Az átjárhatóságról

Az átjárhatóság tökéletes biztosítéka, illetve biztosítása csak merev tantervvel, egyetlen tankönyvvel, szigorú ellenőrzéssel, és ad abszurdum pontosan azonos színvonalú iskolákkal lenne megvalósítható.

Gondoljunk csak bele: az ismeretminimum miként biztosíthatja az átjárhatóságot? Például: fizikát tanítok egy négyosztályos gimnáziumban, második osztályban. Éppen befejeztük a mozgási energiáról szóló fejezeteket. Az osztályba új fiú érkezik: pontosan itt tartottak az előző iskolában is. Az átjárhatóság feltétele tehát adva van. De igen hamar kiderül: bár azt az egy-két képletet valóban úgy tanulták, ahogy minden tankönyvben szerepel, de az energia fogalmához másként jutottak, más módszerrel, ezért egészen mást jelent számára a fogalom. Ér-e valamit a hárombetűs képlet, ha egészen mást tud róla a tanuló? Vagy tartozzék az ismeretminimumhoz az is, hogy miként jut el a tanár egy eredményhez?

Ismeretminimum

Egy másik példa: jelenleg több „alternatív” matematika tankönyv van forgalomban a gimnáziumokban (ill. az alapiskolákban is). Lehetséges, hogy ugyanazon iskolában a harmadik A osztályban az egyik a párhuzamos B osztályban a másik könyvből tanítanak. Az is lehetséges, hogy éppen mindkét osztályban a folytonosságot tanulják.

Ez azt jelenti, hogy egy diák probléma nélkül osztályt tud v áltani, legalábbis a matematika nem jelent nehézséget számára? Aki ismeri a felfogások közötti különbséget, az nyilván azon a véleményen van: az, hogy „pontosan ott tartanak”, nem jelent semmit. A folytonossággal kapcsolatban ugyanis nem tudom, mi lenne az az ismeretminimum, amit az iskolák átjárhatósága végett meg kellene határoznunk! Másrészt az iskolaváltás mindig megoldható „helyi kérdésként”. ĺgy volt ez régen is: legfeljebb különbözeti vizsgát tett a diák. Legtöbb esetben azonban erre sincs szükség: néhány hét vagy hónap alatt a tanuló teljesen beilleszkedik az új osztályba, mert az iskolában nem az ismeretek közlése a fontos, hanem a szellem nevelése, amelynek eszköze a tananyag.

A vizsgák anyaga

Sok esetben pedig a tananyag konkrét tartalma nem is olyan fontos, mint sokan gondolják. Ismeretminimummal nem lehet jól szabályozni. Főként nem, ha a vizsgák anyaga ezen alapul; így szerepelt a tervezetben is. beletartozzon-e az iskolaszerkezetbe a gyógypedagógiai iskolák rendszere? Ha igen, akkor mi az az ismeretminimum, amelyet az enyhe értelmi fogyatékosnak is el kell sajátítania? Vagy a gyógypedagógiát hagyjuk ki? És maradjon-e a rendszerben a „deviáns”, kötelező ismeretminimumot megfogalmazni?

Olyan ez, mintha megállapítanánk, hogy minden embernek szüksége van bizonyos mennyiségű fehérjére, vitaminra stb. Biztosítsuk tehát mindenkinek ugyanazt a menüt, függetlenül attól, hogy az egyik ember vegetáriánus, a másik utálja a csirkét, a harmadik pedig a sertéshúst.