Az új pápával egyelőre mindenki elégedett

Robert Francis Prevost a háttérből kiszivárgó, de a későbbiekben is valószínűleg megerősítetlenül maradó információk szerint egy belső megegyezés eredményeként kerülhetett a pápai tisztségbe. Az amerikai, de Dél-Amerikában tevékeny, Ferenc pápával baráti kapcsolatot ápoló bíboros a sajtóhírek szerint Pietro Parolin vatikáni államtitkárral versengett a többségért. A két bíboros végül megegyezett egymással, és elejét vették az elhúzódó versengésnek – a döntésben szerepet játszhatott az is, hogy emberileg nincsenek rossz viszonyban egymással, nem okozott feszültséget a rivalizálás. 

A reakciók alapján tapasztalható általános elégedettség annak is köszönhető, hogy XIV. Leóba egyelőre minden fél azt láthatja bele, amit szeretne. A liberálisabbak Ferenc pápa örökségének folytatását, a konzervatívabbak a korábbinál mérsékeltebb pápát, az európaiak a nyugati régiók, az Európán túliak pedig a fejlődő világ érdekeinek képviseletét.

A szegények püspöke

Az új pápa személyével kapcsolatban hagyományosan az egyik legfontosabb kérdés a nemzetisége és az új jelölt zászlóshajó-témái. Míg az előző évszázadokban megfigyelhető volt az olasz pápák dominanciája, negyvenhét éve Olaszországon kívüli egyházfő irányítja az egyházat. Az argentin I. Ferenc pápát követően ráadásul ismét az amerikai kontinensről érkezik az új vezető. Mivel Prevost az Egyesült Államokban és Peruban ténykedett, ezért egyszerre számíthat a latin-amerikai hívők jóindulatára és anyanyelvi angoltudásának köszönhetően a nyugat-európai és amerikai közeg megértésére is. 

Kérdéses, hogy mennyiben jelent kockázatot Prevost hangsúlyosan Trump-ellenes álláspontja a szociális témák miatt. Az új pápa ugyanis előszeretettel kritizálta az amerikai kormányzatot a menekültellenes lépései kapcsán a szociális hálókon. Intézményi szinten alighanem a vártnál kisebb problémát okoz a konfliktus, hiszen a Szentszék korábban sem konfrontatív módon képviselte az elesett rétegekkel való törődés üzenetét.

XIV. Leó pápa egyik legfontosabb üzenete – az első szentmiséjén elhangzottak, illetve a szimbolikus névválasztás alapján – a szegények és elesettek képviselete. 

Több azonos nevű elődje is hasonló lépésekkel vonult be a köztudatba: I. Leó a legendák szerint Róma városát mentette meg a hun inváziótól, a sorban mindez idáig legutolsó, XIII. Leó pápa pedig az 1800-as évek végén aktív szerepet vállalt a dolgozó munkások jogainak kiterjesztéséért. 

Hasonló üzenetet közvetített a megnyilvánulásaiban Ferenc pápa is, ami nagyban köszönhető annak a közegnek, ahol nevelkedtek. Míg Ferenc pápa a jezsuita rend argentin tartományfőnökeként kezdte egyházi karrierjét, XIV. Leó az Ágoston-rendben aktív. Ebben a minőségében egyébként Szlovákiában is járt már, és a jövő évre egy újabb utat is leszerveztek a számára – amit az illetékesek közlése szerint biztosan meghiúsít a pápává választása, hivatalos, új minőségében azonban később felkeresheti az országot.

Lehetőségek ideje

A pápaválasztást nem véletlenül kísérte kiemelt figyelem: Ferenc pápa - több elődjéhez hasonlóan - a katolikus közösségen túllépve egyfajta ikonná vált, aki a megbékélés üzenetét olyan helyekre is el tudta juttatni, ahol az egyház befolyása nem volt érezhető.

