Az idei aszály durvább lehet a történelminek nevezett 2022-esnél is

A drámaian csapadékhiányos tél és tavasz után a nyár sem kecsegtet túl sok jóval - figyelmeztetnek a meteorológusok. 

A legnagyobb európai meteorológiai szolgálatok szezonális előrejelzései szerint nagy a valószínűsége, hogy a következő három hónapban tartós és kiterjedt anticiklonok fogják meghatározni Európa időjárását - ez pedig átlag feletti hőmérsékletet és újabb csapadékszegény időszakot jelent. 

Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy megismétlődik - akár súlyosabb formában - a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.

Ínséges esztendő

Márciusban bejárták az internetet az Ínség-szikláról készült fotók: a budapesti Szabadság hídtól pár tíz méterre fekvő, természetes eredetű homokkő sziklaszirtről van szó, amely akkor bukkan elő, ha a Duna felszíni vízállása a magyar fővárosnál 94 cm alá csökken. A zátony viszonylag gyakran megjelent eddig is a nyári aszályok idején, arra viszont nem volt eddig túl gyakran példa, hogy márciusban - normális esetben a hóolvadás és a tavaszi áradások idején - tűnjön fel. 

Már ha lett volna minek elolvadnia - a tél ugyanis nemcsak a síkságokon, hanem az Alpok és a Kárpátok hegyláncain is rendkívül csapadékszegény volt.

Pavol Faško, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) klímakutatója márciusban arról tájékoztatott, hogy Szlovákiában 1881 óta csak kétszer volt példa szárazabb téli időszakra, mint az idén. Nem javult sokat a helyzet tavasszal sem, az “aranyat érő” májusi esőből is csak alig-alig jutott néhány csepp. Az alábbi térképen látszik, hogy az ország számos pontján - és nem csak a déli régiókban - a lehulló csapadék mennyisége mélyen az 1991-2020 közötti átlag alatt maradt. 

Mire számíthatunk?

Ha felidézzük a 2022-es történelmi aszály ökológiai és gazdasági következményeit, semmi jóra. Európa-szerte erdőtüzek tomboltak, komplett vizes élőhelyek száradtak ki, a víz oxigéntartalmának csökkenése miatt tömeges halpusztulásokat jelentettek például a Tiszán is. 

A dél-szlovákiai járásokban a kukorica- és napraforgótermés 30–50%-kal esett vissza, súlyos hiány alakult ki a takarmányozásra szánt szénából is. Az Agrárkifizetési Ügynökség (PPA) éves jelentésében a 2022-es aszályt, amely miatt több mint 41 millió euró kártérítést fizetett ki a gazdáknak, természeti katasztrófának nevezte. 

A szárazság azonban korántsem csak a mezőgazdaságra volt pusztító hatással. A bősi vízerőmű 2022 első felében a tízéves átlagnál egyharmaddal kevesebb áramot termelt, de félgőzzel működött az összes többi vízerőmű is. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a teherhajók csak a szokásos rakományuk töredékét tudták szállítani, de előfordult az is, hogy teljesen leállt a hajóforgalom a folyó egyes magyarországi és romániai szakaszainak hajózhatatlansága miatt. 

Ezen túl több tucatnyi településen kellett vízkorlátozást bevezetni, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában - tilos volt például ivóvízzel locsolni, autót mosni, vagy a medencét megtölteni. 

A rozsnyói járásbeli Pacsán rendkívüli helyzetet is hirdettek az ivóvízhiány miatt, miután kiszáradtak a községi vízvezetéket ellátó források, és kiürültek a helyi víztározók is.

Mi lenne a megoldás?

A lehetséges megoldásokat felvázolja az Európai Bizottság múlt héten közzétett, Szlovákiáról szóló éves jelentése, amely nagy hangsúlyt fektet a klímaadaptációs intézkedések értékelésére, és amelyről itt írtunk bővebben.

A jelentésben rámutatnak, hogy a 2022-es aszály Szlovákia területének 20 %-át érintette súlyosan. Ez az arány a jövőben várhatóan nőni fog, ami a vízügyi ellenállóképesség erősítését sürgeti. 

Ami a vízgazdálkosást illeti, az Eb jelentése szerint 

Szlovákiának az új víztározók és az egyéb „szürke infrastruktúra” építése helyett a vízi ökoszisztémák állapotának javítására, az áradásokkal, valamint az aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelésére és a folyó-revitalizációs projektekre kellene helyeznie a hangsúlyt. 

Ugyanakkor, noha a szlovák helyreállítási és ellenállóképességi terv tartalmaz a vízfolyások revitalizációját érintő intézkedéseket, az Európai Bizottság szerint ezek nem elégségesek a kihívások kezelésére.

A bizottság a jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy a környezetvédelmi minisztérium leállította azoknak a projekteknek a nemzeti társfinanszírozását, amelyekkel a zöld civil szervezetek sikeresen pályáztak a LIFE program keretében, és amelyek egy része éppen a vizes élőhelyek, kiszáradt holtágak revitalizálására, illetve a folyók eredeti, meanderező medrének visszaállítására irányulnak. 

Miért fontos a természetes vízmegtartás?

A WWF Szlovákia egyik aktuális kampánya éppen az aszályok és a villámárvizek elleni védekezésre fókuszál. A természetvédők szerint a két probléma gyökere ugyanaz: az emberi beavatkozások miatt a környezet elveszítette a vízmegtartó-, illetve elvezető képességét, ezt pedig 

csak természetes módszerekkel lehet visszaállítani: a vizes élőhelyek, ártéri erdők, holtágak revitalizálásával, a folyók kanyarulatainak visszaállításával, illetve talajkímélő gazdálkodással.

Az ártéri erdők és mocsarak egykor természetes módon szegélyezték a folyókat, és szivacsként működtek: áradások, esőzések idején magukba szívták a vizet és lassították annak elfolyását. Aszály idején pedig lassan visszajuttatták azt a tájba és a felszín alá, a talajba. A folyók vízhozama egyenletes maradt, a talaj megőrizte nedvességtartalmát, és a környező élővilág virágzott. 

Mióta azonban a folyókat kiegyenesítették, a víz túl gyorsan elfolyik, és a betonnal burkolt mederfenéken vagy partokon keresztül nem jut tovább. 

Ha megszakad a kapcsolat a folyó és a környezete között, a táj kiszárad, és ez katasztrófával egyenértékű aszályokhoz vezet

- figyelmeztetnek a természetvédők.