A keresztény politikusok kiakadtak: az egyházi iskolákat féltik, a minisztérium szerint nincs mitől

Feltehetően nem számított az oktatási tárca ekkora visszhangra, amikor bejelentették: azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek, és nem hajlandóak felvenni meghatározott arányban egy adott iskolai körzet tanulóit. Ezúttal a vallási alapon szerveződő politikai formációk adtak hangot nemtetszésüknek, de korábban a Demokraták párt is felszólalt, valamint a magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) is.

Miről is van szó?

Ahogy azzal részletesebben is foglalkoztunk, a minisztérium javaslata alapjaiban módosítaná az oktatási intézmények finanszírozását. Jelenleg ugyanis a magán- és egyházi iskolák is megkapják a teljes normatív támogatást, vagyis az egy diákra megszabott fejpénzt. 

Ezen változtatnának most, mivel az állami iskolák több kötelezettségnek vannak kitéve, miközben ugyanannyi pénzt kapnak. 

A terv szerint ha egy magán- vagy egyházi tanintézmény ezeket szintén vállalja, akkor nem csökken az állami finanszírozás mértéke. Ha viszont nem, akkor csak a normatív támogatás 80 százalékára lesz jogosult.

Tulajdonképpen két feltételt kellene teljesíteniük: az egyik, hogy tandíjmentesen biztosítják a képzést, a másik, hogy betagozódnak egy iskolai körzetbe, és az itt élő tanulókat részesítik előnyben a felvétel során. 

De mi a baja ezzel a KDH-nak?

A kereszténydemokraták szerint a támogatás feltételekhez kötése veszélybe sodorja a magán- és egyházi iskolákat. Úgy vélik, hogy végeredményben elveszíthetik a jellegüket.

„Képzeljék el, hogy valaki egy városban vagy faluban meghatározza, mely utcákból vehetnek fel gyerekeket egy katolikus iskolába. Ez azt jelentené, hogy csak ezekből az utcákból van érdeklődés az ilyen típusú nevelés, oktatás és értékrend iránt? Ez abszurdum. Még abszurdabb, hogy ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek el kell majd fogadniuk az iskola irányultságát. Ez totális ostobaság” – hangoztatta Ján Horecký (KDH) parlamenti képviselő.

A volt oktatási miniszter tulajdonképpen mindkét lehetőséget járhatatlannak tartja.

Ha nem tagozódnak be, akkor kénytelenek lesznek tandíjat szedni, hogy pótolják a kiesést. „A 20 százalékos normatív csökkentés évi 600 eurós tandíjat jelentene gyermekenként” – becsülte meg Horecký. A tandíj beszedése szerinte szembemegy az egyházi iskolák filozófiájával. Kiemelte, hogy jelenleg ezeknek az intézményeknek körülbelül 90 százaléka nem is szed tandíjat.

Ha pedig betagozódnak, akkor szerinte az egyházi iskolák is kötelesek felvenni az adott iskolai körzetből diákokat (80 százalékos arányban), akik viszont nem feltétlenül azonosulnak a vallási eszmékkel.

Hozzá kell ugyanakkor tenni, hogy a szülők választása továbbra is garantált lenne. 

Hiszen nem kötelezően kell beíratniuk az adott iskolai körzetben található intézménybe a gyermeküket, más iskolát is választhatnak szabadon. A vonatkozó jogszabály azt határozza meg mindössze, hogy helyet kell biztosítani a legközelebbi iskolában a gyereküknek. Leegyszerűsítve: a törvényes képviselők válogathatnak, de az iskolák nem.

A KÚ szerint úgy rossz az egész, ahogy van

A Keresztény Unió is elsősorban a finanszírozási tervek miatt aggódik, ugyanakkor nem konkretizálta túlságosan a javaslattal kapcsolatos problémáit.

A párt elnöke, Milan Krajniak úgy fogalmazott: Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter „szőnyegbombázást” hajt végre az iskolaügyben a reformjaival. Richard Vašečka, a KÚ parlamenti képviselője pedig kifejtette, hogy szerinte a jelenlegi rendszer jól működik, így nincs is értelme javítani.

Szerintük államosítani akarják – és ennek eredményeként megszüntetni – a magán- és egyházi iskolákat. Ezt a vádat a minisztérium egyébként kategorikusan cáfolta.

„A minisztérium aggodalommal vette tudomásul, hogy egyes nem állami iskolák és szervezetek képviselői valótlan és félrevezető információkat terjesztenek a szülők körében. Például olyan állítások jelentek meg, hogy az iskolákat államosítani fogják, át kell majd térniük az állami oktatási programra, meg kell változtatniuk a tantervüket, vagy jelentősen meg kell emelniük a tandíjat. 

Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. 

Az iskoláknak – legyenek államiak vagy nem államiak – már most is meg kell felelniük az állami oktatási program követelményeinek. Az előkészületben lévő finanszírozási változások nem érintik sem az oktatás tartalmát, sem annak formáját” – olvasható a tárca közleményében.

A KÚ tagjai viszont a tárca több alapvetését is kétségbe próbálják vonni. A finanszírozási javaslat az Értéket a Pénzért (ÚHP) elemzésén alapul, de Krajniak szerint egy ilyen analízist úgy használnak fel, ahogy akarnak. Azt sem zárta ki, hogy valamilyen ideológiai megfontolásból állt elő a minisztérium a módosítással.

Ennek viszont ellentmond, hogy a változtatás nagyon is gyakorlatias, és akár pusztán anyagi okokra is visszavezethető, függetlenül attól, hogy pozitívan vagy negatívan értékeljük a lépést.

Vašečka eközben – még az előbbi meredek állításokat is megfejelve –, azt sem tartja kizártnak, hogy a javaslat tartalmaz olyan rejtett lehetőségeket, amelyek „progresszív” szexuális nevelést tesznek kötelezővé. Ennek persze a reformcsomagban nem találtuk nyomát.

A normatív támogatás rendszerének módosításai 2027. szeptember 1-jén léphetnek hatályba, amennyiben a parlament elfogadja a javaslatot.