Iskola a határon

Ünneplésre kiváltképpen alkalmas ok egy kisváros életében, ha annak magyar tannyelvű gimnáziuma fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Szeptember 26-án meg is bolydult Tornalja, hogy méltóképpen ünnepelje meg az alma mater fennállásának kerek évfordulóját. Ha minden egykori diák és tanár eljöhetett, eljött volna, akkor valószínűleg nemcsak a művelődési központ 320 helyes színházterme, hanem még az amfiteátrum is megtelt volna. A szép számú érdeklődő egyfajta bizonyítéka az eredményes oktatói-nevelői munkának, hiszen számos híres-neves személyiség tanult ennek az iskolának a falai között. Fennállása alatt sokszor mostohagyerekként kezelve, mindenféle ideiglenes tantermekben elhelyezve ugyan, de működött, ma már méltó és javuló körülmények között van ma is az intézmény. Ideológiailag terhes időkben, Sztálin elvtárs halálának évében született, mintegy jeleként annak, hogy az idők változnak, mert változniuk kell. Bizonyítékául annak is, hogy Gömör mindig kinevelte és remélhetőleg ki is fogja nevelni a kemény, szolgálatkész embereket, akik olykor a lehetetlent is megpróbálva kezdenek el dolgozni, teremteni, tanítani. Az egykori tanárokból mára kevesen maradtak, a néhai tanárok viszont az égi katedrán állva bizonyosan kupát emeltek a földi világban ünneplőkre. A mostaniak pedig eltűnődve az idő forgásán, abból az okból is találkoztak, hogy majd egyszer a 100. születésnapját is megünnepeljék az utódok. Ehhez azonban már nem elég az akarat. Az oktatásügy pillanatnyilag eléggé keserves helyzete, a tervezett megyei költségvetésből már most hiányzó súlyos milliók nem igazán jogosítanak fel bizakodásra. Az átalakulóban lévő gazdasági és oktatási rendszerben egyre nehezebb dolga lesz a peremvidéken működő iskoláknak. Kevesebb a gyermek, demográfiai mélypont van éppen, a vidék szegénysége, pillanatnyi elmaradottsága pedig maguknak a szülőknek szab korlátokat, ha utódjaik továbbképzéséről próbálnak gondolkodni. A mostani évforduló alkalmából megjelent évkönyvben, melyet a gimnázium tanáraiból álló szerkesztőbizottság készített, személyes hangvételű emlékezések, jelent bemutató és jövőképet vázoló írások tükre veri vissza az 50 év alatt megnemesedett ragyogást. Iskola a határon! Ez volt és még ma is ez a tornaljai gimnázium. 47 érettségizett évfolyam névsorát böngészheti az érdeklődő, keresve régi arcokat, pillanatokat. Békét köt idővel, egymással, diák, tanár, egykori és mai. Generációk változnak, új arcokkal teli az iskola, a tablók pedig szép csendesen porosodnak, mert nekik ez a dolguk. Az a dolguk, hogy az egykor ebben az iskolában végzett diákok érzéseit, emlékeit egy-egy mosolyban, kemény tekintetben, matrózblúzosan és egyennyakkendőben megőrizzék azoknak a diákoknak, akik most rohangálnak e falak között. Jövőre új tantermek alakulnak ki a tetőtérben. Remélhetőleg lesz megint magyar érettségiző osztály, lesz magyar első osztály, lesz és megmarad a gimnázium Tornalján. Ezt szeretnék, emiatt aggódnak egykori és mai tanárok, diákok, kik azóta maguk is szülők. Mert az országnak ebben a szegletében is szükség van jó, magas minőséget és szakmai színvonalat képviselő iskolára. Olyanra, mint eddig is volt itt.