Szexuális zaklatás

A felső tagozatba lépő kiskamaszok szülei és tanárai – bár elvileg számítottak rá és fel voltak készülve – mégis mindig meglepődnek, hirtelen mennyire megváltoznak a gyerekek a pubertástól. Az addig egységes, csak kislányokból, illetve kisfiúkból álló baráti körök felbomlanak, és az új klikkek már vegyesen formálódnak.

Az eddig koedukált tornaórákat női és férfi foglalkozás váltja fel, a tanárok egyszer csak magázódásra váltanak, és megjelennek az első szerelmes párok is. Mindez annak köszönhető, hogy a kicsik, eleinte inkább csak testileg, kezdenek szexuálisan éretté válni, s ez bennük is, tanáraikban is egyre inkább tudatosul. Az egymás közötti érintkezés más színezetet kap, és sok minden, ami eddig elképzelhető volt, többé már nem ildomos. A tanárok kevésbé érintik meg a diákokat, nem simogatják a buksijukat bíztatóan, és nem ugranak egymás nyakába a gyerekkel, ha annak sikerül gólt lőnie egy fontos iskolai meccsen.

A gyerekek közötti évődés, piszkálódás is más, sokszor szexuális színezetet kap. Az addig síró-pityergőnek, daginak vagy pulykatojásnak csúfolt gyerekekből „fatökű” vagy „fejőstehén” lesz.

PORNOGRÁF, KÖZÖNSÉGES MEGJEGYZÉSEK

A hajhúzást és nyelvöltögetést pedig felválthatják a pornográf, közönséges megjegyzések, a melltartópánt-húzogatás, és a fenékre csapkodás. A fiúk „véletlenül”, sőt, esetleg egészen nyíltan is, hozzá-hozzá érnek a lányok intimebb testtájaihoz, akiknek ez vagy tetszik, vagy nem. Biztos akad, aki imponálónak találja, ha váratlanul felrántják a szoknyáját, vagy éppen őutána kiabálnak malacságokat a folyosón, de a legtöbben mégis inkább megalázónak érzik, és kerülni igyekeznek ezeket a helyzeteket.

A FELNŐTTEK A GONDOT NEM VESZIK KOMOLYAN

Kevesen panaszkodnak azonban, mert valahogy a felnőttek mintha nem vennék az ilyen ügyeket igazán komolyan. A verekedő, vagy csúfolódó gyerek előbb kap elmarasztalást, mint az, aki társát szexuálisan zaklatja. De mit is takar pontosan ez a szigorúan és hivatalosan csengő kifejezés?

KISZOLGÁLTATOTTSÁG

Szexuális zaklatás az, amikor valaki a másikat, annak nemi hovatartozása miatt zavarba ejti, kényelmetlen vagy kiszolgáltatott helyzetbe hozza, megalázza vagy megijeszti. Pl. szexuális tartalmú gúnynevekkel, sértésekkel illeti, obszcén üzeneteket küld, vagy ilyen rajzokat, jeleket mutogat. Disznó vicceket mesél, túlságosan rámenősen tesz ajánlatokat, leselkedik, mások nemi életének intim részleteit kifecsegi, vagy ilyen jellegű pletykákat terjeszt, stb. A szexuális zaklatás tehát nem egyenlő a nemi erőszakkal, amely minden esetben a másik akaratával ellenkező testi kontaktust jelöl. Ez nem jelenti azonban, hogy az efféle szemtelenkedést és rámenősséget nem kell komolyan vennünk, hogy ne okozhatna szenvedést, esetleg konkrét hátrányt, sérelmet a zaklatást elszenvedőnek.

MOLESZTÁLT FIATALOK

Iskolások körében végzett felmérések, valamint klinikai tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a molesztált fiatalok saját testről alkotott képe, önértékelése, magabiztossága sérülhet. Egyesek „csak” visszahúzódóvá, szégyenlőssé válnak, fekete bő ruhákba rejtőznek, és nem szívesen szólalnak meg nyilvánosan. Az érzékenyebb, vagy súlyosabban, huzamosabban szekírozott gyerekeknek azonban komoly gátlásaik, tanulási és kapcsolatteremtési gondjaik, esetleg lelki zavaraik alakulhatnak ki.

