Elég lesz egy negatív komment Benešről, hogy börtönbe zárjanak? A nemzetközi jogász szerint ez sem zárható ki

„Aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháború utáni békerendezést, amely a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján jött létre, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő“

 – áll a Büntető törvénykönyv új változatában, melyet csütörtökön, meglehetősen viharos körülmények között fogadott el a parlament.

Ezt a kiegészítést tegnap váratlanul, az utolsó pillanatban csatolták a jogszabály-módosításhoz, miután a legerősebb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia (PS) képviselői nemrég Komáromban egy nyilvános fórumon arról beszéltek, hogy napjainkban nem szabadna a kollektív bűnösség elvét kimondó rendeletekre hivatkozva földeket elkobozni az állampolgároktól. A koalíció ezt követően a progresszívek lejáratására igyekezett felhasználni a témát, a kormány pedig egy határozatot is elfogadott, melyben kimondták, hogy a dekrétumok ügyét lezártnak tekintik.

A PS a kiegészítés benyújtása után sajtótájékoztatót tartott, melyen a párt politikusai kijelentették: az nemcsak az ellenzék, hanem a szlovákiai magyar kisebbség elleni kifejezett támadásként értelmezhető. Szerintük ugyanis erre a paragrafusra hivatkozva mindenkit elítélhetnek, aki nyíltan beszél arról, hogy a 21. századi joggyakorlatban már nem szabadna a második világháború után kiadott dokumentumokra hivatkozni.

A történészekre is alkalmazható

A szóban forgó paragrafus megfogalmazása olyan általános, hogy az akár a témával foglalkozó kutatókat is érintheti. Erre hívta fel a figyelmet a Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása parlamentnek címzett nyílt levele is, mely szerint 

„a jelenlegi törvény olyan légkört teremt, amelyben fiatal kutatók, doktoranduszok és oktatók kénytelenek öncenzúrát gyakorolni, tartva a büntetőjogi következményektől“. 

Felhívják a figyelmet, hogy ez ellentétes a modern, demokratikus és tudásalapú társadalom alapelveivel, valamint sérti a véleménynyilvánítás szabadságát is.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságára is vonatkozik?

Arról, hogy egyáltalán megállapítható-e, pontosan milyen esetekre alkalmazható a hamarjában elfogadott kiegészítés, és vajon elég lesz-e egy negatív kommentet írni Benešről, hogy valaki ellen eljárás induljon, Fiala-Butora János nemzetközi jogászt kérdeztük. Szerinte több gond is van a szóban forgó paragrafus megfogalmazásával, hiszen már a békerendezés, vagy a dekrétumok kétségbe vonása is értelmezhetetlen.

„Kétségbe vonni valamit azt jelenti, hogy azt állítjuk, az a valami nem történt meg. Tehát aki a holokausztot kétségbe vonja, az azt mondja, hogy nem volt holokauszt. De ilyet senki nem mond a Beneš-dekrétumokról. Mindenki tudja, hogy voltak, pont ez a probléma velük. Ezen túl mit jelent a kétségbe vonás, ha valaki nem ért egyet a kormány álláspontjával?“

 – tette fel a kérdést a szakember, hangsúlyozva: a jogszabállyal a legfőbb probléma, hogy bizonytalan helyzetet teremt.

Szerinte tényleg nem lehet tudni, hogy egy kutató, aki azt vizsgálja, hogy a dekrétumoknak milyen hatásai voltak, ez kit hogyan érintett, és ezzel kapcsolatban esetleg kritikus megjegyzéseket is tesz, megsérti-e a törvényt, vagy nem. 

„Vagy például a mostani vagyonelkobzásokat kritizálni is törvénysértő? Akkor esetleg a bíróságok, amikor kimondják, hogy ezek jogellenesek, szintén törvényt sértenek? Netán az Emberi Jogok Európai Bírósága is?“

– vetette fel.

A kormány határozata tele van hamis állításokkal

A jogszabály-módosítás hivatkozik a szlovák parlament 2007-es határozatára a dekrétumok érinthetetlenségéről, valamint a kormány nemrég elfogadott rendeletére is. Ez utóbbival arra reagált a koalíció, hogy a Progresszív Szlovákia (PS) komáromi rendezvényén megnyitotta a Beneš-dekrétumok témáját, és elutasította, hogy ezekre hivatkozva folyamodjanak az állami szervek vagyonelkobzáshoz. 

Fiala-Butora János szerint szakmailag ezek a dokumentumok sem állják meg a helyüket, hiszen számos téves állítás szerepel bennük, például hogy az Eduard Beneš csehszlovák elnökhöz, illetve a második világháború végén alakult Szlovák Nemzeti Tanácshoz köthető rendeletek – amelyek egyebek mellett kimondták a németek és magyarok kollektív bűnösségét is – a második világháború utáni rendezés részét képeznék. 

„Sem a nagyhatalmak nem hagyták jóvá, sem a békeszerződéseknek nem részei“

 – mutatott rá.

Csehszlovák unikum

A nemzetközi jogász szerint hamis az az állítás is, hogy hasonló jogszabályokat fogadtak el Európa más országaiban is. Rámutatott, hogy bár a háború után sok országban volt megtorlás nemzetiségi alapon, de arra, hogy egy állam törvénybe foglalja, hogy valaki csak azért veszíti el az állampolgárságát meg a vagyonát, mert ilyen vagy olyan nemzetiségű, máshol nem volt példa.

„Szerbiában három községre vonatkozóan hoztak hasonló rendeletet, de aztán azt is eltörölték. Ugyanígy visszavonta az Amerikai Legfelsőbb Bíróság a japán-amerikaiak internálásáról szóló jogszabályt, amely egyébként nem járt volna az állampolgárság megvonásával és vagyonelkobzással. 

Ez tehát tényleg egy csehszlovák unikum, az pedig, hogy a mai napig alkalmazzák, kizárólag Szlovákiára igaz“

 – hangsúlyozta Fiala-Butora János.

Hozzátette: az sem igaz, hogy az Európai Unió jóváhagyta volna a dekrétumokat, csupán megállapította, hogy nincs hatásköre foglalkozni velük, amennyiben ezeket már nem alkalmazzák.

A nemzetközi jogász szerint ha valakit a jövőben a Btk. újonnan elfogadott paragrafusára hivatkozva ítélnének el, és az Emberi Jogok Európai Bíróságáig vinné az ügyet, szinte biztos, hogy megnyerné. 

„Szerintem a kormány blöfföl, ők maguk is nagyon jól tudják, hogy ez jogilag nem állja meg a helyét, és abban bíznak, hogy nem fog kelleni alkalmazni. Én azonban biztos vagyok benne, hogy akad majd, aki tesztelni fogja a jogszabályt“

 – zárta a szakember.