Báb helyett majdnem önjáró – egy éve államfő Peter Pellegrini

Pellegrini tavaly áprilisi elnökválasztási győzelme bizonyos szempontból mérföldkőnek számít a szlovákiai politikában. A parlamenti választásokon domináló Robert Fico ugyanis az előző két elnökválasztást elveszítette, mivel széleskörű egységfront alakult ki a Smer jelöltje ellen. A kormánykoalíció szerencséjére Ivan Korčok nem tudta olyan mértékben tömegesen megszólítani az ellenzéki és határozatlan szavazókat, mint elődei, Andrej Kiska és Zuzana Čaputová. Peter Pellegrini pedig az előző hat évben kimondottan népszerű és megbízható politikai szereplőnek számított. A közvélemény szemében mérsékelt politikusnak tekintett elnök győzelmét azonban tartózkodóan fogadta az ellenzék, méghozzá azért, mert a kampányban sikerült a szélsőséges szavazókat is mozgósítania maga mellett, a társadalmi feszültségek pedig a Fico-kormány lépései miatt is folyamatosan nőttek.

Mindenki elnöke?

Pellegrini sajátos helyzetbe került a megválasztását követően: Szlovákia történetében még soha nem fordult elő, hogy egy politikus miniszterelnökként, házelnökként és államfőként is kipróbálta volna magát. 

Mivel a Hlas elnökeként ténykedett korábban, közvetlenül a pártpolitikából került az államfői székbe – ellentétben Čaputovával és Kiskával, akik kimondottan a politikán kívüliségükre építették a kampányukat.

Az új elnök a megválasztása után megígérte, hogy mindenki elnökeként ténykedik majd és azokat is képviseli, akik nem rá adták a szavazatukat. Pellegrini hangsúlyozta a szociális érzékenységét, a kormányhoz való viszonyát pedig egy kommunikációs fogással igyekezett tisztázni: kijelentette, hogy a kormányprogrammal azonosulni tud, a szociálisan elesett rétegek védelmét azonban szükség esetén felvállalja, akár a koalícióval szemben is. Attól azonban elhatárolta magát, hogy politikai aktivista, „harcos” államfő váljon belőle, aki a tisztségét a kormánykoalícióval szembeni küzdelemre használja majd fel. Pellegrini határozott EU- és NATO-pártiságot ígért a beiktatási beszédében és kilátásba helyezte, hogy szorosabban tartja majd a kapcsolatot a régiókkal.

Az új elnök egyik fontosnak szánt, szimbolikus célkitűzése, a Fico-merényletet követő, a nemzet egységét demonstrálni kívánó politikai kerekasztal megszervezése már a kezdeti hónapokban elbukott. Az SNS és a Szlovákia mozgalom, később pedig a Smer is kihátrált a kezdeményezés mögül, őszre pedig maga Pellegrini is elismerte, hogy a társadalmi megbékélésnek még nem jött el az ideje Szlovákiában.

Az államfő kisebb horderejű kérdésekben következetesen törekedne a koordinációra a parlamenti pártokkal: a szlovákiai külpolitikáról, a védelmi képességek növeléséről is történtek egyeztetések. Az ellenzék és a kormánypártok azonban – a gyakran különutas nézőpontot képviselő KDH kivételével – nem igazán akarnak közös platformokon mutatkozni. A politikai árkok felszámolása nem sikerült. Ahogy egyébként egy nemzetiségi tanácsadó kinevezése – Forró Krisztiáné – is egy egész évet vett igénybe.
 

Netán a Hlas elnöke?

Pellegrini sajátos módon oldotta meg kivonulását a politikából: a személyes projektjének is tekinthető Hlas vezetéséről lemondott, de nem vonult ki teljesen a párt irányításából. A tisztújító közgyűlésen alapító elnöki szerepet kapott, ami lehetővé tette a számára, hogy – államfőtől szokatlanul – akár operatív szinten is bevonódjon a Hlas irányításába és gyakorlati döntéseinek meghozatalába.

