A techno-house szubkultúra és az iskola

Napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy növekszik a fiatalok és a felnőtt-társadalom közötti konfliktus. Valószínűleg e folyamatok következménye egy korábbinál sokszínűbb, önálló ifjúsági kultúra kialakulása, amelyet azonban egyoldalúan a fogyasztói szemlélet határoz meg. Ennek térnyerése világosan kimutatható a fiatalabb generációk körében. A fiatalok életfelfogására, értékeire a legnagyobb hatással a szórakoztatóipar van. Ennek következtében a család és az iskola értékközvetítő szerepe erősen meggyengült. Innen a csoportstílusok, szubkultúrák kiemelt jelentősége is.

Az iskola az érvényesülés és a fejlődésfejlesztés kötelező tere. A modernitással együtt az ész, a művelődés és a tudás jelentőségét vallja tevékenységével. Érdekes paradoxont teremt az a helyzet, hogy ez az iskola elvárt, előírt kulturális értékrendszere (s ezt általában a tanárok közvetítik), amelybe olyan személyek lépnek, akik gyakran, nem egészen ezt követik (diákok). ĺgy a hatalmi-kisebbségi kultúra mellett szüntelenül jelen van egy többségi ellenkultúra a maga szokás- és normarendszerével.

Az iskola kulturális hagyomány-, érték- és szokásrepertoárjának egyik legfontosabb eleme a tanulás. Érdekes, hogy az iskolák jó része „reklámozva önmagát” nem a tanulási tevékenységet emeli ki, pedig idejének és tevékenységének nagy részét egyértelműen a tanítás-tanulási folyamat tölti ki.

Vajon a középiskolás fiatal, aki a szubkultúra tagja és az iskolát is látogatja, milyen módon tudja fejlődése során feldolgozni e feszültséget? A szubkultúrához tartozás milyen értékek mentén fejleszti őt – ha elfogadjuk, hogy a szubkultúra világa szocializációs-pedagógiai folyamatokba von be, – s e fejlesztés nem áll-e szemben az iskolai nevelés értékeivel? Vajon ennek értékközvetítő funkciója hogyan tud érvényesülni a „techno-house-os” fiatal esetében? Végül a tanulási motivációját milyen módon befolyásolja a szubkultúrához tartozása?

A feszültség nem feltétlenül negatív hatású. Különösen abban az esetben nem, ha a fiatal kapcsolódása a techno-house-hoz csak perifériális, nincs az életének centrumában, nem járja azt át. Az össztársadalmi normáktól, teljesítménykényszertől való időleges megszabadulás mintegy erőt adhat a hétköznapok célirányos, eredményorientált „munkájához”, mely számára a tanulás. A normák áthágásával való kontrollált játék, az élettartalmakat, konfliktusokat eljátszó szent dráma pont a normák interiorizálását segítheti elő.

A kulturális feszültség negatívan is befolyásolhatja a tanuló fejlődését és az iskolai nevelés fejlesztő hatását. Ez különösen azoknál a tanulóknál jelenthet problémát, akinél a szubkultúra az élet szerves, centrális része, meghatározza értékrendjüket, viselkedésüket, nézeteiket.

A virtualitás olyan hangsúlyt kaphat a tanuló életében, hogy elveszítheti a „reális” iránti vonzódását. A közvetlenül elnyert fogyasztói élmény egyeduralma megnehezíti a közvetlen kielégítést nem nyújtó erőfeszítés gyakorlását. Ez tartós életérzéssé, életmóddá válhat, az iskolai tudás gyakorlati értékének elfogadása károsodhat.

A „csak a hétvégéig húzzuk ki” határozottan demotiváló hatású lehet, az „iskolai túlélésre” berendezkedést jelenti. Az esetleg föllépő deviáns, normátlan magatartás pedig megnehezíti az értékek közvetítésének lehetőségét, a külső motiváció alkalmazását is. A kötődés szintén nehezen aktivizálódik a prófétaszerepű tanárral. (of)