Európa szegényei vagyunk

Szlovákiában 21, Csehországban a lakosság 8%-a él a szegénységi küszöb alatt. Magyarországon 18, a régi tagállamokban 15%. Az Eurostat nem az abszolút, hanem az egyes országok átlagjövedelmének 60%-a alatt keresők arányával jellemzett relatív szegénységet méri.

Nálunk az átlagbér tavaly év végén 14365 korona volt, ennek 60%-a, azaz a szegénységi küszöb 8619 korona. Tehát a felmérés alapján mindenki szegénynek tekinthető, aki ennél kevesebb bért kap kézhez, tehát ide tartozik az összes ember, aki minimálbérért kénytelen dolgozni. Ez nem változik akkor sem, ha a jelenlegi 6080 koronáról 6500 koronára emelik a minimálbért.

Gazdasági elemzők elismerik, hogy a mutató valós összehasonlítási alapot jelent, de csak a lakosság szociális helyzetének egyik lehetséges felmérése. „Azokban az országokban, ahol magasabb a bérkülönbözet, ott ez a mutató nagyobb viszonylagos szegénységet mutat ki” – mondta lapunknak Horváth Mihály, a szociális minisztérium szociálpolitikai intézetének igazgatója. A gazdasági növekedés magasabb üteme növeli a bevételek közti különbséget, de hibás lépés lenne a kiegyensúlyozottabb bérek érdekében visszafogni a gazdaságot, véli az igazgató. „E mutató alapján például Angliában magasabb a szegénység, mint Bulgáriában, mivel ott jóval magasabb a különbség a bérek alsó és felső határa között” – mondta lapunknak Horváth. Az elemző szerint megtévesztő lehet az is, hogy ez a módszer csak a béreken alapul, nem veszi figyelembe a szociális, oktatási és egészségügyi rendszer juttatásait.

A jelentésben a szociális helyzet feltérképezésére használt mutatók egyike arról árulkodik, mennyire szegények a szegények. Ebből kiderül, hogy Szlovákiában, Észtországban és Cipruson a legrosszabb a helyzet. Az alsó és felső rétegek közötti jövedelmi különbségek ugyancsak megfelelő képet adnak az egyes országok társadalmáról. Az alsó 20% és a felső 20% jövedelme közötti különbség az új tagállamok átlagában valamivel alacsonyabb, mint a régi tagországokban. Szlovéniában 3,2-szeres, Magyarországon 3,4-szeres a különbség, Észtországban azonban kiugróan magas, 6,1-szeres. Az új tagállamok átlagában 4,3-szeresek a jövedelmi különbségek, szemben az EU 15 4,4-szeres átlagával. Az adatokból kitűnik, hogy az új tagországok lakóinak fogyasztói szokásai jelentősen eltérnek az EU régebbi 15 államának átlagától. Míg az újak közül minden tagországban többet költenek az emberek élelmiszerre és kevesebbet a közművekre, addig a régi tagországokban fordított ez az arány. (lpj, čtk)