Ez volt 2025 a világban

A legfontosabb 2025-ös események mutatják, hogy egy látványos átrendeződés zajlik: egyes feltételezések szerint akár egy új világrend alapjai születhetnek meg.

Trump az út szélén hagyta Európát

Európában teljes generációk nőttek fel abban a hitben, hogy az Egyesült Államok a kontinens demokráciáinak legnagyobb barátja és szövetségese. Trump második ciklusára nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet mára sokkal bonyolultabb. Az USA látványosan kihátrált a liberális demokráciák megtartására épülő ideológiai vitákból, az amerikai kontinens sorsára összpontosít, vagy épp a legnagyobb ellenfélnek tekintett Kínára. Az Európai Unió, a NATO, a nemzetközi szövetségek és megállapodások, valamint az ebből fakadó kötelezettségek, de akár az orosz invázió kérdésének rendezése is csak nyűg Washington számára.

Donald Trump a vámháborúi mellett több módon is jelezte, hogy az amerikai béke korának vége: bejelentette az igényét Grönlandra, csendes háborút hirdetett Venezuela ellen, az Európai Unió pedig kimondottan ideológiai ellenfélként jelenik meg az USA stratégiájában. A régi barátságnak vége.

Orosz-ukrán háború: béke, de hogyan?

Oroszország 2022-ben indította meg az invázióját Ukrajna ellen és bár gyors orosz sikert nem hozott a támadás, a nyugati világ két évig abban a hitben élt, hogy Moszkvát sikerülhet meghátrálásra kényszeríteni. Újabb egy év után már ez a helyzet: megindultak és egyre aktívabban zajlanak a béketapogatózások, de Kijev számára mindenképp fájdalmas lesz a rendezés. 

Az Európai Unió ugyan az év végére megoldást talált Ukrajna finanszírozására – egy közös hitellel – de az amerikai pénzügyi segély elapadása, az ország belső problémái miatt előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a megegyezés Moszkvával, Washington közreműködésével. Az EU az év során teljesen a háttérbe szorult a konfliktus feloldása kapcsán.

Míg Ukrajna és a szövetségesei már tárgyalnának, Moszkva fokozza a támadások ütemét és ellentmondásos jeleket küld arról, hogy pontosan milyen engedményekért cserébe is lenne hajlandó lezárni a konfliktust.

Európai Unió: útkeresésben

Az EU leginkább a belső válságaival küzd 2025-ben. Az Európai Bizottság a kulcsfontosságú ügyekben széthúzó tagállamokkal szembeni küzdelemben a központosítást és a tagállamok vétójogának megkerülését találta a leghatékonyabb módszernek, ennek a stratégiának azonban hátulütői is lehetnek.

Az Unió az USA-val való vámháborúban egyezkedésre kényszerült, az ukrajnai orosz invázió költségeit viseli, miközben egyre jobban lemarad a Kínával zajló gazdasági versenyben is.

Az EU 2025 végére visszatáncolt a belső égésű motorok gyártásának 2035-re vonatkozó tilalmától, amivel egyes értelmezések szerint segített a saját autóiparának, más olvasatban azonban elzárta az innovációtól a vállalatait, tovább súlyosbítva az ágazat leépülését. Hasonlóan ellentmondásosnak bizonyult a dél-amerikai országokat tömörítő Mercosur-ral kötött megállapodás, ami nehéz helyzetbe hozhatja a mezőgazdaságot, de versenyelőnyt teremthet Európának Dél-Amerikában.

Kína csak tör előre

Donald Trump árnyékában Európa számára elhomályosult, hogy milyen jelentős pozícióba került a világon az ázsiai szuperhatalom, Kína. Peking megmutatta, hogy a gazdasági erőfitogtatásban hasonló eszközökre képes, mint Amerika – már nem csak olcsó összeszerelő-üzem, de a vámokkal, vagy az országban kitermelt ritkaföldfém-készletek elzárásával bárkit, köztük az Európai Uniót is könnyen fegyelmezni tudja.

Kína befolyása Közép-Európában is növekszik több befektetés kapcsán (Robert Fico sem véletlenül látogatott el Pekingbe), Ázsiában pedig csak növekedni fog a feszültség az Egyesült Államokkal – akár Tajvan, akár a tengeri támaszpontok ügyében. Peking a világpolitikai zűrzavart ügyesen használta fel ahhoz, hogy megerősítse kapcsolatait Oroszországgal, illetve Indiával – még ha az utóbbi állammal rengeteg konfliktusa is akad.

A palesztinkérdés

Bár Szlovákiában és Magyarországon csak a kevésbé fontos hírek közé kerül be a Közel-kelet, az elmúlt évben Izraellel és a palesztinokkal kapcsolatban több fejlemény is kiélezte a helyzetet. Júniusban egy gyors, tizenkét napos háborúban Izrael (és az Egyesült Államok) csapást mért Irán nukleáris programjára, ami hosszú távon még inkább az atomfegyverek beszerzésére ösztönözheti Teheránt. Októberben – szintén aktív amerikai közreműködéssel – törékeny tűzszünetet kötött egymással Izrael és a Gázát irányító Hamasz, lezárva két év nyílt háborúskodást.

Az új pápa

És hogy ne csak a háborúkról és konfliktusokról legyen szó: áprilisban a katolikus egyház megválasztotta az új pápáját, XIV. Leó személyében. Robert Francis Prevost az egyház történetének első észak-amerikai pápája. Elődjével, Ferenc pápával ellentétben sokkal kevésbé látható a médiában, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének határozott nézetei a fontos társadalmi kérdésekben – beleértve a fokozatosan növekvő vagyoni különbségeket, a menekültek státuszát, vagy az egyház szerepét a világi krízisekben. Egyes hírek szerint a pápa jövőre akár Szlovákiába is ellátogathat, ezzel kapcsolatban azonban konkrétumokat nem tudni, mindössze ígéretek hangzottak el.