Fogd be a szád! Ki kérdezett?

Néhány elhamarkodott, át nem gondolt – legtöbbször hirtelen haragunkban fogant – szülői megjegyzés mélyen megsértheti gyermekünket és hosszú távon testi-lelki fejlődésében is helyrehozhatatlan nyomokat hagyhat. Egy neves amerikai gyermekorvos, Dr. Donald Keat professzor hét olyan megjegyzést, illetve mondatot említ, amelyeket véleménye szerint soha, semmilyen körülmények között ne mondjunk gyermekünknek.

1. Miért nem tudsz te is olyan szorgalmas (rendes, kedves stb.) lenni, mint a testvéred?

Donald Keat szerint a testvérrel való összehasonlítás egészségtelen versengést szülhet a családban a gyerekek között. A következmény: a mama vagy a papa „kedvencére” irigyek lesznek a többiek, majd fellázadnak ellene. Hasonlóan rossz vért szül az ilyen leértékelő megjegyzés, ha családon kívüli gyerekkel hasonlítgatjuk össze saját magzatunkat.

2. Miért nem tudsz jobban vigyázni a ruhádra (cipődre stb.), mindig rendetlenül lóg rajtad minden!

A gyerekeknek már négyéves koruktól megvan a saját ízlésük és az ilyen kiszólás mélyen sérti a személyiségüket. Ilyen mondatok hallatán könnyen válnak mindennel és mindenkivel ellenkező, dacos, akaratos gyerekekké, kamaszokká.

3. Úgy viselkedsz, mintha még mindig kisbaba volnál!

A gyerek, ha ilyet mondanak neki, nem is tudja, mire gondol a mamája vagy a papája, mégis megalázottnak, lefokozottnak érzi magát. A következmény: zárkózottá, magányossá válhat, ha gyakran hallja ezt a minősítést – állítja a gyermekorvos.

4. Hogy lehettél ilyen buta, ostoba?

Ez különösen káros megjegyzés! – figyelmeztet Keat. A gyermeket önbecsülésében sértjük meg ezzel, s ha önbizalma csökken, határozatlanná válhat. Később – még felnőttként is – kárát látja majd ennek, nem bízik önmagában, tétova és határozatlan lesz ítéleteiben, döntéseiben, cselekedeteiben.

5. Hagyjál békén! Nem látod, hogy dolgom van?

A gyermekorvos elismeri, hogy minden anya vagy apa kerülhet olyan helyzetbe, hogy munkája, ügyei intézése közben szüksége van az egyedüllétre. De ezzel a durva felszólítással gyermekünkben azt az érzést kelthetjük, hogy nem szeretjük, hogy felesleges a jelenléte.

6. Fogd be a szád! Ki kérdezett?

Ha így rivall rá a szülő a gyermekére, akkor az joggal gondolhatja, hogy ő teljesen érdektelen a családban. Bizonytalanná válik és még felnőttként sem mer véleményt nyilvánítani a szülei előtt.

7. Szégyelld magad! Bárcsak nem is jöttél volna a világra!

Ez a szörnyű mondat a gyermek lelki bántalmazásának legotrombább, megbocsáthatatlan megfogalmazása, felér egy kíméletlen brutális veréssel. A szülő, aki – bizonyára dühében, idegességében – ilyen kijelentésre ragadtatja magát, mérhetetlen fájdalmat okoz gyermekének, aki értéktelennek, becstelennek érzi magát a szülői házban, s ha ez a kijelentés gyakran ismétlődik, az még súlyos tragédiát is okozhat. Ezt a szülői átkozódást a gyermek soha nem felejti el, sokszor egész életén át cipeli a lelkében. (hf, he)