Nem értik az összefüggéseket

Az összefüggések megismerése, megértése, alkalmazása az ember tudásszerző képességei. Amikor a tanulás fejlesztéséről beszélünk, nagyrészt a megismerési képességeink fejlesztéséről van szó, különös tekintettel a megfigyelési, kódolási, értelmezési, indoklási, bizonyítási képességeink tökéletesítésére. Tapasztalható, hogy az emberek különböző módon gondolkodnak, nem egyformán ítélik meg az eseményeket, eltérő következtetéseket vonnak le ugyanarról a tényről. Ennek egyik oka a gondolkodási szintjeikben lévő eltérés, amelynek a lényege az összefüggések megértésének képességében keresendő.

Az alapiskola kezdő szakaszában az összefügés-megértés implicit szintjét mérjük, amely egyike annak a hét alapkészségnek, amelyet a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer (DIFER) tesztjei képesek feltárni. Bár többnyire spontánul fejlődik ez a készség, a gyerekek nagy fejlettségi különbségei miatt mégis foglalkozni kell a tanulók tudatos fejlesztésével. A tankönyvek olvasmányai, elbeszélései, tanulmányai mind-mind alkalmat jelenthetnek a hatékony fejlesztésre.

A jóslás és a magyarázat

A közelmúlt történelmi időszakait meghatározó sematizmus jó példája annak, hogy milyen veszélyekkel jár az egysíkú logikai gondolkodás. Az egyoldalú (bigott, fatalista) gondolkodásmód kialakulásának veszélye főleg azokat a társadalmakat fenyegeti, ahol az összefüggésfajták rendszerével az oktatás-nevelés nem szembesíti a felnövekvő nemzedékeket. Jellemző rájuk az oksági összefüggés kizárólagossága, a determinizmus. Amikor azt halljuk, hogy „mindennek megvan a maga oka, magyarázata”, a determisztikus gondolkodás köznyelvi megfogalmazásáról van szó, amely a 20. század előtti filozófiát és gondolkodást uralta.

A gondolkodási összetevők – feltétel és a velejáró – között oksági vagy együttjárási viszony lehetséges. A feltétel magyarázható, a velejáró jósolható. Ha ismerem a velejárót, megmagyarázhatom belőle a feltételt, s fordítva, ha ismerem a feltételt, megjósolhatom belőle a velejárót. A jóslás és a magyarázat olyan összetevők, amelyek alapján különböznek egymástól az elsajátítási folyamatok. Ha a velejáró fennállása nem szükségszerű, hanem csak valószínű, akkor valószínűségi összefüggésről, gondolkodásról beszélünk. Ezek az összefüggések nehezen megismerhetők, alkalmazásukat csak a 20. század gondolkodása fogadta el. A gondolkodásban uralkodó determinizmus sokáig nem tette lehetővé a valószínűségek felismerését és alkalmazását. A történelem során a determinisztikus gondolkodás téves nézetek kialakulásához vezetett, babonák, tévhitek táptalaja volt.

Oksági láncok

A nevelés feladata, hogy a tanulók a determinisztikus, a valószínű és másfajta összefüggéseket értsék, és kiegyensúlyozott alkalmazásukra képessé váljanak. Az összefüggés-megértés komplex készség, amely fejleszthető. Beavatkozni azonban csak akkor leszünk képesek, ha ismerjük ennek a készségnek a fejlődését. A logikában megkülönböztetünk elemi, egyszerű, összetett és komplex összefüggéseket. Minden esetben valamilyen feltételről és annak teljesülésének velejárójáról van szó. Elemi összefüggésről akkor beszélünk, ha csak egy feltétel és egy velejáró szerepel az állításban. Egyszerű összefüggés esetében több feltétel létezik, amelyekhez több vagy/és logikájú velejáró kapcsolódik. Összetett összefüggés esetében több vagy/és kapcsolódású feltételhez több vagylagos velejáró kapcsolódik.

Az ennél is bonyolultabb oksági láncokat komplex összefüggéseknek nevezzük. A 4–8 éves gyerekek még csupán elemi szintű tapasztalati összefüggések elsajátítására és implicit (nem kifejtett) alkalmazására képesek. Ha az összefüggés-megértést vizsgálni szeretnénk, akkor olyan témát kell találnunk, amelynek a tartalma minden gyermek számára ismert. A mérésekhez általánosan ismert tartalmat találni különösen a korai szakaszokban nehéz. A szakember feladata ellenőrizni, mennyire érti a kicsi a tesztbe kerülő összefüggés tartalmát.

A fejlődési görbe tanúsága szerint három-négyéves korban zajlik a legintenzívebb fejlődés, s a négyéves kor végéig eléri a fejlődés kétharmadát. Az első osztályba lépő gyermek átlagos fejlettsége 74 százalékpontig jut el. Az iskolában az összefüggés-megértési készség fejlődése lelassul. Az első osztály végére 78 százalékpontot, a 3. osztály végére pedig csupán 83 százalékpontot mutat. A megtorpanás okát az iskola képességfejlesztő hatásának alacsony színvonalában kereshetjük.

A mai iskola még nem tudja megfelelően kezelni a nagy eltéréseket a gyerekek gondolkodásában. A közeljövőben elkészülnek a fejlődés elősegítésére szolgáló segédanyagok a pedagógusok számára. Addig is ajánlatos olyan olvasmányokból kiinduló beszélgetések kezdeményezése a gyerekekkel, amelyekből felfedhető számukra, hogy az összefüggés okság-e vagy együttjárás, csak-akkor vagy nemcsak-akkor feltételű-e, szükségszerű vagy valószínű velejárójú-e. Nem a fogalmak használata fontos, hanem összefüggések keresése, felfedeztetése, a célzatos gondolkodás és gondolkodtatás.