Bár Közép-Európából ez nem feltétlenül látszik, a katolikus közösség ereje és társadalmi súlya a pápa személyétől függetlenül is folyamatosan nő. A hívők létszámát 1,4 milliárdra becsülik, több régióban robbanásszerűen nőtt a felekezeti tagok létszáma. 

Afrikában 2022 és 2023 között 3,3 százalékkal, 281 millió főre emelkedett a katolikusok száma. Különösen Kongó, Nigéria, Uganda, Kenya gyülekezetei erősödnek, minden ötödik katolikus a kontinensen él. 

Amerikában a legnagyobb a katolikusok aránya, az összlakosság 48 százaléka tartozik a felekezethez, a létszámuk szintén növekszik. Ázsiában a Fülöp-szigetek és India katolikusainak súlya erősödik, Európában viszont stagnálást figyelhetünk meg. 

A folyamat eredményeképpen a katolikus egyház olyan régiókban erősödik meg, melyek nem tartoztak korábban a hagyományos keresztény bástyák közé – és ezt tükrözi az egyre több Európán kívüli bíboros, újabban pedig a kontinensen túlról érkező pápák személye is. Az egyház valódi globális intézménnyé vált, szavának súlya jelen van a világ összes kontinensén. Ennek köszönhetően a katolikus egyházfő szerepe a vallások közti megbékélésben, a globális konfliktusok idején való közvetítésben, a szegénység elleni küzdelemben kiemelten fontossá válhat.

Kihívások garmadája

Az új pápa személyét ismerve tisztábban láthatjuk azt is, hogy miként tud megbirkózni a katolikus egyházat érintő kihívásokkal, amelyekből meglehetősen sok van.

Az egyházszervezetet érintő, szexuális zaklatások kapcsán kirobbant botrányokban az egyház lassan megmozdult, többek között Ferenc pápa aktív közreműködésének köszönhetően. Az elhunyt pápa engedélyezte többek között a civil bíróságokkal való együttműködést a zaklatási ügyekben, de a vitatott ügyekről továbbra is elsősorban az egyházszervezeten belül kell informálni az illetékeseket, és az ilyen esetekben a rendőrséghez sem fordulnak azonnal. 

Továbbra is kérdéses, hogy milyen jogok és elvárások kapcsolhatók az egyházszervezeten belül ténykedő nőkhöz, az egyházi hierarchia ugyanis mereven elutasító az esetleges változások kapcsán. 

Egy másik „újvonalas” téma, az az azonos neműek házasságával kapcsolatban a Vatikán hagyományosan konzervatív – valószínűleg az elődjénél óvatosabb, de a témával kapcsolatban alapjában nem elutasító álláspontot képviselő XIV. Leó sem kezd majd reformokba ezen a téren, viszont nyitott marad a párbeszédre. 

A diplomatikus megfogalmazásnak azért is helye van, mert míg a nyugati társadalmakban előtérbe kerültek az egyenjogúsággal kapcsolatos ügyek, a robbanásszerűen fejlődő gyülekezetek egy részében, különösen Afrikában, továbbra is tabutémának számít a kérdés.

Az új pápa megválasztása emellett jelezheti, hogy az egyház – legalábbis rövid távon – nem az ortodoxokkal való párbeszéd elmélyítésére helyezheti a hangsúlyt a közeljövőben. Az egyházi közeledés harmóniáját az elmúlt időszakban megbontotta az ukrajnai orosz invázió, több pápajelölt, köztük a magyar Erdő Péter viszont előrelépést tudott volna elérni ezen a téren.

Kérdéses az is, hogy az új pápa milyen módon viszonyul egy olyan témához, ami csak kevéssé került előtérbe: a Vatikánt érintő gazdálkodási kérdésekhez. A Szentszéket az elmúlt időszakban nem csak ideológiai, hanem pénzügyi botrányok is megrázták, a Vatikán pénzügyi mérlege az elmúlt években erőteljesen veszteségessé vált.