Végre bent vagyunk

Terülj, terülj asztalkámmal kezdődött Budapesten a csatlakozási ünnepségČTK/AP-felvételAz elmúlt három napban valószínűleg műsort adott Közép-Kelet-Európa összes folklór- és mazsorettcsoportja, tűzoltózenekara, rockbandája – idehaza, vagy valamelyik „régi” európai tagállamban. Aki csak tehette, átkelt ezekben a történelmi órákban valamelyik, immár belső uniós határon, a bizsergető érzés és az új uniós pecsét miatt. Élénk jövés-menés volt az egész szlovák–magyar határon, rengeteg község ünnepelte közösen, hogy magyar és magyar még közelebb kerül egymáshoz. A Kazincbarcikáról induló fáklyás emlékfutás résztvevői például ötször lépték át a határt, míg Tornalja és más települések érintésével megérkeztek a kelet-szlovákiai Nagykövesedre. Izsa és Almásfüzitő közt a Dunán másfél percenként fordultak a motorcsónakok, hozták-vitték a két falu lakosságát a rokonokhoz, ismerősökhöz. Érsekújvár főterén 600 postagalambot engedtek ki a csatlakozás tiszteletére, s bár az ünneplők közt ott voltak a helyi íjászegyesület tagjai, ellen tudtak állni a kísértésnek.

Mikuláš Dzurinda biciklin töltötte a csatlakozás első perceit is, az egyik televízió szobabiciklit nyomott a kormányfő feneke alá, és virtuálisan elkerekeztette Brüsszelbe, miközben minden egyes országban feladatokat kellett teljesítenie, Ausztriában például jódlizott. Pozsony igazán bővelkedett a rendezvényekben, ám a fővárosiak egy jelentős része a vasútállomáson tolakodott Európába, ugyanis két napig ingyen lehetett Bécsbe utazni. Többen már messziről viszszafordultak, amikor meglátták a tömeget, amely mintha a budapesti Monet-kiállításra sorakozott volna.

Csehországban leggyakrabban három téma került szóba: az unió, a jégkorong és a boszorkányégetés. Határon átnyúló jelképes házasságok, díszelőadások, népünnepélyekkel, sörfesztiválokkal váltották egymást. Pénteken este azonban a Csehország–Ausztria mérkőzés idejére az Óvárosi tér kiürült – a környező kocsmák megteltek. ĺgy volt ez Szlovákiában is, a Hossa-legénység ebben az időben Oroszországgal játszott. Csehországban több ezer tábortűz lobbant föl: egy régi hagyomány szerint a május elseje előtti éjszakán a boszorkányokat, a rossz szellemeket kell elégetni. A csehek most az egykori szocialista rendszer jelképeit égették. Az euroszkepticizmusáról ismert Václav Klaus volt a tíz csatlakozó ország államfője közül az egyetlen, aki nem húzatta fel az államfői rezidencia előtt az unió zászlaját. A csatlakozás éjjelén megmászta a Blaník hegyet, amelynek belsejében a legenda szerint lovagok rejtőznek, akik a legnehezebb pillanatban előjönnek, hogy megmentsék a hazát.

Lamperth Mónika magyar belügyminiszter arra volt büszke, hogy Rajkánál egy beszéddel háromszor aratott tapsot. A magyar, az osztrák és a szlovák belügyminiszter a hármashatárnál találkozott, előbb a magyarok tapsolták meg, amikor a tolmács szlovákra fordította beszédét, a szlovákok, mikor németre, a németek tapsoltak. Németországban az Odera menti Frankfurt volt az egyesítési ünnepségek kiemelt színhelye. Éjfélkor a Frankfurtot és a szemközti Slubicét most már csak fizikailag elválasztó Odera folyó hídjának közepén Joschka Fischer német és Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel külügyminiszter tűzijáték és az Örömóda hangjai közepette ölelte át egymást. A történelmi pillanat bizonyára sokakban keltett történelmi asszociációkat. (m, ú)