Lazábbá váltak a tanulók

Az iskolai fegyelem mindenkor érzékeny pontja a pedagógiai valóságnak, a gyakorlatnak és az elméleti kérdéseknek egyaránt. A fegyelem a valóságos pedagógiai gyakorlatban ugyanis a jól észlelhető felszíni tünetjelenségekhez tartozik. Az iskolai fegyelem problematikáját komplex pedagógiai problémaként kell felfogni, kezelni, e fegyelmezetlenséget pedig olyan magatartási és működési zavarként, amelyet a nevelés folyamatában, annak feltételrendszerében és a rá ható társadalmi folyamatban meglevő hiányok, illetve ellentmondások okoznak. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol baj van a fegyelemmel, meg kell vizsgálni ennek okait, s az „ellentámadást” nem pusztán a jelenségre, hanem elsősorban az előidéző okokra kell irányítani.

Az iskola fegyelméért elsősorban az adott intézményben dolgozó pedagógusok a felelősek. Az iskola nem olyan rugalmas, hogy gyors és konkrét válaszokat dolgozzon ki környezete változatására, illetve változtatásaira. Az is igaz, hogy az iskola által szavakban képviselt értékek egy része szólamszerűnek és utópisztikusnak tűnik, s hogy ezeket az értékeket az egész gyakorlatával az iskola sem képviseli. Szó és tett, kinyilvánítás és megvalósulás ellentéte pedig melegágya a fegyelmezetlenségeknek.

ĺtéletek és nézetek

Nem hárítható át a felelősség az egyes nevelőkre vagy a nevelőtestületre, ha egyidejűleg az iskola nem kap lényegesen jobb működési feltételeket és hatékony segítséget a tanügyi hatóságoktól. Mit is jelent az, hogy baj van a fegyelemmel? E diagnózis hátterében meghatározott ítéletek és nézetek húzódnak meg a kívánatos gyermeki, ezen belül az iskolai magatartásról. E nézetek persze magukon viselik hirdetőik világnézetének, egész neveltetésének és meggyőződésének jegyeit. A fegyelemnek mindig konkrét társadalmi és pedagógiai tartalma van. Nem önmagában érték tehát, hanem csak azokhoz az értékekhez, normákhoz és törekvésekhez való viszonyában az, amelyeket érvényre juttatni segít. Az iskolában kívánatosnak tartott demokratikus fegyelem alapvető ismérve, hogy felismeri a belső ellentmondások szerepét az egyéniség és a közösségi élet fejlődésében, s a fegyelmezettséget nem téveszti össze sem az ellentmondás-mentességgel, sem a „szabályossággal”, sem a konformizmussal.

A gyermek elemi joga, hogy életkorának biológiai, fiziológiai és pszichológiai mozgáshatára között tevékenykedjék, s hogy a vele szemben támasztott magatartási követelményeket a természet megszabta lehetőségeinek határain belül jelöljük ki. A gyermek fegyelmezetlenségének egyik forrása gyakorta éppen az, hogy a felnőttek megsértik ezt az elvet. Ettől a hibától az óvodák és az iskolák sem mentesek. A fegyelem a tevékenység formája és nem a tevékenységtől való tartózkodásé. Ez magyarázza, hogy mindig csak az adott tevékenység függvényében állapítható meg a cselekvés fegyelmezett vagy fegyelmezetlen jellege: más a fegyelem a tanórán dolgozatíráskor, és más akkor, ha vitatkozunk, más a testnevelés órán szertornagyakorlatok végzésekor és más labdajátékok közben. Csak az a fegyelem válhat önként vállalttá, amelynek célszerűségét a neveltek világosan felismerik.

Gál Erzsébet egy tanulmányában azt fejtegeti, hogyan látják a pedagógusok a tanulók fegyelmének a kérdését. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy az utóbbi években lazábbá vált a tanulók munkaerkölcse, romlik viszonyuk a tanuláshoz és a közösségi feladatokhoz. Általános tapasztalat, hogy az alsó tagozatosok szívesebben és szorgalmasabban tanulnak, mint a felsősök. Gyakran előforduló negatívum az alapiskolákban a tanulók fejletlen alapkészsége (hibás olvasás, írás, a logikus gondolkodás fejletlensége). A pedagógusok véleménye szerint e mögött érdektelenség, felületesség, a rendszertelen tanulás szokása húzódik meg.

Bizonytalan családi háttér

Sok elmarasztaló észrevételt fűznek a pedagógusok az iskolai munka szervezéséhez, zavartalanságának kérdéséhez is. Megjegyezték, hogy a tanóra védelmének elve ellenére túl sok a rendezvény, a verseny a szorgalmi időben, gyakran marad a tanulók egy része „engedéllyel” távol az óráról, s gyakran nem pótolják az elmulasztott tanulnivalót. A fegyelmi vétséget elkövető tanulók leggyakrabban a rendezetlen, bizonytalan családi hátterű gyermekek közül, az iskolai kudarcokat halmozók és az elkényeztetett, a nehézségektől megkímélt, anyagilag túlságosan ellátott, különórával megterhelt tanulók rétegéből kerülnek ki. Nehezíti a fegyelem szükségességének az elfogadását, hogy a szülők nagy hányada bizonytalan gyermekei korszerű életcéljait és erkölcsi értékeit illetően, ezért egyetlen fontos követelménynek a jó osztályzatok gyűjtését, a továbbtanulás kiharcolását tartja. Sok család elhanyagolja az érzelmi nevelést, nem ad eligazítást, szabályokat, a kívánatos modort illetően. ĺgy fordulhat elő, hogy a kisiskolások letegezik tanítónőjüket, s hogy az idősebbek, az új középiskolások nem tudják illő módon megszólítani tanáraikat. A ma pedagógusának mélyebben kell ismernie a rábízott gyermekeket, s egyénileg kell törődnie velük.