Mit tegyünk, ha csavarog?

Nehéz helyzetben van az a szülő, aki 13-18 éves gyereke magatartásán szeretne változtatni. Ilyenkor már nem sokat segít, hiszen fizikailag sem kivitelezhető az átkarolás, és hiába áll a szülő az ajtóban, ha a gyerek a barátaival a téren csatangol.

A középiskolás korú gyerekekről tehetetlenségükben akár le is mondanak a szülők, miután minden próbálkozásuk sikertelen volt, hogy visszatartsák az antiszociális magatartástól, az iskolakerüléstől, vagy akár a drogozástól. Pedig a helyzet még ilyenkor sem olyan reménytelen, mint amilyennek esetleg látszik.

Ha a szülők például elmennek oda, ahol a gyermekük az ő engedélyük nélkül tartózkodik, becsengetnek a lakásba, és az ajtónyitás után felszólítják, hogy velük együtt menjen haza, akkor igenis érhetnek el eredményt. Persze nem az első csengetéskor, lehet, hogy ezt másnap reggelig negyedóránként meg kell ismételni.

Az ilyen komolyabb akciókba ajánlatos segítőtársakat, esetleg hasonló cipőben járó szülőket is bevonni. Ennek még az a haszna is lehet, hogy megtörjük az eddigi titkolózást, és felvállaljuk a nyilvánosság előtt, hogy nagy a baj a gyerekünkkel. Ez ugyan kínos lehet a család számára, de a gyereknek a jövőben sokkal nehezebb lesz ellenünk harcolni, hiszen már nem vagyunk zsarolhatók. (n)