A Magyar Tudományos Akadémia 200 évvel ezelőtti megalapítását ünnepelték Pozsonyban (GALÉRIA)

Magyar-szlovák tudományos kapcsolatok az Akadémia történetében és jelenében – ez volt az alcíme a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár épületében lezajlott ünnepi konferenciának, amely az MTA és a Szlovák Tudományos Akadémia közös rendezvénye volt. Az esemény előkészítését a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács végezte.

A helyszínnek ezúttal különleges jelentősége volt, hiszen a könyvtár főépülete adott otthont a magyar országgyűléseknek 1802 és 1848 között. 1825. november 3-án az alsótábla kerületi ülésén Széchenyi István birtokainak egy éves jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság létrehozására. Ettől a naptól számítják a mai MTA történetét. Maga az intézmény tényleges működését 1830-ban kezdte meg.

Mint ismeretes, az idei év az MTA számára a bicentenárium jegyében telik. Hónapok óta egymást érik a főleg Budapesten megvalósuló rendezvények. Ennek keretében a vezető szlovákiai magyar tudományos intézmények is bemutatkozhattak még május végén, amiről lapunk külön riportot közölt.

Az egyik csúcspont helyszíne: Pozsony

Széchenyi István emléktáblájának megkoszorúzása után az ülésteremben első ízben Freund Tamás, az MTA elnöke mondott beszédet a hallgatóságnak, aki a pozsonyi alkalmat az ünnepségsorozat egyik csúcspontjának minősítette.

Idézte Széchenyi híres, 1830-as Hitel című művéből azt a gondolatot, mely szerint „a tudományos emberfők mennyisége“ jelenti „a nemzet igazi hatalmát”. Az MTA-elnök szerint ma is azon munkálkodnak, hogy érvényt szerezzenek ennek a kijelentésnek, és igazságáról a döntéshozókat is meggyőzzék. Emellett hangsúlyozta, hogy a tudományos élet, beleértve a vitákat is, „egy olyan kultúra, amelynek átvételére folyamatosan kedvet kell ébreszteni”.

Freund méltatta annak a 217 szlovákiai köztestületi külső tagnak szerepét is, akik számos tudományterület között teremtenek kapcsolatot a rangos szlovák, illetve szlovákiai magyar egyetemek, tudományos műhelyek, valamint a magyarországi partnerek között, amit – tette hozzá – mindkét akadémia szorgalmaz is.

Vizionárius alapítás

Másodikként Martin Venhart SAV-elnök szólalt fel. Az akadémia 200 évvel ezelőtti megalapítását „vizionárius döntésnek“ nevezte, amely „lerakta a modern tudományosság és kutatás alapjait régiónkban“. Az akkori intézmény öröksége szerinte mindmáig él mind a SAV, mind az MTA munkájában. 

Kitért arra, hogy a „váratlan“ feladatot is el kell látniuk, ami a tudományos tények tagadását illeti. Mint fogalmazott, „a társadalom jelentős része“ elveti az egyik legnagyobb találmányt, a betegségek elleni oltást. Emlékeztetett: a vakcináknak hála teljesen vagy a legnagyobb részben vissza tudott az emberiség szorítani egy sor fertőző betegséget. 

Az oltások elvetését sajnos a „politikai képviselet egyes szereplői“ is támogatják - állapította meg a SAV-elnök.

A házigazda egyetemi könyvtár igazgatója, Silvia Stasselová többek között arról beszélt, hogy külön kiállítással készültek a mai napra. Az egykori alsóházi ülésterem egy részében javarészt 19. századi könyvekből állítottak össze egy kiállítást, amelyek között Széchenyi műveinek számos első kiadása is szerepelt.

„Tagságunkról elmondható, hogy állampolgárságukat tekintve Szlovákiához és a szlovák intézményekhez kapcsolódnak, ugyanakkor az MTA-n keresztül a magyar tudományosság részeit is képezik. Ennek nyomán a SZMAT tagsága bizonyos fajta kettős kötődéssel rendelkezik“ 

– fogalmazott Mészáros András, a SZMAT elnöke. Később hozzátette: ez néha „többletmunkával“ jár, ami viszont „meg is hozza az eredményét“. A tudományosságot érő politikai támadásokkal kapcsolatban elmondta: a szlovákiai magyar akadémiai tagság szerinte „látja a szlovákiai helyzetet“, ugyanakkor „együttéreznek a magyarországi intézményekkel is“.

Fókuszban a magyar és szlovák tudományosság

A nap hátralevő részében tudományos előadások követték egymást. Kecskeméti Gábor az MTA 200 évét értékelte a magyar szellemi élet tükrében. Miroslav Tibor Morovics az MTA első évtizedeit a nem magyar ajkú tudósok szemszögéből tekintette át. Pavol Žigo az akadémia égisze alatt lezajlott szlovák nyelvjárási kutatásokról adott elő. Liszka József prezentációja a magyar és a szlovák folklorisztika 19. századi kapcsolatairól szólt.

Külön blokkot képeztek a SZMAT előadásai – amelynek tevékenységéről Vančo Ildikó külön is beszélt. Dusza János nagy entrópiájú kerámiákról, Miklós László pedig Szlovákia geo-ökoszisztémájának természeti potenciáljáról prezentált. Végül Simon Attila a szlovákiai magyar történetét értékelte „két ország és két akadémia” között, a tanácskozás pedig Mészáros András előadásával zárult, amely a magyar és szlovák filozófiatörténet-írás módszertani problémáit taglalta.