Az Ipoly szerelmesei

Az ipolysági Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria Baráti Köre szervezte a túrát, meghí-vottként a szobi Börzsöny Múzeum Baráti Köre vett részt rajta. Az Ipoly torkolatánál élő szobiak és helembaiak ugyan-olyan kíváncsiak voltak arra, hol ered a szeszélyes folyó, mint az ipolyságiak.

Az Ipoly és a Duna Helemba és Szob szomszédságában esküdött örök hűséget, és tovább folytatják útjukat a végzetig, a Fekete-tengerig. Az itt élők naponta találkoznak ölelésükkel, de kíváncsiságuk az Ipoly eredetét is megcélozta, honnan is indul 254 kilométeres útjára. Sajnos, a számtalan szabályozással ma 212-re csökkent a folyó hossza, ilyen-olyan következményekkel. A forrás Közép-Szlovákiában a Vepor-hegységben található az Ipoly-hegy tövében 1058 méter tengerszint feletti magasságban. Vízgyűjtő területe 5108 négyzetkilométer. Nyolcvanhat települést érint a határ mindkét oldalán.

Az Ipoly szerelmesei Ipolyságon találkoztak. A két múzeum baráti köre egy igazi, egymást segítő csapatot alkotott. Mindenkit a kíváncsiság, a hamisítatlan élmény vezérelt a nem is olyan könnyű túrára. A sötét felhők már az indulásnál egy B terv elkészítésére késztettek. Szakadó esőben, de bizakodva indult el a vegyes a társaság. Gyerekek, felnőttek 7–80 év között.

Hriňován el kellett dönteni, hogyan, merre tovább. Visszafordultunk és Divény (Divín) lett a pótmegoldás. A Losonc közelében álló várromot és az alatta lévő, egykor a Balassák és Zichyek gyönyörűen felújított kastélyát néztük meg. Igazi élmény volt.

Közben az idő arra biztatott, vágjunk neki az eredeti útvonalnak. Irány a Vepor-hegység, az Ipoly forrása. Amikor a helyszínre érkeztünk ismét beborult, és eleredt az eső. A tarsolyunkból előkerült az elszántság, az esőkabát, az esernyő, és nekibátorkodtunk az ismeretlennek, bízva a piros jelzésben. A végtelennek tűnő úttalan úton a hatalmas fenyőfák birodalmában az idősebbek is erőre kaptak. Az elhatározás – eljutni a forráshoz – olyan erős volt, hogy az úton kipakolt két rakás medvetrutyi, meg a lápos útszakasz se rettentett el bennünket. Közben beszökött a fenyőfák koronái közt a napsugár és láthattuk, hogyan születik a felhő az elázott talajból felszökő párából.

Végre megérkeztünk. Konfrontálhattuk magunkkal az elképzelésünket és a valóságot. A pillanat, a hely szelleme se szóval, se fotóval nem tolmácsolható. Mindenki mélyen átélte, élvezte az ottlétet. Egy pici kutacska a meghatározott pont; itt ered az Ipoly! A forráskútból kifolyva a fű között csillan meg először az Ipoly vize, majd eltűnik a hatalmas páfrányok, lapuk és egyéb növények között, néhány méterrel arrébb egy fatörzsből készített csurgón megjelenik, mint az első vízlépcső. Itt elmondható az ismert gondolat; ki az Ipoly vizét issza…, itt történt meg, hogy Pálinkás Tibort, aki az Ipoly-forrás látogatását szervezte, barátai Ipoly-vízzel kínálták meg.

Fésű József György,

M. Nagy László