Tanítható-e közvetlenül a gondolkodás folyamata?

Az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a gondolkodás- és tanulásfejlesztő módszerek iránt. A kognitív képzés kutatása és fejlesztése sok országban viharos gyorsasággal halad. A működő programok közül néhánnyal igen jó eredményeket lehet elérni az oktatásban. A gondolkodás fejlesztésének alapelvei és ezen programok bizonyos részei az iskolarendszeren belül is beépültek az oktatásba, dinamizálva, felfrissítve annak struktúráját, de a gondolkodás teljes folyamatának közvetlen tanításával egyikük sem foglalkozik, legfeljebb felveti annak szükségességét. Pedig már óvodáskorban el lehet kezdeni a hatékony gondolkodási folyamat olyan irányú kiépítését, amely eredményes problémamegoldásra, tervező, építő, alkotó gondolkodásra tanítja, neveli a jövő generációját. Az oktatás: felkészítés az életre, tehát az iskolában megtanult gondolkodásmódnak hasznosnak kell bizonyulnia az iskola után is. A gondolkodásra nevelés hagyományos módszerei nem mindig elégítik ki ezt a feltételt. A pedagógusok számára az a legnagyobb kihívás, hogy milyen módon mozdítsák elő azt a fajta gondolkodást, tanulást, attitűdöt, amely a mai, magas követelményeknek megfelel. A mai diákok előtt nagy feladat áll: nemcsak a konkrét munkahelyi követelményeknek, hanem az európai mércének is meg kell felelniük. A vitakészség és a kritikus gondolkodás már nem elég. A mai világban többre van szükség: döntésekre, választásokra, aktív kezdeményezőkészségre, kreativitásra, világos és konstruktív gondolkodásra.

Mit tudhatunk ma a gondolkodás folyamatáról és taníthatóságáról? A gondolkodó gyermek már nagyon korán belekezd a legnehezebb tanulási folyamatba: a nyelv elsajátításába. Az első szavakat kiejtő baba rámutat egy állatra, és kimondja: kutya. Környezete visszaigazolja állítása igaz vagy hamis voltát. A kisgyermek elbűvölő erejű kíváncsisággal és gondolkodási rugalmassággal rendelkezik. Lényegre törő és elmélyült gondolkodást igénylő kérdéseket tesz fel: „Honnan tudja a földben a búzaszem, hogy tavasz van?” „Mi tartja meg az eget?” „Miért halnak meg az emberek?” Ez a korai kíváncsiság gyakran elhalványul az idő haladtával, különösen az iskolázás következményeként. A gondolkodás fejlődésének és a tanulás sikerességének egyik kulcsa lehet, ha a gyerek korai kérdező lendületét életben tartjuk. Hogyan érhetjük ezt el? A gondolkodási képességek Bloom szerinti rendszerezésében az értékelés, a szintézis és az analízis összetettebb és „magasabb szintű” gondolkodást igényel. Az alkalmazásra, a megértésre és az ismeretekre vonatkozó kérdések kevésbé összetett és így „alacsonyabb szintű“ gondolkodást igényelnek. Gyermekeink rendelkeznek a tanuláshoz, hatékony gondolkodáshoz szükséges „helyzeti energiával”, de fennáll annak a veszélye, hogy beleragadnak a gondolkodás alacsonyabb szintű formáiba és a vég nélkül ismétlődő rutinba, hogy nem látnak meg új utakat, nem élik át a lépésről lépésre való előrehaladást, elveszítik annak lehetőséget, hogy a tudás és tapasztalás új csapásait felfedezzék. A gondolkodási és tanulási készségek elsajátíttatásának hagyományosan kétféle felfogása létezik. Az egyik, hogy a gondolkodás tanítását építsük be minden tantárgy tanításába, a tananyag teljes egészébe. A másik felfogás szerint olyan speciális programot kell kidolgozni, melynek során a gyerekekben gondolkodási készségeket alakítunk ki.