Tanítsunk még többet?

Az elsőéves egyetemista küszködik olyan kifejezéssel, amiben többszörös birtokviszony van: sehogyan sem sikerül kimondaniaSomogyi Tibor felvételeA modern pedagógiai irányzatok nagy tévedése, hogy azt hiszik, akkor eredményesek, ha minél többet megtanítanak, minél kisebb gyermekeknek. Az óvodában néhány éve még a tantervet ismertették az első szülői értekezleten. Azóta, hál Istennek, itt megváltozott a helyzet. De az alsó tagozatban ma is felsős tananyagot tanítanak, néha egyetemi anyagot is…

Gyakran halljuk, amint neves pedagógusok dicsekednek. Az egyik azt mondja: kisdiákjai az első osztályban már novemberben ismerik az összes kettős mássalhangzót. A másik meg azzal licitál, hogy az ő tanulói ebben a korban már olvasnak. Két-két évvel később esetleg a felkarcsontot tanulják, vagy más érdektelen problémát, ami a sebészeknek fontos, az orvostanhallgatónak meg tudni kell az anatómia-szigorlatra, és lehet, hogy valóban érdekkel hallgatják, néhány kisgyermek meg is tanulja, de ért meg…, de hogy ebből tananyag legyen! Láttunk arra példát, hogy 8-9 éves gyermeknek a vérkeringést tanítják. A magyarázat: hogy jobban ismerje magát! Harvey előtt igen sokan éltek, akik nagyon jól ismerték magukat, jobban, mint a mai azonosságproblémákkal küszködő ember. Egyszerűen nem igaz, hogy a gyermek önismeretéhez szükséges vérkeringésének ismerete. Mint ahogy az sem, hogy mely vitaminom oldódnak zsírban, és melyek vízben.

A tanító néni sem érti

Elképesztő dolgokkal találkozunk matematikából. Az alsó tagozatos kisgyermeknek matematikából kétféle osztást tanítanak: a bennfoglalást és a részekre osztást. Nyilvánvalóan a tanító néni sem értheti, hogy miről van szó, hiszen nem is lehet. Egyféle osztás van – és sokféle példa, amire alkalmazható.

Külön történet a nyelvtanítás az alsó tagozatban. Nyelvész és pszichológus szakértők egy része szerint az idegen nyelvek tanítása ebben a korban (nem –anyanyelvi környezetbe) több kárral járt, mint haszonnal. Van ennek pszichológiai oka is: nem helyes addig egy idegen nyelv erőltetése, amíg a gyermek az anyanyelvén nem tud jól írni, olvasni, beszélni.

Gondoljuk meg, hogy az egyik leggyakrabban használt matematikakönyv a felső tagozatban már terjedelmével is riasztó. A nyolcadikos történelem megfelelne az érettségi követelményeknek. És valóban: mi mentség van arra, hogy 10-12 éves gyermekek fizikából a gravitációs mezőről tanulnak akkor, amikor ennek a fogalomnak a megtanítása 5-6 évvel később is súlyos didaktikai probléma?! Úgy húsz évvel ezelőtt az orvosi egyetemen vita folyt arról, hogy kell-e a kvantumkémia alapjait tanítani, szüksége van-e erre a leendő orvosnak? Ma a hetedikes diákok birkóznak a kvantummechanikai atommodellel. Miért is kell egy hetedikes gyermeknek Dánia népsűrűségét (és vele természetesen más országokét is) bemagolni? Mit jelent az akár csak átmenetileg is megtanult szám? Mit jelent például hogy 30 fő/km? Nagy ez vagy kicsi? A gyermek sem látja értelmét, és védekezik is ellene, nem tanulja meg.

És a középiskola?

A gimnáziumot éppen kijárt és jól érettségizett fiatalemberre a döbbenet erejével hat az, hogy szinusz per koszinusz tangenssel egyenlő; hogy miért, arról nem is szólva. Az elsőéves egyetemista küszködik olyan kifejezéssel, amiben többszörös birtokviszony van: sehogyan sem sikerül kimondania, a nyelve majdnem kitörik (pl.: a függvény értelmezési tartományának a pontja).

Arra a kérdésre, mit ért függvényen, az elsőéves mérnökhallgató így válaszol írásban az első dolgozatában. „A függvényről akkor beszélhetünk, amikor a függő változótól függetlenül függ az állandó és ennek függvényében az állandó attól függően, hogy ő állandó, mégis függvényszerűen változik a függvény függő állandójának a hatására.” Ehhez nem kell több kommentár! Tömény szematikai zavar, nem is hoznám szóba, ha sajnos nem lenne elég általános.

Más tantárgyakból sem jobb a helyzet, fogalmaz Baranyai Károly gimnáziumi tanár: Idézem: „Húsz éve mintegy háromezer érettségi előtt álló vagy éppen érettségizett, fizika felvételire készülő diáktól kérdeztem meg Newton harmadik törvényét.

Nyolc tudta addig! Vagy: jogi karra felvételiző diákok sorra adják vissza a Vörösmartyval kapcsolatos tételeket. Tanítsunk még többet?! Teszem fel a kérdést! (markó, n)