Drogosnak született?

Fiatalság bolondság – tartja a mondás, nem minden alap nélkül, hiszen a kamasz évekre valóban nem az óvatos, megfontolt, józan életvitel a legjellemzőbb. Amikor felnőttként visszatekintünk ezekre az éveinkre, talán magunk is megdöbbenünk: hogyan sikerülhetett egy-egy lehetetlennek tűnő erőpróba és hogyhogy nem féltünk? A vállalkozó kedv és kalandkeresés a kamasz gyereknek lételeme, hiszen ez az az életkor, amikor fokozatosan meg kell tanulnia a saját lábán is megállni. Vakmerő vállalkozásaival a fiatal önállóságát és talpraesettségét gyakorolja, illetve igyekszik bizonyítani nemcsak szülei, de talán saját maga számára is. A szülők persze aggodalmaskodnak, és nem győzik gyermeküket óvatosságra inteni egy-egy kalandtúra vagy barlangászás előtt, de félelmük többnyire alaptalan. A legtöbb tinédzsernek megvan a magához való esze és természetes veszélyérzete, ami végül megvédi őt attól, hogy komoly bajba kerüljön.

KALANDVÁGYÓ DIÁKOK

Vannak azonban fiatalok, akikbe az átlagosnál jóval több kísérletező kedv és kalandvágy szorult. Ők azok, akikhez már csecsemőkorukban is ki kellett hívni a mentőt, mert megkóstolták a mosószert és kipróbálták a papa borotváját. Mindent a szájukba vettek, mindenhová felmásztak és mindig szaladni kellett utánuk, nehogy megint bajba kerüljenek. Azok a többgyermekes szülők, akiknek egyik csemetéjük ilyen, míg a többiek átlagosan óvatosak és veszélykerülők, pontosan tudják azt, amit a kutatók nemrég tudományos vizsgálatokkal is igazoltak: a kalandvágy, pszichológiai szakkifejezéssel élve ingerkeresés, genetikusan meghatározott, újszülött kortól megfigyelhető személyiségvonás.

ÚJDONSÁGKERESŐK

Az ingerkereső gyerekek már egészen kicsi koruktól fogva nehezen viselik a csendes, nyugodt tevékenységeket, inkább a zajos, mozgalmas játékokat szeretik. Már óvodás korukban gördeszkát, biciklit, sílécet kérnek szülinapjukra, később pedig megszállottan búvárkodnak, ejtőernyőznek és hegyet másznak.

Az agykutatók szerint a veleszületetten újdonságkereső személyeknél az idegrendszer belső jutalmazó rendszere nem működik elég hatékonyan, ezért van szükségük folyamatosan erőteljesebb külső ingerlésre. A száguldás, zuhanás és pörgés okozta adrenalinszint-emelkedést egy kellemes, ellazító állapot követi, amire ezeknek az embereknek szükségük van lelki egyensúlyuk fenntartásához. Miközben a teljesítmény határainak tágítása és a bátorság tulajdonképpen tiszteletreméltó tulajdonságok, a szélsőséges ingerkeresésnek sajnos negatív oldala is van. Ezek a fiatalok miközben intenzívebben tesztelik saját határaikat, a szabályokat kevésbé érzik kényszerítőnek és a veszélyeket is rendszerint alábecsülik. A kalandvágyó, minden újat kipróbáló gyerekek nagyobb arányban szenvednek balesetet, keverednek bűnügyekbe vagy szoknak rá a drogokra.

SZENVEDÉLYBETEG FIATALOK

Az egészséges illetve a szenvedélybeteggé vált fiatalok körében végzett felmérések igazolni látszanak azt a feltevést, hogy az ingerkereső személyek hajlamosabbak kábítószerfüggővé válni. Ők ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az életben minden ismeretlen és új dolgot ki kell próbálniuk, ráadásul a veszélyérzetük sem elég fejlett, alábecsülik a tiltott szerekkel való kísérletezés kockázatát. A drogos karrier tehát – legalábbis részben – genetikailag meghatározott hajlam lehet.

Az adottság azonban még nem maga a sors. Ahogy nem lesz minden csinos lányból filmsztár, vagy minden 190 cm fölötti fiúból válogatott kosaras, az ingerkereső személyek sem végzik feltétlenül az elvonóban. Nagyon sok múlik ugyanis a környezeten; a szülői példán, a nevelésen, a baráti kapcsolatokon. A családtagjaikkal, tanáraikkal és kortársaikkal őszinte, szeretetteli viszonyban lévő gyerekek, akik vállalkozó kedvüket és bátorságukat az évek során megtanulták értelmes célok szolgálatába állítani, és akik emiatt számos elismerésben részesültek, korántsem olyan veszélyeztetettek, mint az elevenségük miatt rossznak tartott, a közösség perifériájára sodródott, magukat sem sokra tartó társaik.

KALANDVÁNY ÉS MERÉSZSÉG

Mivel azonban az ingerkereső személyiségből adódó nyughatatlanság és kalandvágy egy veleszületett késztetésnek látszik, neveléssel tehát nehezen befolyásolható, az ilyen gyerekek szüleinek mindenképpen nehéz dolguk van, különösen csemetéjük kamaszkora körül. Bármennyire aggódjanak is a gyerek biztonságáért és épségéért, nem foghatják a pórázt túlságosan szorosra. Ha minden, az átlagos ember számára valóban extrémnek tűnő tevékenységtől eltiltják a kamaszt, a kalandvágy könnyen lázadásba csaphat át. Ha a gyerek gördeszkát kér karácsonyra, ám legyen, de vegyünk hozzá bukósisakot és térdvédőt is. Ha vadvízi evezésre menne, engedjük el, de csak ha felkészült, felnőtt kísérőt is visznek.

Az extrém sportok, ha felkészülten, a biztonsági előírásokat betartva űzik őket, nem feltétlenül életveszélyesek. Csak izgalmasak, erőt próbálók. Tökéletes terepet nyújtanak arra, hogy az élményeket hajszoló fiatal testi-lelki erejét és teljesítőképessége határait kipróbálja. Ha tehát elfogadjuk, hogy ezeknek a fiataloknak az átlagosnál jóval több kalandra van szükségük, akkor könnyebben fogadják majd el tőlünk, hogy például a drogokról nem gondoljuk, hogy az élet színesítésének és önmagunk kipróbálásának megfelelő eszközei lennének. (s, he)