Új környezet, új elvárások

A közösségi nevelés az óvodai tevékenység alapja, amely lehetővé teszi a megfelelő személyiségi jegyek alakítását. E folyamatban az óvodába kerülés éles fordulópont, új életformát jelent a gyermek számára. A megszokottól eltérően a környezet, a szülőktől való elszakadás sokszor nehéz a gyermekeknek. Számukra új az óvoda életrendje, az emberi kapcsolatok, a követelmények, az elvárások.

Az átmenet fokozatos, a szülőknek sem kell megijedni az első „sírós” napok láttán, hiszen az új életforma érdekes, örömteli élményekben gazdag. Ugyanakkor bizonyos szabályok a gyermek biztonsága és védettsége érdekében kezdettől fogva érvényesülnek. ĺgy a gyermek életének tudatos irányítása határozott eredményeket hoz. Büszkék lesznek teljesítményeikre, vállalják a közös tevékenység következményeit. Nyitottak lesznek az új benyomások iránt, érdeklődéssel vesznek részt a játékban, a munkában és a kötelező foglalkozásokon. Mindezt persze csak a szülőkkel való szoros együttműködéssel lehet elérni, mert a gyerekek közösségi nevelése a családban kezdődik. A szülők vegyék komolyan az óvoda kötelezettségeit.

A napirend

Az óvodai élet rendjét, ritmusát, időbeosztását a napirend biztosítja. Ezen belül a leghangsúlyosabb részt a gyerekek legfőbb tevékenysége, a játék kapja. A napirend alkalmazkodik a gyermeki tevékenység fejlődéséhez. Idővel megrövidül az öltözködésre, a mosakodásra és étkezésre szánt idő, a foglalkozások ideje pedig meghosszabbodik. Ugyanilyen fontosnak tartom a családon belüli napirendet is. Javaslom a kedves szülőknek, hogy a gyerekek reggel időben keljenek, egyébként kapkodni kell, nem válnak önállóvá, s a későbbiekben is mindig késni fognak.

Délelőtt az óvodában kötelező foglalkozások vannak 15–30 percben. Utána kerül sor a szabad levegőn való tartózkodásra. Ez az időjárástól és más körülményektől függően lehet 1–2 óra. Sok szülő nehezményezi a kinntartózkodás idejét, hosszúságát. Gyakran okolnak bennünket, óvónőket azért, mert gyermekük a kinntartózkodás ideje alatt fázott meg, lett beteg. Sok anyuka azzal fogadja délután a gyermekét, hogy „már megint hogy nézel ki? Milyen lett a ruhád, cipőd! Reggel pedig megígérted, hogy nem mész a homokozóba, a csúszdára, a fűre stb.” Pedig a gyerekek imádnak várat, alagutat építeni a homokban, hemperegni a füvön vagy futkározni az udvaron, ami néha bizony eleséssel is jár. Amelyik gyereket az ilyenfajta szórakozástól eltiltanak, annak biztosan valami kimarad az életéből, ami majd később hiányozni fog. Az óvoda légköre otthonos. A gyerekek maguk választják ki a játékszereket, amelyekkel foglalkozni kívánnak. Bekapcsolódnak a csoportszoba rendben tartásába, díszítésébe. Nagyobb falvakban, városokban már lehetőség nyílik arra, hogy a szülők tájékoztatót kérjenek egyes nevelési intézmények módszereiről, az óvónők munkájáról, személyiségéről, az óvoda hagyományairól.

Az általános követelményszint

A közösségi élet szokásai terén elérendő általános követelményszint a 3-4 éves korban:

– a gyermekek hallgassák meg a felnőttek szavát, kövessék utasításaikat;

– felszólítás nélkül köszönjenek ismerőseiknek, köszönjék meg, ha kapnak valamit;

– kérjék el a játékszert egymástól, adják át, ha tőlük kérik, várják meg, amíg megkapják;

– segítsék egymást játék, öltözködés, étkezés, séta közben;

– a leejtett tárgyakat emeljék fel, adják át annak, aki leejtette.

Az 5-6 éves korban az eddig kialakult szokások váljanak a gyerekek igényévé:

– a megkezdett munkát felszólítás nélkül fejezzék be;

– vegyék észre, hogy kinek van szüksége segítségre

– tisztelettel viselkedjenek a felnőttek iránt,

– ne vágjanak mások szavába, hallgassák meg egymást.

Mindezen feladatok egyszerűnek tűnnek, ám egy kisgyerek számára bizony megterhelő, és csak hosszú, kitartó, következetes odafigyeléssel és türelemmel érhető el. Ösztönző lehet a „jutalmazás” különböző módja. Pl. személyes jellegű szeretet kifejezése, megbízatások adása, tevékenységbe való bevonás. Tárgyi jutalmat óvodában csak nagyon kivételes esetben adunk. Pl. nagycsoportosok ballagásakor.

Büntetésnél elég egy rosszalló tekintet vagy időleges kiemelés egy-egy adott tevékenységből.

Az óvoda napi életében állandóan akadnak olyan problémák, amelyek egyéni elbírálást, bánásmódot követelnek. A közösség életét és fejlődését leggyakrabban a túl mozgékony, a dacos, az erőszakos és a bohóckodó gyerekek zavarhatják. Feltétlenül rá kell jönni magatartásuk okára: néha betegség vagy gyengébb testi fejlettség van mögötte, néha az otthon tapasztalt közöny vagy gyakori letorkolás fojtja el a gyermek kezdeményező bátorságát. Az is lehet, hogy a visszahúzódását valamilyen félelem, szégyen, társainak gúnyolódása okozza. Szükség esetén pszichológus segítségét kell kérni.