Óvjuk meg a kudarcoktól!

Az iskolák egy részében a megszokottól eltérő pedagógiai módszer szerint folyik az oktatás. Ez vonatkozhat csak a kicsik olvasástanulására, vagy az egész oktatási rendszerre. Az olvasás-írás tanításának irányelveit minden pedagógiai rendszer meghatározza. Jó, ha erről tájékozódunk a beíratás előtt, mert meghatározó lehet a gyermek további pályafutásában.

A legtöbb gyermek akár „magától” is (a felnőtteket kérdezgetve vagy az idősebb testvért figyelve) megtanulna olvasni, hiszen rettenetesen izgatja őt a betűk világa. Sok szülő meglepődve veszi tudomásul, hogy nagycsoportos csemetéje szorgalmasan silabizálja az utcán a reklámfeliratokat (amelyek nagy része csalódást okoz szegénynek, hiszen semmi értelme). Ezek a gyerekek egy-egy betűt sokáig kóstolgatnak, nagy mozdulatokkal a levegőbe vagy faággal a porba írják, megszemélyesítik, eljátsszák őket. Hasonló folyamat ment végbe nagyanyáink korában, amikor verssel, palatáblával, hangoztatással, játékos mozgással tanultak a gyerekek írni, olvasni. Ma a legtöbb intézményben úgy gondolják, hogy erre nincs idő. Az „erős” iskola kisdiákjai november végére olvasnak, írnak.

De hogyan?

Egyes szerzők szerint ezekben az osztályokban úgyszólván tenyésztik az ál-diszleksziát, diszgráfiát, csúnya a gyerekek írásképe, és valójában nincs örömük az olvasásban. A szinte leggyorsabb „eredményt” elérő szóképes olvasás például már az első napokban elhiteti a gyermekkel, hogy egyes szavakat el tud olvasni. Később ebből sok kalamajka származhat, mert a hasonló képű vagy azonos, de más végződésű szavakat könnyen összekeveri a kisgyerek, a teljesen új vagy idegen szó olvasása is komoly feladat elé állíthatja, mert a hangok öszszeolvasása sem megy neki. Mivel nem szótagolnak, nehezen tanul meg elválasztani, a szótövet és a toldalékot elkülöníteni, így összeütközésbe kerülhet a magyar helyesírás szabályaival. Az írás elsajátítása is jelenthet problémát. A hat-hét éves gyerek (főleg a fiúk) keze még anatómiailag éretlen arra, hogy az elsős négyvonalas füzetbe tűhegyes ceruzájával milliméter pontosságú vonalakat kanyarítson. Jó, ha a betűelemeket kezdetben nagy méretben vázolhatja a bumfordi postairónnal, és csak fokozatosan kell a sűrű vonalak közé szorítania barátait: a betűket. Néhány tankönyvcsomagban találhatunk vázolólapokat, amelyekben tenyérnyi méretben rajzolják elő a betűelemeket, betűket. Ezek használatakor nagyon kevés gyerek vall kudarcot.

Biztos alapok

A türelmesen kialakított stabil olvasás, írás a többi tárgy tanulásakor is meghozza gyümölcsét. A számtanban máris itt vannak a szöveges feladatok, és azokat nem lehet csak úgy nagyjából elolvasni. Hamarosan egy-két verset is be kell biflázni, ez sem megy pontos olvasás nélkül. Később azután belép az első idegen nyelv. Mire ide érünk, a helyes olvasásnak automatizálódnia kell, és ez csak biztos alapokon jöhet létre.

Ha a nebuló úgy megy iskolába, hogy már magától megtanult olvasni, talán nem kell olyan nagy figyelmet fordítanunk az olvasástanítási módszer kiválasztására. Attól viszont óva intünkk mindenkit, hogy az iskolába lépés előtti vakációban, a gondokat megelőzendő, olvasni tanítsa csemetéjét. Egyrészt: nem biztos, hogy jól csinálja, másrészt ne felejtsük el: a nyár még a gyereké. (cs, he)