A magyar miniszter végre elárulta, hogyan zárnák le a Bős–Nagymaros vitát – beigazolódott, amitől a szlovák ellenzék tartott

Lantos Csaba energiaügyi miniszter az Index.hu portálnak megerősítette, amire a szlovák ellenzék már hetekkel ezelőtt felhívta a figyelmet: vagyis hogy a küszöbön álló magyar–szlovák megállapodás alapján Magyarország hosszú távon kedvezményes áron jutna hozzá a bősi vízerőmű által megtermelt áramhoz. 

A miniszter ennél többet is elárult, és felvázolta a portálnak az évtizedek óta húzódó Bős-Nagymaros vitát lezáró megállapodás főbb pontjait:

• Magyarország nem építi meg a nagymarosi erőművet, és ezt a szlovák fél tudomásul veszi (a megállapodás tehát módosítaná a még mindig hatályos, 1977-es államközi szerződést, amely a teljes, Bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését írta elő);
• cserébe a magyar fél elfogadja a Duna elterelését és a bősi erőmű működését;
• Szlovákia emellett biztosítja, hogy "a Magyarországra irányított vízmennyiség 10 százalékkal növekedjen” (bár az egyelőre nem tisztázott, hogy ez a 10 százalékos többlet pontosan mekkora vízmennyiséget jelent, mutatott rá a Duna Charta szervezet);
• Magyarország egy 25 évre szóló szerződés alapján kedvező feltételekkel vásárolhat áramot Szlovákiától - a miniszter szerint annyit, amennyi elegendő lenne Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom vármegye teljes éves lakossági áramfogyasztásának fedezésére;
• a bősi erőmű nem kerül közös tulajdonba, ami Lantos szerint azért előnyös, mert így Magyarország anélkül juthat hosszú távon stabil, olcsó energiához, hogy részt vállalna a létesítmény fenntartási, felújítási költségeiből.

A tárgyalások jelenlegi állása szerint a megállapodás végső formájáról a két ország parlamentjei dönthetnek - írja az Index. 

Borítékolható, hogy a szlovák ellenzék elutasít egy ilyen megállapdást

A szlovák ellenzéki pártok, az SaS, a PS, a KDH és a Demokraták július elején közös sajtótájékoztatót tartottak, és egy kiszivárgott dokumentumra hivatkozva már ekkor elutasították, hogy Magyarország kedvezményes, előállítási áron kapja meg a bősi erőmű által megtermelt energia akár 50 %-át. Mária Kolíková (SaS) a szlovák részről a tárgyalásokat vezető Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi minisztert Szlovákia államérdekeinek elárulásával vádolta meg, és azt mondta, hogy 

ha magyar ügynök állna a környezetvédelmi minisztérium élén, az ugyanígy nézne ki.

Metod Špaček diplomata, aki megbízottként 2005 óta a közelmúltig csaknem minden szlovák–magyar tárgyalási fordulón jelen volt, szintén úgy véli, hogy a magyar félnek semmilyen jogalapja nincs arra, hogy önköltségi áron vételezzen áramot, és egy ilyen megegyezés szerinte sértené Szlovákia nemzetállami érdekeit. Az Új Szó megkeresésére kifejtette: 

meggyőződése, hogy Magyarország részvétele a Duna által termelt energia hasznosításában csak abban az esetben lehetséges, ha olyan jelentős kiegészítő beruházások valósulnak meg, amelyek az 1977-es szerződés céljainak teljesítésére (vagyis a nagymarosi műtárgy megépítésére) irányulnak, és amelyek növelik a megtermelt villamos energia összmennyiségét. Ha azonban marad a jelenlegi status quo (vagyis nem épül meg Nagymaros), Špaček szerint Szlovákia jogosult a teljes bősi villamosenergia-termelésre. 

Csaknem három évtizede húzódik

Az államközi megállapodásra a hágai Nemzetközi Bíróság kötelezte a két országot még 1997-ben. A bíróságot közösen kereste meg a két fél: Szlovákia azt kifogásolta, hogy Magyarország egyoldalúan felbontotta az erőmű építésére kötött 1977-es szerződést, és nem építette meg a nagymarosi erőművet, a magyar fél pedig azt, hogy Szlovákia egyoldalúan elterelte a Duna vizének 80-90 százalékát a régi mederből a bősi erőmű felvízcsatornájába. 

A hágai bíróság végül úgy ítélete meg, hogy mindkét fél megsértette a szerződéseket – Magyarország az építkezés leállításával, Szlovákia pedig a Duna elterelésével –, így a vitás kérdéseket egymás között kell rendezniük. 

A most esedékes megállapodás tehát egy csaknem három évtizede húzódó, sokszor leállt tárgyalási folyamat végére tenne pontot.