Állandóan hiányzott az akarat a dekrétumok ügyének rendezésére

A PS képviselői a múlt héten keresték fel délnyugat-Szlovákia több régióját is. A frakció csütörtökön Komáromban ülésezett és elfogadott egy határozatot a déli országrész békés együttélésére, valamint a fejlesztésénekre vonatkozó feltételek kapcsán.

A párt a dokumentumban többek között jóakaratú gesztusok tételére szólítja fel a kormányt, ezek között pedig konkrétan felvetik, hogy a csehszlovák hatóságok a háborút követő időszakban több sérelmet is okoztak a magyar lakosságnak. A Beneš-dekrétumok aktualitása pedig a földelkobzások révén jelenik meg a célkitűzések között. A PS szorgalmazza, hogy a hatóságok hagyjanak fel a dekrétumok alapján való utólagos kisajátításokkal, mivel annak nincs jogi alapja.

Félreértelmezések hálója

A PS-nek napokkal később már azt kellett magyaráznia a nyilvánosságnak, hogy a párt nem akarja megszüntetni a dekrétumokat. Ugyanakkor olyan követelései vannak, melyek a magyar állampolgárok másodrendűségének felszámolására, valamint a kollektív bűnösség elvétől való elhatárolódásra vonatkoznak. Michal Šimečka pártelnök többek között azt is kijelentette, hogy a dekrétumok a szlovák jogrend részét képezik – de már nem alkalmazhatóak a gyakorlatban.

Az elhatárolódás nem véletlen: a PS deklarációjára ugyanis több párt is reagált és a megszólalók legtöbbje tudatlanságból vagy számításból kiforgatta azt, amit a liberálisok a deklarációban kifogásolnak.

Andrej Danko SNS-elnök a PS felvetéseiben a szlovák alkotmányosság megbontását vélte felfedezni és arra mutatott rá, hogy Csehországban már a puszta gondolatért is értek retorziók pártokat, polgári társulásokat. Matúš Šutaj Eštok Hlas-elnök külföldi ügynöknek nevezte a pártot, Juraj Blanár (Smer) külügyminiszter elfogadhatatlannak nevezte a kijelentéseket, amely a szlovák államiság alapjait rázza meg, de hasonló módon nyilatkozott a témáról Robert Fico miniszterelnök is, aki a harmonikus szlovák-magyar kapcsolatok megbontását látta bele a PS lépésébe. Fico kilátásba helyezte, hogy a parlament 2007-hez hasonlóan ismét megerősíti a dekrétumok sérthetetlenségét.

Kritika azonban az ellenzék köréből is érkezett. A KDH a „történelmi sebek megnyitásaként” értelmezte a dekrétumok kérdését, ami egyedül arra jó, hogy feszültséget hozzon a társadalomba.

Múlt vagy a jövő?

A pártok reakcióiból kitűnik a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos legnagyobb ellentmondás: voltaképpen van vagy nincs jogerejük jelenleg a dokumentumoknak? A szlovák jogrend aktuális alapját képezik, vagy leginkább egy történelmi dokumentumcsomagnak számítanak? Eleve a dekrétumok fogalma is meglehetősen tág: a második világháború után született, Eduard Beneš révén hozott 143 elnöki rendelet egy része valóban a Csehszlovákia újjáalakulását követően kialakuló jogrend alapjait állította fel, de a rendeletek egy része a német és magyarajkú lakosságot érintette.

A leghírhedtebb, hivatalosan máig a szlovákiai és csehországi jogrend részének számító és nem hatálytalanított dekrétumok a csehszlovákiai magyarok állampolgári jogainak és vagyonának megfosztásáról, a kollektív bűnösségről szólnak.

Az értelmezés kettőssége megmutatkozott a gyakorlatban is. Miközben a szlovák külügy a nemzetközi fórumok, bíróságok előtt folyamatosan arra hivatkozott, hogy a dekrétumok érvényes, de jelenleg érdemben nem alkalmazott dokumentumok, több bizonyíték is arra mutat, hogy a dekrétumok továbbra is aktuális hivatkozási alapként szolgálnak a szlovák állam számára.

Az elmúlt években a legtöbbször a Szlovák Földalap nevét hozták kapcsolatba a dekrétumok következetes alkalmazásával: a lukratív, főváros környéki autópálya-körgyűrűk építésénél az állami intézmény utólag, a dekrétumokra hivatkozva kobozta el kárpótlás nélkül az értékes telkeket több tucatnyi német és magyar tulajdonostól. A bírósági eljárás során gyakorlatilag azt az érvet vették figyelembe, miszerint az állam „megfeledkezett” a kellő időszakban való cselekvésről. Hasonló logika alapján sajátított ki több földterületet az Állami Erdőtársaság is.

Kockázatos lépés

Amennyiben az állam hivatalosan is tudatosítaná, hogy a magyar és német állampolgárokat sérelem érte a dekrétumok révén, az további problémákat vetne fel: a kárpótlás kérdését és a bocsánatkérés mikéntjét.

A dekrétumok kérdése már a múltban is okozott politikai jellegű problémákat: 1998-ban a Magyar Koalíció Pártjának a formáció kormányra lépése idején hivatalosan fel kellett adnia a témával kapcsolatos kárpótlási törekvéseit. A jóvátétel kérdése ugyanakkor a 2002-es és 2006-os választási programba is bekerült. Az MKP mindannyiszor szárazul tudomásul vette, hogy a kérdésben nem sikerült előrelépést elérni.

Komoly politikai vihart kavart, hogy 2007-ben a párt még a parlamentben, de már ellenzékben próbálkozott a jóvátétel tematizálásával – a Bugár Bélát váltó Csáky Pál vezetésével. A kezdeményezés nem talált megértésre a megalakuló, kimondottan nacionalista összetételű Fico-kormánynál: a Smer-SNS-HZDS koalíció kezdeményezésére ebben az évben kimondták, a dekrétumok végérvényesen a szlovák jogrend részét képezik.

A parlamenti pártok reakcióiból ítélve a PS sem számíthat szövetségesekre sem az ellenzék, sem a kormánypártok körében – feltéve, ha egyáltalán bármilyen formában hivatalosan is szorgalmazni fogja a dekrétumok alkalmazásának felfüggesztését. Így jobb híján legfeljebb az üggyel szimpatizáló hivatalnokok segíthetnének a témán – 2021 és 2023 között például a Földalap akkori igazgatója, az OĽaNO-jelölt Ján Marosz határozott az elkobzási gyakorlat felfüggesztéséről. Ez a lépés azonban nem oldja meg rendszerszinten az elkobzások problémáját.