A koprodukciós temetetlen halott

Mészáros Márta és Jiří Menzel pár héttel ezelőtt Budapesten találkozottOláh Csaba felvételeCannes, München, Chicago, Berlin, Uppsala, Lisszabon, Bergamo, Viareggio – ahány fesztivál, annyi díj, elismerő oklevél. És most elkészült egy újabb napló. Nagy Imre naplója.

Mészáros Márta új filmjének címe: A temetetlen halott. Magyar–lengyel–szlovák koprodukcióban született, történelmi tényeken és dokumentumokon alapuló, brutális, emberi történet. Napló-trilógiáját egykor az Oscar-díjra esélyes filmek közé sorolták, de a szovjetek tiltakozása miatt a jelölést visszavonták. Nagy Imre 1953-as beszéde már a Napló-sorozat első részébe bekerült, utóbb mégis kivágatták Mészáros Mártával. De amikor a filmet kivitték Cannes-ba, titokban visszatették bele ezt a részt, és a fesztiválon már így vetítették. A második és a harmadik Naplóba már hosszabb dokumentumrészletek is bekerültek.

Abban, hogy A temetetlen halott elkészülhetett, Nagy Imre lányának, Nagy Erzsébetnek is komoly szerepe van.

„Gyerekkorom óta jól ismerem Nagy Erzsébetet – mondja a rendező. – 1935 és 1946 között, amikor a Szovjetunióban éltünk – mivel szobrászművész édesapám oda emigrált, majd a sztálini tisztogatások áldozata lett –, Nagy Imréék is egy időre Frunzéba költöztek, és közel laktak hozzánk. Imre bácsi aztán, amikor a szovjetek előre törtek, 1942-43-ban elment a hadifoglyokkal foglalkozni. Erzsi még egy darabig ott maradt a közelünkben édesanyjával. Évekkel később Pesten találkoztunk, amikor Nagy Imre már mezőgazdasági miniszter volt. Nagy Erzsébetet mindig is csodáltam. Olyan tartással élte végig azt a harminc évet, amíg rehabilitálták az édesapját, hogy ugyanúgy felnézek rá, mint ahogy a papájára is a legnagyobb tisztelettel gondolok. Századunk egyik legnagyobb példaképének tartom, aki büszkén és szabad emberként vállalta a halált. Ha azzal állt volna Kádár János elé, hogy minden, amit tett, tévedés volt a részéről, vígan élhetett volna tovább, sőt még valamilyen posztot is kapott volna. Csakhogy ő erős volt a hitében, és nem lépett vissza, nem gondolta meg magát. Neki nem a hatalom kellett. Ő a nép szabadságáért küzdött.”

Hat-hét éve készült már Mészáros Márta a Nagy Imre-filmre. Mivel hiteles portrét akart megrajzolni, rengeteg anyagot átnézett, nagyon sok dokumentumot átolvasott. Az 1956-os forradalommal nem foglalkozik. Filmje november 4-én kezdődik, amikor Nagy Imre és társai átvonulnak a Parlamentből a jugoszláv nagykövetségre, és ott tudják meg, hogy Kádár elárulta őket, és új kormányt alakított. A történet a mában fejeződik be, amikor Nagy Erzsébet megszállottan küzd apja történelmi igazságának elismeréséért. Nem marad ki a filmből a snagovi fejezet sem, hiszen Nagy Imre ott kezdte el írni önéletrajzi könyvét (Viharos emberöltő), amelyet a letartóztatásakor koboztak el tőle. Ez a rész Szlovákiában került filmszalagra, szlovák színészek, köztük Vladimír Hajdu közreműködésével.

A forgatókönyvet Pataki Évával írta a rendező, de együtt dolgozott Rainer M. János történésszel is, aki több mint tíz évig kutatta Nagy Imre életét. A film dramaturgja Jancsó Miklós, akit ugyancsak régóta foglalkoztatott ez a téma.

Hogy mi döbbentette meg a legjobban Mészáros Mártát a felkészülések során?

„Megtudtam, hogy milyen embertelen körülmények között tartották fogva Nagy Imrét, miután hazahozták Romániából. Bedeszkázott cellaablakok mögött, teljes elszigeteltségben őrizték fél évig, ömlött a bűz a latrinából a vaságya mellett, villany nem volt a helyiségben. Hónapokig sétálni sem mehetett, íróeszközt nem adtak neki. Ha tiltakozott, sötétzárkába dugták, ahol egész nap állnia kellett – hatvanhárom évesen! Kivégzése után a börtönudvaron temették el, ott feküdt öt évig. Nem véletlen, hogy Kádár János élete végén belezavarodott a lelkiismeret-furdalásba. Voltaképpen Nagy Imre rehabilitációjának kihirdetése alatt érte a halál.”

A film ezt is bemutatja. A börtönt, a kihallgatásokat, a bírósági eljárást.

Viselkedésében és megjelenésében Nagy Imre mindig rokonszenves volt Mészáros Márta számára.

„Kezdettől fogva az elnyomottak oldalán állt. Tudta, hogy a kommunista rendszer tarthatatlan, többpártrendszert akart, a Varsói Szerződésnek nem látta értelmét. Cseléd volt az anyja, napszámos az apja, szerette a földet, a megművelőit, tudott velük beszélni, szívesen járt aratásokra, falusi ünnepekre, 56-ban is egy balatoni szüretről hozták fel Budapestre. Mindig elegánsan öltözött, kalapban, sétapálcával járt. Szerette a szép öltönyöket, imádta a népzenét, a finom borokat.”

Nagy Imre szerepét Jan Nowicki, a legjelesebb lengyel színészek egyike, Mészáros Márta élettársa kapta. Korát és arcvonásait tekintve a lehető legjobbkor. Nowicki nagy formátumú színész. Európai viszonylatban is a legnagyobbak egyike. Feleségét, Égető Máriát Moór Marianna, Nagy Erzsébetet Horváth Lili, Münnich Ferencet Andorai Péter, Kállai Gyulát Kulka János formálja meg.

Hogy miért Nowickié a főszerep?

Mészáros Márta már megszokta ezt a kérdést.

„Abban az időben, amikor a történet játszódik, Nagy Imre már elmúlt hatvanéves. Ebben a korosztályban, bármennyire kerestem is, nem találtam megfelelő magyar színészt a szerepre. Nowicki épp most van Nagy Imre életkorában, és azt kell, hogy mondjam, érdekesen öregszik. Ezt az arcát a magyar nézők egyáltalán nem ismerik.

A lengyelek igen, mert otthon sokat dolgozik, de a magyarok régóta nem látták. S bár a politika csak annyira érdekli, amenynyire hátterét adja e nem mindennapi történetnek, minden rezzenése hiteles a filmben.”