Ha a diák nem tud beilleszkedni

Szeretjük a könyveket, a böngészést, a kutakodást az ismeretlenben, a lélek mélységeinek megélését a versekben, a romantika, a kaland, az izgalom átélését a prózairodalomban és éppúgy a drámai katarzissal való találkozást.

Igen, mi tudunk és szeretünk olvasni. De mi van mindazokkal, akik már kora kisgyermekkorban előreszenvedik az olvasás és írás nehézségeit, mert néhány hibásan működő agyfunkció előfeltételét képezi a később megnyilvánuló készségproblémának, a diszlexiának, azaz a „szóvakságnak” vagy olvasási/írási gyengeségnek.

Annál is érdekesebb ma számunkra ez a funkcionális zavar, mivel a technikai robbanás egyrészt nagy szellemi kapacitást és fejlett kommunikációs készséget követel mindannyiunktól, másrészt viszont pont az elektronika termékei csábítanak el a minden tudást megalapozó és elmélyítő olvasástól, amikor a könyvek helyett a tévé, a videó képein, a számítógép játékain csüngünk. A diszlexia veszélyeztetettség jelei már óvodás korban jól felismerhetők – legalábbis a felkészült óvó-pedagógusok számára –, így felfigyelhetünk a rizikótényezőkre, korai tünetekre, amelyek megelőző terápia megkezdését teszik lehetővé. az első ilyen tünetcsoport a nagymozgások összerendezetlensége, amely lehet csecsemő- és kisgyermekkorból örökölt mozgásfejlődési késés, de más hibás funkció is.

Mindezek megfigyelhetők: a lépcsőn járásnál, az egyenes vonal melletti haladásnál, kisebb akadály átlépésénél, átugrásánál, a gyermek görcsös testtartásában, a célirányos mozgást kísérő sok, felesleges kapkodásban. Ugyanúgy fel kell figyelni a kisgyermek önálló öltözködésre törekvésénél a gombolási, cipőfűző-megkötési nehézségekre, majd később a vágási, gyurmázási, gyöngyfűzési, hajtogatási ügyetlenségre, a görcsös ceruzafogásra és főként a rajzok milyenségére, hogy az alaktalan firkálástól mennyire képes eljutni a gyermek a formautánzásig. Mivel az írástanulás alapja a finommotoros mozgás, ezért különösen fontos a hibák korai felismerése.

A balkezesség és az irányzavar

Az átszoktatott balkezesség mint rizikótényező esetén szembetűnő lehet, ahogy a gyermek a rajzai bal oldalát bal kézzel, a jobbot jobb kézzel rajzolja. Ez a kézdominancia-hiány alapgondot jelent a betűformálás megtanulásánál. További figyelemfelhívó az irányzavar. A helyes térérzékelés akkor valósul meg, ha a gyermek a vele szemben lévő, saját tükörképének oldaliságát jól határozza meg, azaz felismeri a fordítottságot. Az iránytévesztés legszembetűnőbb megnyilvánulása, amikor a soralkotás jobbról balra történik, vagy a már ismert jeleket, betűket, szavakat tükörírással írják le. Ez már nehezebben korrigálható, így a korai felismerés igen fontos. A finommozgások legérzékenyebb területe a beszédmozgásokhoz kötődik: a megkésett beszédfejlődésből adódó mutogatás, magyarázó tevékenység, a gyakori szótorzítás, hangáttevés, szótagok felcserélése, az elhúzódó pöszeség. A zöngés és zöngétlen hangzócserék, az elmosódott artikuláció, a motyogás vagy hadarás egyaránt veszélyezteti az olvasás- és írástanulás sikerességét, a szó megértése, az emlékezőképesség, a szókincs fejlődése, így a szöveg megértése szempontjából.

Mindezek hátrányosan hatnak a lényegkiemelésre, a megértésre, a hangszín, hangerő, hangsúly, beszédtempó, monotónia problémái, a rossz ütemérzék és dallam-viszszaadási problémák fontos jelzések már az óvodai foglalkozásokon is, de leginkább a családi körben korán felismerhetőek. Áttérve a hallási érzékelés zavaraira azt tapasztaljuk, hogy ez esetben a hallási ingerek rossz elemzésről, a beszédhangok megkülönböztetésének nehézségeiről van szó.

A gyenge látási érzékelés

A vizuális percepció (érzékelés) és emlékezet területén az észlelés szempontjából a látás kap vezető szerepet 3-6 éves korban, amely az alak, a forma, a nagyság, a szín differenciálásának és felismerésének képességét jelenti, és amely az olvasás, írás szempontjából nélkülözhetetlen. A diszlexiás gyermek többnyire nem ismeri fel a kívánt formát, vagy csak a környezet és méret változása alapján ismeri fel. Ezeknek a gyermekeknek a látási érzékelése gyenge, nem nagyon tudják megkülönböztetni a lényeges és lényegtelen elemeket, illetőleg a részeknek az egésszel való összefüggését helytelenül ítélik meg, és persze a részeknek egymáshoz való viszonyát sem látják jól. Ez annál inkább is súlyos, mivel a bizonytalan felismerés, megjegyzés, felidézés csak bizonytalan emléknyomokat hagyhat maga után, így hasonló betűk (p, b, d) olvasásban és írásban egyaránt könnyen átcsúszhatnak egymásba és összekeveredhetnek. Nagyon figyelnünk kell tehát már a kisgyermekre is, mert a megismerés, a tudás elsajátításának alapfunkciós zavarai végső soron az egyén kirekesztődéséhez, megbélyegzettségéhez, elszigetelődéséhez vezethetnek, amelyek aztán a társadalomban való kommunikációt, a sikeres beilleszkedést is károsíthatják. (csp, he)