Amiről beszélni kell…

Miért örökítik meg a soha viszsza nem térő pillanatot a fényképezőgépek és a kamerák? S miért szorul el a szülők torka az egyre ünnepélyesebb keretek között lezajló beíratásokon? Ez a nap és szeptember első napja közti időszak a várakozás, az izgalom, az egyre feszítőbb kíváncsiság időszaka. Sokkal jelentősebb, mint az a nap, amikor a szülők csemetéjüket első nap az óvodába viszik. Bár az első óvodai napot is hosszas készülődés előzi meg, s akkor is éreznek gombócot a torkukban. Az elkövetkező hónapok a megfigyelés időszaka is úgy a szülőnek, mint az óvónőnek. Kellő odafigyeléssel és felkészítéssel kell a gyermekeket iskolába indítani. A gyermeket rá kell vezetni, hogy ezután csupán önmagára, saját erejére, kitartására lehet támaszkodnia. Önállóságot kell addig megtanulnia. Tudjuk, az osztálytanító is vigasztalni fogja a síró, riadt kis elsőst, s ha bajban lesz, segít neki. De mégis: nem ez a jellemző.

Az iskolaérettség ismérvei

Inkább legyen szókimondóan talpraesett, mint félénk. Legyen kellő önbizalma, aminek a huszonöt gyermek között nagy szerepe van. Hiszen az osztályban körülötte egyenlőre minden idegen: a tanító, a társak, az új „játékszabályok”. Egy új közösségbe kell beilleszkednie, bizonyos fontos dolgokat el kell fogadnia. Mindez könnyebb, ha a gyermek előzőleg már járt óvodába.

Az iskola tehát elvárja, hogy a gyerekek bizonyos fokú önállósággal lépjenek az iskolába. Meg kell érteniük a pedagógus szavait és utasításait, át kell adniuk otthon a szülőknek az üzeneteket. Az önállóság néhány „technikai” készség elsajátításából is áll. Senki sem várhatja ugyanis el, hogy egy 25–30-as létszámú osztály pedagógusa a tornaóra után felöltöztesse a gyerekeket. Az elsős kisgyereknek idejében kell szólnia, ha WC-re kell mennie, s el kell rendeznie ruházatát. Az orrfúvás, kézmosás, az órák utáni elrakodás mind olyan dolog, amelyeknek természetesnek kell lenniük. További fontos követelmény, hogy a gyermek tudja nevét és pontos címét.

Az iskolaérettség fontos kitétele a gyermek ún. szociális érettsége. Ezt megítélni elsősorban a szülőnek kell, miután felteszi önmaga számára a következő kérdéseket: Összefér-e fiunk/lányunk a többi gyerekkel? Nem akarja-e mindig a vezér szerepét játszani? Könnyen a háttérbe hagyja-e magát szorítani? Hamar elsírja magát? Gyorsan összeveszik a többiekkel kicsiségeken? Minden szülőnek tudatosítania kell: egy meggondolatlan szó vagy cselekedet hosszú időre rossz irányba terelheti gyermekük helyzetét az osztályközösségben, hiszen minden gyermek külön személyiség, akihez a neki járó tisztelettel kell közeledni.

Elvárások az iskola részéről

Az elsős gyermek egyik legfontosabb feladata, hogy biztonságosan eljusson az iskolába. Ezért fontos, hogy pontosan meg tudja különböztetni:

a jelzőlámpa színeit,

a legfontosabb mértani alakzatokat (kör, négyzet, háromszög),

tudnia kell, hogy soha nem szabad az úttestre guruló labda után futnia,

hogy mielőtt az úttestre lépne, gondosan körül kell néznie.