Kamaszkor vagy lelki válság?

A serdülés a nagy átalakulások kora. A gyermek nemcsak testileg változik látványosan, nemcsak felnőtt méretű és jellegű testre tesz szert, de korábbi gyermeki énjét is fel kell adnia, hogy érettebb és önállóbb személyiséggé váljon. A fiatal a serdülés éveiben három főbb feladatkörrel szembesül.

Meg kell barátkoznia saját felnőtté érett testével, el kell fogadnia a hozzá tartozó nemi szerepeket és a fokozódó erővel jelentkező szexuális késztetéseket is a saját, és a környezete értékrendjével harmonikus módon kell kifejezésre juttatnia. (Időbe telik, míg egy szépen fejlett kislány a hosszú bő pulóverekbe rejtőzködés és a csillogó rózsaszín köldökig érő szteccspóló magamutogatása között megtalálja a személyiségéhez illő egyensúlyt az öltözködés terén, és a fiúknak sem megy némi gyakorlás nélkül, amíg a lányok lökdösésétől és hajhuzigálásától eljutnak egy szombat esti randevú megbeszéléséig.)

Ezt az átalakulási időszakot többnyire heves nyugtalanság, bizonytalanság és izgatottság kíséri. A kamasz megszokott viszonyulási módjai elavulttá válnak, ezért fel kell adnia őket. Semmilyen biztos új módszere nincs azonban, mellyel a régieket helyettesíthetné. A felnőtté válás izgalmas új lehetőségeket is kínál (pl. önállóság, szex, stb.). A régi szokások feladásával járó félelem küzd a változásra való késztetéssel.

Az önálló személyiség kialakulása természetesen nem a serdülőkorral kezdődik vagy végződik, de ez az az életkor, amikor különösen sok új követelménnyel és elvárással szembesül az ember. A krízisből való kibontakozáshoz a fiatalnak időre van szüksége, amit a mi társadalmunk támogat is azzal, hogy a gyermeki és a felnőtt állapot közé beiktatja a serdülőkort, azaz egyfajta türelmi időt biztosít.

A legtöbb fiatalnak ez a néhány év elegendő is ahhoz, hogy idétlen, nyegle, félénk, vagy éppen túl harsány és gátlástalan kiskölyökből értelmes, megbízható, tartalmas célokkal és kapcsolatokkal rendelkező ifjúvá cseperedjen. Szülőknek, nevelőknek fontos tehát tudniuk, mik azok a jelenségek, amik még beleférnek a normális kamaszodás viszontagságaiba, és honnantól kell aggódnunk, mikor kell szakemberhez fordulniuk segítségért.

Vannak tünetek, melyek, bár nem feltétlenül betegség előjelei, de mindenképpen azt mutatják, hogy a serdülés folyamata elakadt, vagy a lelki szerkezetre túlságosan nagy terhet ró. Mik ezek a jelenségek?

1. A kisgyermekekre jellemző viselkedésformák megmaradása. (babusgassák, szolgálják ki, intézzék el az ügyeit, stb.) Ez a felnőtté válástól való félelemre utal.

2. Merev, túlzott önkontrollra törekvő viselkedés. (Mintha egy kis, koravén felnőttel lenne dolgunk.) Ez a viselkedés az ellazulástól, a belső erők, érzések és gondolatok felszínre kerülésétől való félelmet tükrözi.

3. Infantilis társas kapcsolatok. (Kisebbek csodálatát vagy nagyobbak védelmét keresve barátkozik, a kortársai helyett. Az ellenkező nemet kerüli.)

4. Nem tud leválni a szüleiről, eltávolodni a család érzelmi és szellemi vonzáskörétől. (Életében a szülei még mindig jóval nagyobb szerepet játszanak, mint a kortársak vagy más hatások. Véleményében, érzelmeiben, partnerválasztásában szüleitől függ.)

5. Nem képes az érzéseit megélni és kifejezni (pl. haragot, örömöt, szomorúságot, stb.). A siker nem boldogítja, a kudarc nem sújtja le. (pl. nem szomorú, ha otthagyja a szerelme, hanem, mintha mi sem történt volna, gyorsan új partner után néz.)

6. Problémák a valóság és a fantázia elkülönítésével. Bárki lehet persze egy kicsit gyanakvóbb, bizalmatlanabb, esetleg érezheti, hogy más, mint a többiek, valamilyen tulajdonsága feltűnést kelt. Többnyire mégsem hisszük, hogy „mindenki minket néz”, vagy hogy a tanárok összebeszéltek a hátunk mögött.

7. Jövőképe nem reális. Vagy teljesen terméketlen, irreális ábrándokat sző a jövőjéről, vagy egyáltalán nem is foglalkozik vele. Ez szintén a jövőtől és a felnövéstől való bénító félelemre utal.

8. Bénítóan félelmetes gondolatok, pl. a megőrüléstől, a másságtól, vélt vagy valós bűnök miatti megtorlástól. A fiatal emiatt nem tud aludni, nem tud a tanulásra koncentrálni, esetleg emberek közé sem megy.

9. A serdülő úgy érzi, hogy cselekedeteit nem saját maga irányítja, hanem valami, ami akaratától független. (pl. a sors, a gének, a csillagok állása vagy esetleg egy világméretű összeesküvés)

Az ilyen szélsőséges magatartásformák kisebb mértékben, rövidebb ideig a végül egészséges irányban továbbfejlődő serdülőknél is előfordulhatnak. Ezek a vészjelek csupán jelzik a veszélyt, nem jelentik, hogy a baj már itt is van. Hiszen amíg a fiatal bármilyen szélsőségek között is, de változik, addig korának megfelelően viselkedik. Komoly aggodalomra az ad okot, ha egy furcsa, betegesnek ható magatartásban hosszú időre megmerevedik. Ilyenkor feltétlenül forduljunk szakemberhez! (gy, he)