Szükség van a nevelésre

Az erkölcsi nevelés eredményességének növelése napjainkban rendkívül fontos probléma. A fő feladatok ennek érdekében a következők a tanulók erkölcsi nézeteinek, meggyőződésének a kialakítása és megszilárdítása, a társadalomerkölcsi értékrendjének a tudatosítása és hangsúlyozása, ember jellemvonásainak, az idősebb és az általuk kialakított értékek iránti tisztelet kialakítása.

Erkölcsi tudat fejlesztése

A tanulók észjárása, logikája fejlődik, s a pedagógus azon dolgozik, hogy érzelmi életük is gazdagabbá váljék. Fontos, hogy a jövő nemzedék ne csak a tanulmányi sikereknek tudjon örülni, hanem belső indíttatás váltsa ki ifjúságunkból az optimális viselkedésnormákat. Éppen ezért szükséges az erkölcsi és jogi tudatának a fejlesztése; a tudatos fegyelem általános vonzóvá tételének igénye. Mindezeket a felsorolt normákat leginkább akkor kell szorgalmazni, amíg a tanuló fogékony erre, vagyis óvodáskorban, kisiskoláskorban. Elméleti szempontból az erkölcsi nevelés folyamatában három szakaszt különböztetünk meg:

– az első az erkölcsi tudatosság kialakítását, az erkölcsi ismereteket, elveket, a normák elsajátítását foglalja magában;

– a második az erkölcsi meggyőződés kialakítása, érzelmi azonosulás, belső egyeztetés alapján;

– a harmadik az erkölcsi készségek és szokások kialakítása, cselekedetekben éri el tetőpontját.

Fokozatosság elve

A tanulók erkölcsi tulajdonságai fokozatosan alakulnak ki és fejlődnek az iskolába járás folyamán. A tanulók alapvető tevékenysége, a tanulás, számos lehetőséget nyújt az erkölcsi tudatosság formálására. Az erkölcsi fejlődés az oktatás folyamán akkor lehet eredményes, ha nem veszítjük szem elől a fokozatosság, az egységes követelmények elvét (a pedagógusok, a szülő, az ifjúsági szervezetek és a társadalmi szervezetek részéről).

Az erkölcsi nevelés összetettsége abból adódik, hogy az erkölcsi fogalmakat, képzeteket, az egyes személyiségvonásokat, érzelmeket és az erkölcsi meggyőződést nem adhatja át a tanító tartós megőrzésre, amint ez a tanterv által előírt fogalmak, szabályok, törvényszerűségek esetében történik. A sajátos és megismételhetetlen nevelési folyamat során a tanulók tulajdonságai sokkal erőteljesebben érvényesülnek, mint az oktatás folyamatában. Nem elég megmagyarázni a helyes viselkedés szabályait, vagy etikai beszélgetést folytatni az illemtudó magatartásról.

Ha hibázunk

Gyakori eset, hogy a tanuló könnyen megtanul írni, olvasni, jól számol, de az iskolakötelezettség végén is fegyelmezetlen, nem teljesíti feladatait, és nem kapcsolódik be az osztályközösségbe. Míg az oktatás során elkövetett hibákat a tanár (a tanító) hamar észreveszi és ki is javíthatja, az erkölcsi nevelésben előforduló hibákat nagyon nehéz kijavítani. Igen sok idő szükséges ahhoz, hogy ezeket feltárjuk, többféle eljárást igényel kiküszöbölésük, s az eredmény egyáltalán nem biztos. A tanulók nevelése során nem feledkezhetünk meg arról a pszichikai mozzanatról, hogy az erkölcsi nevelés folyamatában a tanulóknak le kell győzniük bizonyos ellenérzést nevelési törekvéseinkkel szemben, hiszen erkölcsi fejlődésükre sok tényező gyakorol hatást. Jó eredményre csak akkor számíthatunk, ha az iskolának sikerül vonzóbbá tenni saját követelményeit a mikrokörnyezet esetleg hibás normarendszerénél.

Fegyelmezettség, szerénység

Elsődleges feladat az erkölcsi nevelésben a közösségi szempontok előtérbe helyezése az erkölcsi ítéletek, normák elemzése során, s nemcsak a munkához való viszony, hanem az olyan erkölcsi tulajdonságok, mint a szerénység, fegyelmezettség, igazmondás stb. kialakítása folyamán is. Annak érdekében, hogy ennek a követelménynek eleget tegyünk, rendszeresen kell figyelni a tanulók személyiségét: érdeklődési körüket, viszonyukat a természethez és a társadalomhoz, önállóságukat, megfigyelőképességüket, értelmi és szellemi fejlettségüket, helyzetüket a kollektívában és a családban.

A testi tisztaság követelménye

Az iskolában a kisiskolások nevelése konkrét követelményekkel kezdődik. Először a ruházat, a tanszerek stb. tisztán tartásával kapcsolatos követelményeket ismerteti a tanító, majd az iskolai viselkedés (felállás, leülés, jelentkezés, a szünetek helyes eltöltése, fegyelmezettség stb.) következnek. Az önmagával kapcsolatos követelmények mellett a másokhoz való helyes viszonyt szabályozó követelményeknek, illetve a tanulók munkatevékenységével kapcsolatos követelmények is alapvetők, ezeket is következetesen érvényesíteni kell az iskolába járás kezdetétől. Az egyes követelményeket tovább konkretizálhatjuk. Például a testi tisztaság követelményét már az első osztályban a mit, hogyan, mikor, hol kérdések szerint konkretizálhatunk. A pedagógus az oktató-nevelő folyamat során a helyes elvek közül a rendszeresség, az igényesség és a fokozatosság elvét hangsúlyozza, konkrét példákkal támasztja alá, s részletesen foglalkozik a vele kapcsolatos módszeres eljárásokkal.

Erkölcsi normák

Pozitív eredményként értékelhető a tanárok (a tanítók…) azon törekvése, hogy az egyes tantárgyakban a tananyag nevelési vonatkozásaira nagyobb hangsúlyt fektetnek nemcsak az oktatás folyamatában, hanem az etikai és erkölcsi normák betartására is. Egyre javul az iskola együttműködése a szülőkkel ezen a téren is, és ez a folyamat továbbra is pozitív tendenciát mutat.

Az erkölcsi nevelésnek egyik gyenge pontja a hazafiság kérdése – ez az én szubjektív véleményem, és e téren hiányérzetem van – az osztályszempontúság többé-kevésbé hiányzik a tanulók tudatából. Sok tanuló csupán a szülőföldhöz, a saját nemzethez fűződő érzelmi viszonyként értelmezi a hazafiságot, s nem érzi hazafias kötelességének a haza, a társadalom érdekében végzett munkát. A munkához való pozitív viszony mai helyzete távolról sem kielégítő. Ugyancsak sok a tennivaló a közösségi érzés fejlesztése, az erkölcsi tulajdonságok kialakítása megerősítése terén is. Továbbra is szükséges, hogy a nevelők és a pedagógusok szoros együttműködésre törekedjenek a családokkal, iparkodjanak a feltárt hibák kiküszöbölésére; nyerjék meg a szülőket az egységes nevelő hatás biztosítása érdekében.

A pedagógus személyisége nemcsak a nevelés-oktatás légkörének a megteremtésében a döntő tényező, hanem az ingerszegény környezetből érkező tanulóknak lehetőséget nyújt az önmegvalósításra, nagyobb bizalommal fordulnak hozzá, így javul a viszonyuk a tanuláshoz is.