bízik benne, Ivan Gašparovič nem fogja aláírni a szerinte népellenes törvényeket.

Vagyis egyelőre korai az értékelés?

Talán csak a külpolitikai állásfoglalásai említésre méltóak, e téren elnökünk elég meggyőző volt, s a kormány által megfogalmazott prioritásokkal összhangban lépett fel. Támogatta az uniós kapcsolatok erősítését, és kellemes meglepetést okozott Irakkal kapcsolatos megnyilvánulása. Többen azt várták, hogy azt fogja hangoztatni: az iraki háború igazságtalan, és hiba volt oda küldeni a szlovák alakulatot. Ezzel szemben megváltoztatta korábbi véleményét, s azt mondta: támogatja katonáink ott-tartózkodását.

Mit szól ahhoz, ahogyan Gašparovič értékelte az egyes pártokat?

Csalódást okozott, és az államfő felháborító kijelentése kapcsán a KDH és az MKP jogosan emelte fel hangját. Szerintem pártok felett álló elnökként kellett volna fellépnie a magyar párt betiltását szorgalmazó botrányos petíciós akcióval kapcsolatban is. Egy demokratikus állam közjogi méltóságaként nyilvánosan el kellene ítélnie minden olyan megnyilvánulást, mely a politikai sokrétűség felszámolását célozza, márpedig az MKP elleni aláírásgyűjtés ennek minősíthető. Úgy gondolom, Gašparovičnak határozott véleményt kellett volna megfogalmaznia, azaz el kellett volna határolnia magát e nacionalista akciótól.

Volt még egy ballépése: elárulta az új magyar nagykövet nevét, holott addig nem szokás, amíg a befogadó ország nem egyezik bele a javasolt személy kinevezésébe. A külügyminisztérium ellenállt a sajtó nyomásának, Gašparovič viszont elszólta magát...

Igen, ez egyfajta tapasztalatlanság megnyilvánulása volt. Nem volt államfőhöz méltó az arról szóló gondolatmenet sem, milyennek kellene lennie az új budapesti nagykövetnek.

Arra céloz, hogy elnökünk szerint kellőképpen nemzeti érzelmű diplomatának kellene Magyarországon a szlovák érdekeket képviselnie?

Pontosan. Valószínűleg gondolkodásmódjára rányomta bélyegét az a politikai környezet, amelyből származik. A nemzeti érzelmekről mint fontos kritériumról beszélni egy szomszédos országba küldendő nagykövettel kapcsolatban megengedhetetlen és furcsa, hiszen Szlovákia már az Európai Unió tagja!

Amikor hivatalába iktatták, többen aggodalmuknak adtak hangot: vannak bizonyos kötelezettségei a Smerrel szemben, Robert Fico politikájának a szószólója lesz, s előkészíti számára a terepet az esetleges hatalomátvételhez. Száz nap után hogyan látja: megalapozottak voltak e félelmek?

A nyári szünet miatt Ivan Gaššaroviččak idáig nem volt alkalma lojálisnak lennie, vagy valamilyen módon meghálálnia az őt hatalomra juttató erőknek a választások előtti segítséget, viszont kellemesen csalódtam benne bizonyos szimbolikus megnyilvánulások során. Például a szlovák nemzeti felkelés évfordulója kapcsán előadott besztercebányai beszéde kitűnő volt, Zsolnán pedig jelenlétében leplezték le a holokauszt áldozatainak állított emlékművet. Az őt támogató pártok között valóban voltak szélsőséges, a fasiszta szlovák államot visszasíró erők is, s ez bizonyos aggodalomra adott okot, egyelőre azonban úgy tűnik, államfőként nem ehhez az irányvonalhoz akar igazodni. Az már más lapra tartozik, hogy a kisebbségekkel kapcsolatban továbbra is megőrzött bizonyos nacionalista látásmódot, legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogyan az MKP-ról nyilatkozott.

Ha összehasonlítjuk Rudolf Schusterrel: melyikük kezdte jobban megbízatási időszakát?

Nehéz megmondani. Az előző államfő értékelésekor talán azért alakulhat ki kedvezőbb kép, mert ő a kormánykoalíció jelöltje volt, míg a mostani elnök az ellenzék embere. Schuster kapcsolata a kormánnyal kezdetben jó volt, nem voltak különösebb gondok. Száz nap viszonylag hosszú időszak, de nem elég hosszú ahhoz, hogy kategorikus véleményt lehessen mondani. Egyelőre óvatosan fogalmaznék, majd idővel kiderül, Ivan Gaššaroviččjó választás volt-e. (sza)