Felemészti a Hlast Fico koalíciós átka

A Hlas a 2023-as választást követően kimondottan erős pozíciót szerzett a koalícióban: bár a párt csak 14,7 százalékos eredménnyel végzett a választáson ellentétben a Smer 22,9 százalékával, szükség volt rá a kormányalakításnál. Ezt tükrözte a tisztségek elosztása is: a Smer és a Hlas egyenrangú partnerként hét-hét tagot delegált a negyedik Fico-kormányba. Peter Pellegrini tavalyi elnökké választásával a párt elérte a politikai sikerei csúcspontját – hogy aztán elkezdjen esni a támogatottsága. A Hlas azóta elveszítette a régiófejlesztési minisztériumot és a politikai erőviszonyok alapján még mindig több pozíciót birtokol, mint amennyi a súlya alapján járna neki.

Gyenge adatok

A közvélemény-kutatók adatai kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a Hlasra egy esetleges választáson sokkal kevesebb választó szavazna, mint másfél éve – a felmérések eredményeiben mindössze az jelenti a különbséget, pontosan mekkora népszerűségvesztést szenvedett el a párt.

Nagy port kavart az Ipsos hét elején megjelentetett felmérése, mely szerint a Hlas támogatottsága 8,4 százalékra esett vissza. Az ügynökség a kormányalakítás óta először mérte 10 százalék alá a pártot, márciusban még 12,4 százalékot tett ki a párt népszerűsége.

Az Ipsos adatai nem egyediek, a többi irodánál is hasonló folyamatokat mutattak ki. A Focus legutóbbi, áprilisi felmérésében a Hlas 10,9 százalékon állt, miközben decemberben még 13,8 százalékot mértek a pártnak. Az AKO április végén 12 százalékra becsülte a párt választóbázisát, január végéhez képest ez egyszázalékos esést jelent. Az NMS-nél a Hlas 8,9 százalékon állt május elején, januárban még 11,5 százalékon.

Az összegzésből látható, hogy a Hlas pár hónap alatt jelentősen meggyengült, és elveszítette a választói egy részét. A radikálisabb becslések szerint minden harmadik, a megengedőbb számítások szerint minden hatodik-hetedik Hlas-szavazó már más pártban gondolkodik, vagy nem menne el szavazni.

Személyes gondok

A Hlas számára kimondottan sok megpróbáltatást hozott az elmúlt másfél év. A párt tavaly májusban elveszítette a legnépszerűbb, szlovákiai méretekben is legmegbízhatóbbnak számító politikusát Peter Pellegrini személyében. Az államfő ugyan azóta is igyekszik egyengetni a pártja útját, januárban például tiszteletbeli elnökként vállalt szerepet a Hlas „belső megtisztításában”, de ezeknek a lépéseknek nem ugyanaz a hatása, mintha pártelnökként és a parlament elnökeként cselekedne.

Pellegrini utódja, Matúš Šutaj Eštok kimondottan sok kritikát kapott a vezetési stílusáért. A szkeptikusok több dolgot is felrónak az új elnöknek: a karizmája sokkal gyengébb, mint Pellegrininek, kevésbé nyitott az együttműködésre másokkal és – a két legfontosabb tényezőt említve – nem számít túlságosan sikeres politikusnak, valamint a Hlas helyét ideológiai síkon máshol képzeli el, mint a korábbi elnök.

A vezető sikeressége meghatározhatja egy párt megítélését. Míg Pellegrini miniszterelnökként sem hagyott kimondottan rossz benyomást az ország emlékezetében, különösen az utódjához, Igor Matovičhoz képest, Šutaj Eštok belügyminiszterként sokkal több problémával szembesült a karrierje során.

Az alulfinanszírozott és emberhiánnyal küzdő rendőrség menedzselése, a hatóságokhoz köthető botrányok mind rontották Pellegrini utódjának megítélését. Az arcvesztés megelőzése miatt kora ősszel még szóba került az is, hogy Šutaj Eštok távozik a belügyi tárcától és helyette inkább házelnökként folytatja, de erre végül nem került sor.

Elmondható, hogy a politikus sikeressége meghatározza a párt megítélését. Érdekesség, hogy a belügyminiszter a Focus februári felmérése szerint még a Hlas-on belül is csak a harmadik legmegbízhatóbb tárcavezető, igaz, kora tavasszal ezzel az eredménnyel is holtversenyben a negyedik helyen állt az összes miniszter tekintetében.

Rosszul egyensúlyozva

Šutaj Eštok személyes megítélésénél is nagyobb probléma a Hlas számára, hogy a párt képtelen eldönteni, pontosan hová is pozicionálja magát a szlovákiai politikában. 

Pellegrini az eredeti szándékai alapján a Kuciak-gyilkosság árnyékában egy „illedelmes Smert” szeretett volna létrehozni a párt liberálisabban gondolkodó politikusaiból. Mára ennek a hozzáállásnak kevesebb nyoma van. A Hlas a koalíciós partnereivel együtt szavazott a közvélemény számára szimbolikus ügyekben, mint a közmédia leépítése, a lex merénylet, vagy a civil szervezetekre vonatkozó szabályozások szigorítása, Fico moszkvai közeledését pedig eltűri. 

Šutaj Eštok pártelnökként kevésbé mértékletes, mint Pellegrini, a mondanivalója gyakran idomul Robert Fico elképzeléseihez. A Hlas jellemzően néhány aprósággal mérsékeli a kormány keménynek tartott törvényjavaslatait, de ezt a választók nem találják elegendőnek.

A furcsa helyzet miatt a párt végeredményben két irányból veszíti el a szavazóit: a mérsékelt választók számára túlságosan Smer-közeli, amit a párt képvisel, a koalíciós szimpatizánsok számára pedig nagyon is puha a párt ideológiája. Tomáš Drucker oktatási miniszteri ténykedését például az SNS és a Smer is sorozatban kritizálja.

A problémából vezető kiút szintén nem látszik. Mivel a Hlas támogatottsága gyenge, a párt csak rosszul jöhetne ki egy előre hozott választásból – abban az esetben viszont, ha kritizálja a partnereit, ugyanúgy választókat veszíthet. 

A Hlas jobb híján tovább próbálja magát a szakmai, mérsékelt partner szerepébe pozicionálni: az iskolaügy és a gazdaság tekintetében továbbra is a párt szakembereire épít a koalíció politikája. Amennyiben azonban a tendencia folytatódik, az sem elképzelhetetlen, hogy a Smer hosszú távon is a Hlas fölé kerekedik, és magába olvasztja a pártot. Pedig Pellegrini 2020-as zászlóbontásakor pont fordított volt a terv.