„Közeledik az év vége, a jegyek lezárásának az ideje. Ekkor a negyedikeseknél nyomtalanul eltűnik az osztálynapló. Senki sem tud felvilágosítást adni, hol lehet.” Efféle konfliktushelyzetbe bármelyik pedagógus belecsöppenhet, és legyen bármilyen jó nevelő, elképzelhető, hogy tanácstalanul tárja szét a karjait.
Szekszárdi Júlia: Konfliktusok pedagógiája
Ahol emberek vannak, ott tehát konfliktusok is előfordulnak: a buszpályaudvaron sorban állás közben, hivatalos teendőink elvégzésekor is.
Az oktatási intézmények – ahol egyszerre több generáció képviselői töltik napjaikat – a konfliktusokat leginkább példázó helyszínnek mondhatók: az iskolákban egyszerre állhat elő konfliktushelyzet a pedagógusok, a diákok, és a szülők között, és nem ritkán személyes konfliktusok is nehezítik a pedagógusok, diákok mindennapjait.
Dr. Szekszárdi Júlia könyve ezen konfliktusok felismerésének lehetőségeiről, elemzéséről és kezeléséről szól oly módon, hogy minden olvasóba önt egy kis lelket.
A pedagógia elmélete csak a ‘60-as években kezdett foglalkozni a konfliktussal mint önálló kategóriával, és a konfliktuspedagógia is csak az utóbbi évtizedekben alakult ki. Létrejötte elsősorban a nevelő és a nevelt, iskolai viszonylatban a pedagógus és a diák megváltozott kapcsolatának köszönhető. „A szociálpszichológiai kutatások eredményei igazolják, hogy a konfliktusok gyakoriságának egyik döntő meghatározója az az általános feszültségi szint, amelyben a társadalom, az intézmény, a csoport, az egyén él. A pedagógiai munka során különösen nagy hatással van mindenre az adott iskola légköre, szellemisége, a tantestület illetve a tanulócsoportok tagjai közötti kohézió, az egyének empátiájának, toleranciájának, kommunikációs és kapcsolatteremtési képességének szintje, a külső és belső közvélemény tartalma, minősége.” – íra a szerző.
Szekszárdi Júlia a konfliktusok fajtáinak, jellegzetességeinek bemutatását követően felhívja a figyelmet az egyes nézeteltérések pedagógiai funkciójára is. Mert hiszen elmondható, hogy az iskolai konfliktusok majdnem mindegyike konstruktív elemként építhető be a pedagógiai folyamatba, hiszen többek közt felhívják a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyekre különben nem derülne fény. A szerző ezen túl arra is vállalkozik, hogy a konfliktuskezelés típusait és lehetséges változatait az olvasó elé tárva – konkrét gyakorlatok és helyzetelemzések révén – példákat mutasson a megfelelő pedagógiai stratégiákra.
Az általunk röviden bemutatott könyv 2002-ben, a Veszprémi Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg. (he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.