Az oktatásban helyzet van

A konferencia első napjáról már beszámoltunk, most a második napon történt dolgokról tudósítunk. A második napon megfogalmazódott, hogy az anyanyelvtanítás külső és belső kihívásaira közösen kell megoldást találni. A résztvevők meghallgatták a Comenius Pedagógiai Intézet kérdőíves felmérésére érkezett válaszok összefoglalóját, amely a gyakorló pedagógusok észrevételeit, javaslatait összegezte. Ki-ki berzenkedhet vagy hitetlenkedhet a mindennapi dilemmákról és gyakorlati küzdelmekről tanúskodó mondatok hallatán, amelyeket a pedagógusok közöltek. Azonban be kell látnunk, hogy másként festenek a dolgok katedraközelből és másként az íróasztal mellől.

Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója két fontos kérdést fogalmazott meg: Ki a felelős a magyar nyelv és irodalom fejlesztéséért? Van-e valamilyen helyzet a magyar nyelv oktatása területén?

Mi az előbbrevaló?

Az elhangzottak értelmében bizony helyzet van: sürgető kihívások, amelyekre meg kell találni a válaszokat. Felelős viszont nem igazán találtatik a meglévő intézményeink között. A magyar nyelv oktatása keveseket aggaszt Szlovákiában. Gyakran előbbre valónak véljük az idegen nyelvet, a szlovákot, a számítástechnikát, mint az anyanyelvünket. Természetesnek gondoljuk, hogy értjük és beszéljük, de hogy becsüljük, szeressük, ragaszkodjunk hozzá, védelmezzük, csupán másodlagos szempontoknak tűnnek. Nem csak magyar nyelvű előadóktól hallhatjuk azonban, hogy minden modern nemzet oktatásában prioritást élvez az anyanyelvtanítás, amely a multikulturalitás alapja. Nekünk sem kell vonakodnunk e tézis elfogadásától és vállalásától.

Vajda Barnabás gimnáziumi tanár szorgalmazta a továbblépéshez szükséges szakismeretek megszerzését, elhivatott pedagógusok mediátori (közvetítői) képzését az ismeretek, információk továbbadására. Csicsay Károly középiskolai tanár beszámolt heroikus küzdelméről a tantervekkel, a kétszintű érettségi követelményekkel, az érettségi írásbeli feladatokkal. Azon kevés pedagógusaink egyike ő, aki nem kívülről szemléli, mit sütnek az anyanyelvtanítás boszorkánykonyháján. Miért egyedül? Kinek felel meg ez az állapot?

A. Szabó László, az Oktatási Minisztérium Nemzetiségi Osztályának igazgatója elmondta, hogy egyeztetések folynak a minisztériumon belül egy Magyar Módszertani Központ kialakításának lehetőségéről, amely segíthetné a magyar tannyelvű oktatást Szlovákiában. A magyar nyelv- és irodalomtanítás koncepciójának kidolgozásánál fontosnak tartja meghatározni az alappilléreket, a vázat és a feltöltés módját tartalommal.

Hibás irodalomkönyvek

Misad Katalin, egyetemi tanár, a nyelvtantanítás elavult szemléletmódjáról beszélt. Arról, hogy az új nyelvészeti szemléletet a tanárok nem veszik figyelembe. A gimnáziumi könyveket a tankönyvírók gyakran csak összeollózzák. Az alapiskolai tankönyvek sok hibát tartalmaznak, amit a lektorok sem vesznek észre. Felhívta a figyelmet arra, hogy funkcionális nyelvtant kellene tanítani. A középiskolákban pedig egyszerűen nem tanítanak nyelvtant, annak ellenére sem, hogy az egyetemi felvételi kérdések egyharmada nyelvtani jellegű. A diákok nem tudnak azoknak a középiskolai gyakorlókönyveknek a létezéséről, amelyekből az érettségi és a felvételi vizsgák feladatai vannak kiválasztva. Nem ismerik Grendel Lajost és Tőzsér Árpádot, s nincs tudomásuk a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratokról sem.

Patus János, középiskolai tanár, felhívta a figyelmet arra, hogy az intézeteknek kommunikálniuk kellene egymással a fejlesztések ügyében. Nem volna szabad figyelmen kívül hagyni a hazai magyar szaktekintélyek véleményét sem. Elfogadhatatlan a tankönyvírók kiválasztásának szlovákiai magyar gyakorlata, amely az ismeretségen alapszik, nem a szaktudáson.

Fibi Sándor iskolaigazgató szerint a szülőket sem igazán érdekli, hogy milyen a magyar nyelv tanítása. Látható, hogy ezeket a problémákat egy ember nem oldhatja meg. Kinek volna a kötelessége? Véleménye szerint a négy magyar egyetemi tanszéknek és az oktatási minisztériumnak.

Bernáth Erzsébet, az Állami Pedagógiai Intézet munkatársa mint házigazda, kicsit sajnálkozott afölött, hogy a mostani tanácskozás nem volt olyan eredményes, mint a szlovák tantárgybizottság ülése. Nem tartotta helytállónak azt az állítást, hogy az eddigi tantervek íróasztal mellett születtek, mivel azokat is gyakorló pedagógusok írták. A pedagógusok azonban nem rendelkeznek tantervírói szakismerettel, mivel erre nem készítették őket fel. A tankönyveknek pedig összhangban kell lenniük az érvényes tantervekkel.

A tanácskozás után egy nappal a Comenius Pedagógiai Intézetben arról beszélgettünk, hogy a tantárgy gazdátlannak látszik. Senki sem erőszakol ránk semmit a magyar nyelv és irodalom tanítása terén. A szlovákokat már nem érdekli, hogyan tanítjuk a magyar nyelvet. Még szerencse, hogy a szlovák nyelv tanítása háza táján minden rendben van! Tényleg rendben van? Ez akkor igaz, ha a gyerekeink könnyen és örömmel tanulják a tantárgyat.