Azok a szemtelen kamaszok

Felnőttként hajlamosak vagyunk a tinik szélsőséges viselkedését egyszerűen hisztinek titulálni. Persze ki gondol már arra, hogy valaha, amikor még nem volt szülő, de még csak felnőtt sem, talán még kibírhatatlanabb volt? És mégis, az a csöpp gyermek, aki nemrég még enni sem tudott egyedül, hogy nőhetett fel ilyen hirtelen? Milyen aranyos is volt, amikor mást sem csinált, csak evett, aludt és mosolygott.

Egy dolog szülőként végigveszekedni a kamaszkort, s egy másik megélni azt. Bár néha – vagy talán soha – nem úgy tűnik, hogy gyermekünk pártfogóra szorul, mégis ebben az időszakban van legnagyobb szüksége a szüleire. A szüleire, akik nem tudják, mihez kezdjenek a hirtelen változásokkal: fogják rövidebb pórázra az engedetlen gyermeket, vagy hagyják, hogy megismerje az életet? A helyes hozzáállás az arany középút; a szigorúan nevelt kamasz fellázad, a neveletlen pedig nem fogadja meg az atyai tanácsot.

Test és lélek

Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk bánni egy kamasz gyermekkel, először meg kell ismernünk a benne zajló folyamatokat. Míg a gyermekkor a tanulásról szól, addig kamaszkorban már a nemek megismerése, az élet nagy kérdései, az önállósodás veszi kezdetét. Ezen a rögös úton végighaladva szerzi meg egy tinédzser azokat a tapasztalatokat, melyek majd segítenek a felnőtt élet problémáinak feldolgozásában és megoldásában.

Hajlamosak vagyunk megnyilvánulásaikat egyszerű hisztivé degradálni, mert úgy érezzük nekik is tisztában kéne lenni azzal, hogy egy szülő nem akar rosszat a gyermekének. Pedig ezek a hisztinek, vagy lázadásnak nevezett reakciók a tinédzser első szárnypróbálgatásai. Igyekszik saját akaratát érvényesíteni, kevésbé veszi igénybe a felnőttek segítségét, saját problémamegoldó készségét próbálgatja.

Kevesebb időt tölt otthon, fontossá válik számára, hogy ne csak saját családját, hanem más mintaképet is megismerhessen. Ezt a szülők legtöbbször a családtól való elfordulásként élik meg, pedig ez csupán egy ideiglenes helyzet, ami hozzájárul a kamaszok lelki fejlődéséhez.

Majdnem felnőtt

A kamaszok ideiglenes távolságtartását nem kell tragédiaként megélni. Mindenképpen a család szokásai, a szülőtől tanult viselkedés fog érvényesülni a későbbiekben, még ha ez nem is tűnik valószínűnek. A serdülők szeretnek sok időt egyedül tölteni, s a hormonváltozásuk, a rengeteg új tapasztalat miatt szeszélyesen viselkedhetnek; az óriási örömöt a következő percben sírás válthatja fel.

Serdülőkorban mindennél nagyobb segítséget jelenthet a megértő, segítő szándékú szülői hozzáállás. A felnőtteknek is muszáj megérteni, hogy gyermekük már nem is igazán gyermek, szüksége van arra, hogy egyes helyzetekben maga dönthessen. És bármennyire is észrevehetetlen, de a szülői jó tanácsokra is vágyik, csupán fejlődésben lévő önérzete nem engedi, hogy segítséget kérjen.

Rendkívül fontos, hogy a szülő kezdeményezze a beszélgetést, legyen szó csupán egy filmről, vagy komolyabb kérdésről. Előfordulhat, hogy a kamasz gyermek csupán egy elejtett megjegyzést tesz, vagy szülei asztalán felejt egy papírt, ezzel jelezve, hogy segítségre szorul. Lehet, hogy többször nem lesz erre bátorsága, tehát észre kell venni a jeleket. Leginkább szexuális téren jelenthet veszélyt, ha a szülő nem nyújt elég felvilágosítást, ugyanakkor ez a legkényesebb téma. A kamaszok gyakran úgy vélik, hogy mindent tudnak erről a témáról, s ezt a tévhitet a szülőnek kell megcáfolni. Bármilyen kényelmetlen, beszélni kell erről a témáról. S ha a tinédzser unottnak is tűnik; gondosan elraktározza a hallottakat, s titokban hálás azért, hogy szülei kezdeményezték a beszélgetést. (kk, he)