Segíts magadon!

Ötödik alkalommal rendezte meg a karácsonyi ajándékvásárt a somorjai Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Alapiskola Szülői Tanácsának Támaszalapja. A Támaszalap a Szülői Tanács mellett működik, teljesen független az iskolától, de tőle minden segítséget megkap. A 10 tagú kuratóriumnak 5 pedagógus a tagja, 4 szülő és a Szülői Szövetséget 1 személy képviseli. A gondnok Kecskeméthy Viktor tanár (az ő ötlete az alap létrehozása). A támaszalap 1999 márciusában alakult, azzal a céllal, hogy támogassák azokat a tanulókat, akik jó tanulmányi eredményeket érnek el, de a szüleiknek anyagi problémáik vannak, tehát a hátrányos helyzetűeket.

„Aki négy évet a mi iskolánkba jár, az ötödik évfolyamtól már részesülhet ebben az ösztöndíjban – tájékoztatott Bugár Gabriella, a kuratórium elnöke („civilben” az iskola igazgatóhelyettese). – A hátrányos helyzetű lehet gyenge tanuló is, de mi csak a jeles tanulóknak adunk támogatást. A cél, hogy minél több gyerek szerezzen közép- és főiskolai végzettséget. Először nem volt tiszta képünk, hogy milyen módon csináljuk. Most havonként támogatjuk a diákokat, aztán év elején, amikor elkezdődik az iskola, támogatunk sítúrát, különböző rendezvényeket, hozzájárulunk az osztálykirándulások költségeihez. Ezt a dolgot két-három ember nem tudná csinálni. Nélkülözhetetlen az egész tantestület támogatása. Valaki süt egy tál pogácsát, valaki rendezni segít.”

A gyermeknapot is a támaszalap szervezi. A Corvinban hagyományos gyermeknapot tartanak, sportjátékkal, versenyekkel. Az ügyes szakácsnők pizzát sütnek, amely megvásárolható, s az abból befolyt összeg a támaszalaphoz kerül. Nem sok, de több a semminél. Könyvvásárt is tartottak meg ruhabörzét. A gyerekek használt ruhákat vittek be az iskolába és minimális összegért árulták. Ami megmaradt, azt a rászoruló gyerekeknek adták meg a kisegítő iskolának.

„A semmiből indultunk – emlékezik Kecskeméthy Viktor. – Első alkalommal aukciót szerveztünk. Próbáltuk megszólítani a vállalkozókat. Főleg képeket árvereztünk el. A művészek ingyen ajánlották fel a munkáikat, de akkor kevesebb kép volt, mint most, viszont a bevételünk nagyobb, mert licitáltak. Az első árverés 70-80 ezer koronát hozott. A következő éveken áttértünk erre a formára, vagyis hogy a felajánlott tárgyak eladási árának a fele az alapé, a másik fele a művészé, illetve az adományozóé – mert így mégis szívesebben adnak. Mindig kérni sem lehet... Azt akartuk, hogy ne csak könyveket árusítsunk, hanem dísztárgyakat, képzőművészeti alkotásokat is. Olcsóbbakat is, hogy a kisebb jövedelműek is hozzájuthassanak.”

Jelenleg tizennégy gyereket támogatnak. Pályázni kell, s hogy ki nyeri el az ösztöndíjat, azt a kuratórium dönti el. Tanév végén kell benyújtani a kérelmet, a pályázónak fel kell tüntetnie a családtagok számát, a tanulmányi átlagot, a család valamennyi bevételét, a családi pótlékot is beleértve. A támaszalap képviselőinek kötelező végiglátogatni a pályázókat. Két tag elmegy a családhoz és megvizsgálja, milyen körülmények között élnek. Azután a kuratórium összeül és dönt. Legutóbb tizenkilencen pályáztak, ebből ötnek a kérelmét elutasították.

„Először is csak azok jöhetnek számításba, akik a mi iskolánkba jártak – legalább négy évig. Minden éven újra kell pályázni, hiszen a tanulmányi eredmény változhat. A tanulmányi átlagnak 1,5-nél jobbnak kell lennie. A pályázónak hármasa sem lehet. Félévben elkérjük a bizonyítványt, s ha a diák rontott, megvonjuk az ösztöndíjat. Az egyetemistáknál is leállítjuk a kifizetést január végével, s ha beiratkozik a következő szemeszterre, utólag odaadjuk az egész összeget. Az alapiskolásoknak megtérítjük a tízórai- és ebédköltséget, ez havonta hat-hétszáz korona, és attól függően, hogy hányadikosok, 100-150 korona zsebpénzt kapnak, azonkívül 300 korona egyszeri támogatást a tanszerekre. Évente egy gyereknek fizetjük a sítanfo-lyamának költségeit, de ez a Támaszalap anyagi helyzetétől függ. Azonkívül 4 gyerek ingyen látogathatja a Lingua nyelviskolát, ez az ő hozzájárulásuk. A középiskolások ösztöndíja – 1,0 átlag esetén – havi 1200 korona, 1,5-ös átlagig 800 korona. Jelenleg nyolc középiskolásunk részesül ekkora összegű támogatásban. A főiskolások 1500 koronát kapnak. Tavaly hat egyetemistánk volt, közülük kettő végzett, kettő félévkor kiesett, ketten folytatják a tanulmányaikat.”

Az idei költségvetésük 200 ezer korona, ennek a felét saját rendezvényekből igyekszenek biztosítani, a másik felét a szponzoroktól kapják. A támaszalap a nyári szünidőben munkát biztosít az ösztöndíjasoknak.

Koncz Zsuzsa Magyarországon tanul, utolsó éves, magyar-történelem szakos. A Bibliotheca Hungaricában volt gyakorlaton és olyan pontos munkát végzett, hogy Végh László igazgató levéltárosként szeretné alkalmazni a jövőben.

Világi Ildikó negyedikes gimnazista fél éve kapja az ösztöndíjat, szeptembertől havi 1200 koronát: „A szüleim igen örülnek, de legfőképpen én. Jut belőle az iskolával kapcsolatos kiadásokra, könyvekre, szórakozásra. Elég sokan pályáztak, a bizottság nálunk is járt. Elsőben még volt hármasom, de harmadikban már tiszta egyes voltam. A negyedik eléggé nehéz. Érettségi után biológia-kémia szakra jelentkezem, ha sikerül...”

Andrási Tibor, Barta Gyula, Skriba Pál, Rónai Erzsébet, Csörgő Zsuzsa, Puss Kornélia, Lábik János, Boráros Éva, Alföldi István... néhány művész, akinek a munkái megvásárolhatók.

Csörgő Zsuzsa több képet is hozott: „Én is nagyon szegény diák voltam. Akkor ment jól a sorom, amikor a gimibe jártam és ösztöndíjat kaptam, a maximumot. A hatvanas években 340 korona óriási pénz volt! Édesapán akkor az összeomló szövetkezetben nyolcvan-száztíz koronát keresett. A három öcsémet abból a pénzből ruháztuk fel, amit én hazavittem. Ezért támogatom most is ezeket a rendezvényeket, mert az iskoláknak nagyon nagy szükségük van a segítségre.”