Káros az eltérő kultúrák kirekesztése

A tanítók többsége elvárja minden tanítványától, hogy már az iskolába lépéskor rendelkezzék bizonyos előfeltételekkel. Ezek elsősorban a következők:

Megfelelő erősségű és időtartamú figyelemkoncentráció; az utasítások teljesítése; a megfelelő attitűdök a tanulással kapcsolatban, megfelelő motivációk, aktivizálhatóság; a tisztelettudó magatartás, bizonyos viselkedési szabályok betartása, legalábbis bizonyos területeken normakövetés; bizonyos készségek, képességek, elsősorban olyanok, amelyek a nem roma többség számára az óvodában elsajátíthatók voltak; bizonyos ismeretek, amelyeket hatéves korra a tanító szerint már minden gyermeknek birtokolnia kellene; a magyar nyelv olyan szintű ismerete, amely az iskolai információk fogadását lehetővé teszi.

Teljesen világos, hogy ezek a normák a tanító saját társadalmi csoportjának megfelelőek, s a különböző kultúrával rendelkező gyerekek tényleges viselkedését jellemző normák többé vagy kevésbé eltérhetnek ezektől. Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy a roma gyerekek iskolai pályafutásuk kezdetén számtalan formában kénytelenek megélni azt, hogy addigi életük bizonyos elemeivel, értékeikkel, vágyaikkal, tudásukkal éppen ellentétes követelményeket támasztanak velük szemben.

Ez még nem volna alapvető probléma, ha világossá válna, hogy itt egy új, alternatív kultúra elsajátításáról van szó, illetve ha ez az elsajátíttatás, vagyis az iskola ez irányú törekvése sokkal türelmesebb, sokkal empatikusabb, sokkal alkalmazkodóbb lenne. Senki nem vitatja, hogy minden tanulónak, így a roma gyerekeknek is el kell sajátítaniuk az egyre hosszabb idejű koncentrálást, meg kell ismerniük a tanulás értelmét és élvezhetőségét, hogy meg kell ismerniük azokat a szokásokat, amelyek egy másik kultúrában az emberek egymás közötti kapcsolatait irányítják, meg kell tanulniuk bizonyos ismereteket és fejlődni kell bizonyos képességeiknek, készségeiknek és attitűdjeiknek. De hogy ez a szocializációs „lépés” sikeres lehessen, ahhoz az iskolának biztosítania kell néhány feltételt. Például tudomásul kell venni, hogy ezen a szocializációs fázison a roma tanulók többsége most esik át, nem feltételezheti az iskola, hogy az eredmények már a kezdetektől rendelkezésre állnak. A szocializációs folyamat csakis a meglévő kultúra bázisán mehet végbe. Nem lehet sikeres ez a szocializációs folyamat a gyerekek meglévő kultúrájának kirekesztésével. Világossá kell válnia, hogy itt nem két hierarchikus rendbe helyezhető kultúráról van szó, vagyis, hogy a roma kultúra a többségi kultúrának alárendelhető lenne, hanem két egyenrangú norma és értékrendszerről, amelyek a társadalmi csoportok számára adott problémák specifikus megoldására alakultak ki, így valójában össze sem hasonlíthatók, legfeljebb egymás mellé helyezhetők. A legjobb, ha – ahogyan a roma gyerekek ismerkednek a többségi kultúrával, úgy – lehetőség nyílik arra is, hogy a többi tanuló, sőt a tanító is megismerkedjék a roma kultúra elemeivel. (g)