Szükség van-e az ovira?

Az óvodadíjak emelésével félő, hogy nem minden kisgyermek részesül olyan nevelésben, amelyben testi-lelki szükségletei kielégülnek. Addig, amíg a társadalom kétkeresős családokra épül és a munkanélküliség egyre nő, a gyerekek nem lehetnek a gazdaságpolitika vesztesei.

A reformkorban, a haza nagyjai Kossuth, Wesselényi, Eötvös József felkarolták, támogatták az óvodaügyet. Most is szükség volna ilyen politikusokra, hogy a gyermekek megelégedett, boldog gyermekkorukat tölthessék olyan óvodapedagógusokkal, akik teljes figyelmüket, odaadásukat és szakmai tudásukat a rájuk bízott gyermekeknek szentelik. Az óvoda a köznevelési rendszer szerves része, társadalmilag fontos alapintézmény, óvó-védő, szociális és nevelő-személyiségfejlesztő funkciót tölt be.

Mire vállalkozik az óvoda intézménye? A hét éven aluli gyermekek szeretetteljes gondozására, civilizálására és kultúrálására. A családdal együttműködve az elemi szokások, viszonyulások megerősítésére. Négyéves kor körül sok kisgyermekben igény ébred arra, hogy a nap néhány óráját egy szükségleteihez igazított tágabb világban, kortársak között töltse el, s olyasmit csináljon, lásson, halljon, amire otthon nincs lehetősége. Nagy László szerint az egész emberi élet szempontjából minden életkornak megvan a maga fontos, egyedülálló, teljes szerepe, feladata. A személyiség formálása óvodakorban kezdődik. A társaknak, az óvodai csoportoknak kialakításában és az énkép felépítésében, megszilárdításában. A kiscsoport normákat, szabályokat közvetít a külvilágtól, összehasonlítási, önbemérési lehetőséget nyújt a gyerekeknek. Ahhoz, hogy az óvodás gyerek egészséges társas lénnyé válhasson, először saját énjét kell megszilárdítania és felépítenie.

Az én önmagukról való tapasztalatok, ismeretek állandó rendszere. Alapvonásaiban az élet első 5-6 évében alakul ki. Ehhez kedvező feltételeket biztosít az óvodai nevelés a játék segítségével, amely az óvodás gyermek alapvető tevékenysége. Játszás közben ismerkedik a külvilággal, tárgyi és társas környezetével. S közben ismerkedik, önmagával, tisztába jön belső történéseivel, érzelmeivel. Félelmeit, ösztönös és tudatos vágyait a játék folyamatában kivetíti a külvilágba, cselekvően és képzeleti szinten megismétli. Minden egészséges gyermekben veleszületett kíváncsiság működik, amely kereső – kutató manipulációra, aktiválásra készteti. A játékban ez folyamatosan hat, és tanulási eredményekhez vezet.

A mese, éppúgy, mint a játék az egyetlen közlésforma, amelynek segítségével gyerekekkel szót válthatnak az emberi természet belső tájairól és a világ egészéről. A mese: az anyanyelv zenéje és észjárása. Meséink arról szólnak, hogy az éhezőt meg kell vendégelni, az adott szót meg kell tartani és a jó tettért jót kell tenni. A gyengét, a kicsit meg kell védeni, de a hamisságnak nincs kegyelem. Az óvoda képes arra, hogy az óvodások mindennapját olyan tartalommal töltse meg, amelyben épül testük, lelkük és gyermeki műveltségük. A másik tevékenységi forma, amelyet igazán kortársak között lehet művelni: az éneklés, a zene, a mondókázás, a népi gyermekjátékok. A gyermek érzelmi világának, esztétikai érzékének, mozgáskultúrájának megalapozását, megszerettetését segítik elő.