Tandíj – több lehetőség?

Szigeti László: A fiatalok feladata, hogy rámutassanak a hiányosságokraSomogyi Tibor felvételeAz egyetemisták fele teljes mértékben ellenzi a tandíjrendszer bevezetését, egyharmaduk pedig csak hatékony szociális rendszer mellett tartja elfogadhatónak a költségtérítéses képzésre tett javaslatot. A tandíjról, a szociálisösztöndíj- és diákhitelrendszerről Szigeti László oktatási államtitkárral beszélgettünk.

A hallgatók csupán 22 százaléka ért egyet a tandíj bevezetésével. Nem tart attól, hogy a reformjavaslat következményeként ismét a diákok és azok szülei húzzák a rövidebbet?

A költségtérítéses képzés bevezetését csak hatékonyan működő kompenzációs mechanizmusok, tehát szociálisösztöndíj- és diákhitelrendszer mellett vélem megalapozottnak, ám a változásokra mindenképpen szükség van, hogy jól működjön a felsőoktatás. Ha a reformtervezetet elfogadják, olyanok számára is elérhetővé válik a továbbtanulás, akik eddig ezt nem engedhették meg maguknak. A főiskolák és egyetemek jobban gazdálkodhatnak majd a bejövő pénzből, és a befolyó öszszeg hatására növekszik majd az oktatás színvonala is. Nehéz garantálni, hogy az egyetemi hallgatók fele ösztöndíjjogosulttá válik, de a 30 százalék reális. A hátrányos helyzetűek előnyhöz jutnak, a középréteg a tandíj befizetésére diákhitelt vehet fel. A gazdag szülők gyermekei pedig csak a szociális szolidaritás elvére támaszkodhatnak.

Hogyan tudják majd azt garantálni, hogy az egyetemekre beérkező pénzeket jó célokra használják fel, és tényleg növekedjen az oktatás színvonala?

A felsőoktatási intézmények hallgatói önkormányzatai beleszólhatnak majd abba, hogy az egyetemek hogyan használják fel a tandíj összegét, a bejövő pénz 30 százalékának sorsára vonatkozóan van vétójoga. A fiatalok feladata, hogy rámutassanak a hiányosságokra, és mivel ők tanulnak az adott egyetemen, az ő érdekük is, hogy olyan diplomát szerezzenek, amely mögött szakmai megalapozottság és magas tudásszint áll.

Sok hallgató már a jelenleg is arra kényszerül, hogy tanulmányai mellett dolgozzon, pedig még tandíjat sem kell fizetni. Hogyan látja ezt a problémát? Mikor marad ideje a hallgatónak a tanulásra, ha többet kell majd dolgoznia, hogy finanszírozni tudja tanulmányait?

Amint azt már említettem, a szerényebb anyagi körülmények között élő diákok szociális ösztöndíjért folyamodhatnak, az ösztöndíj felső határa 6870 korona lesz. Jelenleg a hallgatók 11 százaléka jogosult csak a szociális ösztöndíjra, és ennek összege nem haladja meg a 2500 koronát. A jövőben az ösztöndíj összegét a család bevételei alapján számítják majd ki, tehát minél alacsonyabb a család bevétele, annál magasabb lesz a tandíj összege, és ha a hallgató jó eredményeket ér el a tanulásban, akkor még tanulmányi ösztöndíjat is kaphat. Tehát az új rendszer motiválja majd a hallgatókat a jobb eredmények elérésére. A diákhitel maximális összege a tandíjjal egyezik majd meg, s mindenki felveheti, aki felsőoktatási képzésben vesz részt idehaza vagy külföldön. A diáknak a hitelt csak tanulmányai befejezése után kell elkezdenie törleszteni – abban az esetben, ha jövedelme meghaladja a minimálbér összegét. Azok hitelét, akik például az oktatásügyben helyezkednek el, az állam átvállalhatja, és adott esetben a munkaadó is visszafizetheti a pályakezdő diákhitelét. Az oktatási tárca készített egy felmérést az utóbbi hetekben, melyből kiderült: a diákok 82 százaléka tervezi, hogy a tandíj bevezetése esetén munkát vállal. Mindig is voltak olyan diákok, akik a tanulmányaik mellett dolgoztak. Egyesek azért, hogy tapasztalatot szerezzenek, mások a pénz miatt. Ám vannak olyan szakok, amelyek annyira igénybe veszik a hallgatót, hogy nincs ideje a diákmunkára. Az ő esetükben inkább a diákhitel vagy a szociális ösztöndíj kérvényezése a megfelelő megoldás.

Ön szerint a diákhitel felvétele a tanulmányok finanszírozására megfelelő megoldás. Ám más szempontból mikor áll saját lábára az a pályakezdő fiatal, aki már rögtön a tanulmányai után kölcsönnel rendelkezik. Még nem ért el semmit, nem alapított családot, lehet, még jövedelmező állása sincs.

Úgy gondolom, hogy az oktatási tárca által kiszámított törlesztő részletek nem rónak olyan nagy terhet a pályakezdőkre, mert nagyjából havi ezer koronát kell majd törleszteniük. Ám a tandíj bevezetésével nő majd az oktatás színvonala, így jobban képzett pályakezdők kerülnek ki az egyetemekről, akik több pénzért tudnak majd munkába állni itthon vagy külföldön.

Előrejelzések szerint a tandíj bevezetése után a fiatalok egyharmada inkább külföldön tanul majd tovább, ahol nem kell tandíjat fizetni. Nem tart attól, hogy ezáltal sok tehetséges fiatal elmegy az országból?

Mindenki nem mehet el, nem is beszélve arról, hogy lehet, nincs mindenhol tandíj, de külföldön is drága a diákélet, a szállás, a könyvek. A tandíj bevezetése egyrészt „agyelszívás” Szlovákia számára, ez nem jó, de minden reformnak megvannak a negatív hatásai is. Véleményem szerint a költségtérítéses képzés bevezetése nem ró majd olyan nagy terhet a hallgatókra, mint ahogy azt most képzelik, csak működő kompenzációs rendszerek mellett vezetjük be a tandíjat.