Különösen zavarba ejtő lehet, ha valakit nem társai, hanem valamelyik tanára hozza szexuális tartalmú megjegyzéssel, gesztussal kellemetlen helyzetbe. A „Mitől ilyen ideges maga, csak nem menstruál?” és „Az esze lenne annyi, mint mellbősége” jellegű megjegyzések a tanár hatalmi helyzeténél fogva sokkal megalázóbbak, mintha egy egykorú társ mondaná, akinek esetleg hasonló hangnemben vissza is lehet válaszolni. Egy nevelő továbbá, mivel ő felnőtt, akitől a gyerek függ, és akire szülőszerű figuraként tekint, bókokat, elismerő udvarló megjegyzéseket sem tehet diákjainak. Ha egy kamaszlánynak osztálytársa mondja, hogy „dögös a szerkód”, az jólesik neki, ha viszont a matektanár bácsi, az inkább zavarba ejtő. Sokan talán úgy vélik, csak a prűd, frigid, csúnya vagy infantilis lányok teszik szóvá a kissé túlzásba vitt macsós fellépést. Ezt a nézetet gyakran maguk az áldozatok is magukévá teszik, és inkább jó pofát vágnak a zaklatáshoz, ahelyett, hogy kikérnék maguknak, vagy panaszt tennének.

AZ ÁLDOZAT NEM FELELŐS

Szintén közkeletű félreértés, miszerint a szexuálisan bántalmazott, kellemetlen helyzetbe hozott áldozat maga is tehet a történtekről, pl. túlságosan kihívóan öltözködik, vagy bátorítóan viselkedik támadójával. Ez a magyarázat azonban egyrészt kevesebbszer igaz, mint ahányszor nem, másrészt mindenkinek saját magának kell felelnie a tetteiért; mégsem vádolhatjuk a másik ruházkodását amiatt, hogy erőszakoskodtunk vele.

Az udvarlás fortélyait persze tanulgatni, gyakorolni kell a kamaszoknak. Lehet, hogy eleinte még kissé bumfordi, infantilis módját találják meg annak, hogy a másik tudtára hozzák: tetszik nekik. Egy-egy kevésbé sikerült bók, vagy idétlen tréfa, még nem jelent feltétlenül zaklatást. Itt is, mint sok más esetben, a szándék az, ami fontos. A kiskamaszos udvarlás célja - bármilyen sete-sutára sikerül is -, az, hogy a másik figyelmét, szeretetét elnyerje. A zaklató azonban mindig a hatalmával él vissza. Azt élvezi, hogy áldozatát tehetetlennek láthatja, zavarba ejti, sarokba szorítja. A szexuális zaklatás nem a vonzalomról, hanem a hatalomról és az agresszióról szól.

MIT TEHETÜNK?

A legfontosabb talán az, hogy ne fogadjuk el, ne törődjünk bele, mondván: ez sajnos a lányok és fiúk közötti társas élet része. A kellemetlenkedés nem fog csak úgy, magától megszűnni, ha nem teszünk ellene semmit. Ha gyermekünk elég magabiztos és határozott, maga is megmondhatja társának, hogy viselkedése kellemetlen, és szeretné, ha egyszer és mindenkorra abbahagyná, különben panaszt fog tenni ellene.

Ha azonban ennyi nem volna elég, a szülőnek kell segítenie! Sok felnőtt, szülő és tanár egyaránt, nem veszi elég komolyan az ilyen panaszokat; zavarba jön, vagy bagatellizálni igyekszik a dolgot. Holott a gyerek bizonyára sokkal kínosabban érzi magát, amikor ilyesmiről kell beszélnie. Bizonyára jó oka van rá, ha mégis megteszi. Hallgassuk meg őt figyelmesen, ne kérdőjelezzük meg a sérelmeit, és igyekezzünk tenni is valamit annak érdekében, hogy a zaklatás abbamaradjon! (he)