Rossz eredményt tudnak csak felmutatni

Már nagyon régen megfigyelték, hogy a 6. életév döntő fordulatot hoz a gyermekek életében. Az iskolai pályafutás egész időtartamára kihatással van a beiskolázás megfelelő időpontja. A legtöbben csak 6–7 éves korukra válnak alkalmassá arra, hogy iskolába járjanak. Akiket hatodik évük betöltése előtt iratnak be, azokkal szinte mindig jóvátehetetlen jogtalanság történik. Fontos tudni, hogy ebben az életkorban néhány hónap is fontos szerepet játszik a fejlődés, és mindenekelőtt az iskolaérettség szempontjából, állítják a pszichológusok.

Iskolakezdés a testi, szellemi, lelki és szociális kibontakozás szempontjából döntő jelentőségű. Hogy a gyermek örömmel jár-e iskolába, hogy sikeresen veszi-e az akadályokat, hogy személyisége szabadon fejlődik-e tovább, hogy boldog, egészséges önértékelésű társakkal van-e együtt, vagy kedvetlenné, szorongóvá, agresszívvé válik-e, és nem tud beilleszkedni a közösségbe. Mindezért, és még sok egyébért is, nagyrészt az iskolakezdés megválasztásának helytelen időpontja felelős. A továbbtanulás az általános iskolai eredmények függvénye, és nem a tényleges intellektuális adottságok határozzák meg.

A hatéves gyermeknek általában még nagyon csapongó a képzeletvilága, játékosak, fantáziájuk szabadon szárnyal, a valóságot szeretik maguk megismerni, korlátok és irányítás nélkül. Ha egyáltalán érdekli őket az iskola, az azért van, mert újdonság. Mihelyt közelebbről megismerik, inkább már szabadulni szeretnének tőle. Nehéz nekik az iskolai fegyelemhez alkalmazkodni.

Ha egy gyereket iskolába küldenek, mert ez hivatalos előírás – noha a gyermek még éretlen erre –, az a tapasztalat, hogy igen nagy valószínűséggel gyenge tanuló, osztályismétlő lesz belőle. Az elsőben tanító pedagógusok tudják igazán, hogy milyen sok az iskolára éretlen tanuló.

Éppen a jó vagy kiemelkedő fiatalokat nyomorítja meg az érettség és a követelmények közötti differencia. Ők szenvedik meg leginkább, hogy képességeiknek meg nem felelő gyenge osztályzatokat, rossz tanulmányi eredményt tudnak csak felmutatni. A tanárok fogadóóráin a rossz jegyek miatt rémült szülőkkel találkoznak. Ennek ellenére sok szülőnél tapasztalunk olyan tendenciát, hogy amilyen korán csak lehet, iskolába adja gyermekét. Némelyikük maga is érzi, hogy csemetéje még nem készült fel az intézményes tanulásra, de sajnálja az „elvesztett” évet. Ezek a szülők becsapják magukat, és kedvetlenül folytatott tanulás gyakori következménye az osztályismétlés, az iskolaváltás és ezek néha nem egy, de több év veszteséget is jelentenek.

A „tudós” pszichológusok véleménye a következő: javasolják, hogy minden gyermek legkorábban 6-7 éves korában kezdje el az iskolát, de még jobb a 6-9 éves kor. Az óvodában az utolsó időszakban főleg szociálpedagógusoknak kellene foglalkozniuk a gyermekekkel, mint a jelenlegi előkészítő osztályokban. Hogy minden gyerek a neki megfelelő időben kezdhesse a tanulást, ahhoz valóban egy éven belül kétszer kellene beiskolázni. Szervezés kérdése, hogy az optimális idő kivárása ne csupán „parkoltatás” legyen. Az életkornak, érettségnek megfelelő elfoglaltság segíti a gyermek képességeinek kibontakozását.