Pellegrini ugyan tagadja, hogy beleavatkozna a pártpolitikába, legalább egy alkalommal azonban bizonyíthatóan megtette ezt: a Hlas téli válsága idején. Az államfő maga is felszólalt a párt hírhedt munkakongresszusán, melyen látszólag váratlanul kizárták a Hlas soraiból Samuel Migaľt és Radomír Šalitrošt.

A két politikus szerint Pellegrini az eltávolításuk egyik értelmi szerzője – a sors iróniájaként az államfőnek később ki kellett neveznie Migaľt régiófejlesztési miniszternek, amit sajátosan, elnöki szerepéből látványosan kiesve kommentált. „Csak a kormányfővel kötött politikai megállapodásnak köszönhetően lesz a kormány tagja, mert ezt szabta feltételéül a kormány további támogatásának” – jelentette ki az új miniszter beiktatásán.

Pellegrini befolyása a Hlas döntéseire több más apró lépésben is nyomon követhető. A párt álláspontja a Covid-amnesztiával kapcsolatosan azt követően változott meg, hogy az államfő megvétózta a törvényt, de Pellegrini Zuzana Dolinková (Hlas) egészségügyi miniszter leváltását sem nézte jó szemmel, mivel érzése szerint a politikus nem kapta meg a kellő bizalmat Robert Ficótól.

Sikertelen egyensúlyozás

Az államfő az elmúlt egy évben a politikai konfliktusok éleződése miatt gyakran került kényelmetlen helyzetbe – mint korábban említettük, beiktatásakor úgy nyilatkozott, hogy a kormányprogram beteljesítését kéri számon a koalíciótól. Pellegrini néhány politikai téma kapcsán látványosan nem is akarta akadályozni a kormány törvényalkotási lendületét, más kérdésekben azonban felszólalt a koalíció lépései ellen.

Az új elnök gyakorlatilag komolyabb ellenkezés nélkül írta alá a közmédia átalakításáról szóló törvényt és látványosan megvédte a civil szervezetekre vonatkozó törvénymódosításokat is – állította, hogy nincs alapja az oroszországi párhuzamoknak. Pellegrini szintén tartózkodott attól, hogy látványosan kritizálja Robert Fico moszkvai közeledését, mindössze azt hangsúlyozta, hogy a négy égtáj politikájának legfontosabb iránya továbbra is a nyugati. Az államfő, bár a megválasztásakor több nyugati média is „oroszpártinak” nevezte, a miniszterelnökkel ellentétben nem nyitott látványosan Moszkva felé.

Több törvényjavaslat kapcsán Pellegrini kifejezte az ellenérzéseit. A leglátványosabb példája ennek a tranzakciós adó és az idei költségvetés sorsa. Pellegrini ugyan aláírta az új adónemről szóló törvénytervezetet, de hangsúlyozta, hogy annak hatásai nem érinthetik a szociálisan legelesettebb rétegeket.

Az államfő néhány szimbolikus ügyben szembehelyezkedett a koalícióval: felszólalt Maroš Žilinka főügyész életjáradéka ellen és visszadobta a Covid-amnesztiákról szóló törvényt. Elbuktatta mindkét népszavazási kezdeményezést az orosz szankciók ügyében és újévi megnyilvánulásai mellett az évértékelő beszédében is bírálta az önmagával marakodó kormánypártokat – cserébe Andrej Danko (SNS) céltáblája maradt, aki hagyományosan sokat kritizálja az államfőt annak állítólagos liberális nézetei miatt.

Pellegrini lépései ugyanakkor nem találtak sok megértésre az ellenzék körében sem. Amellett, hogy az ellenzéki pártok bírálták őt a kulcsfontosságú törvények aláírása miatt, az államfő megítéléséről az úgynevezett „kézfogás-botrány” mond el sokat. Január közepén egy középiskolás diák egy díjátadón nem volt hajlandó kezet rázni Pellegrinivel, mivel véleménye szerint a politikus „hazugsággal és csalással” került a tisztségébe. Zdenka Studenková színésznő szintén elutasította, hogy állami kitüntetést vegyen át az elnöktől, a politikai környezetre hivatkozva. Az államfőnek egy év alatt egészen biztosan nem sikerült az egész nemzetet egyesítő politikai figurává válnia.