A szövegértés hét lépése

Amikor olvasunk, folyamatos oda-visszacsatolás megy végbe a szimbólumok formájában rögzített szöveg és az agyunk között. Ahhoz, hogy meg is értsük, amit olvasunk, a következő lépéseknek kell végbemenniük.

Fel kell ismernünk a betűket.

A látványból összeálló szókép a látóidegen keresztül eljut az agyba, ahol végbemegy az úgynevezett asszimilációs folyamat.

Végbemegy az alapvető megértés, amit intra-integrációnak hívnak.

Az elemi megértést további kritikának, értékelésnek, analízisnek vetjük alá, úgy is mondhatjuk, leellenőrizzük az eddigi folyamatot.

Az így megszerzett információt az agyunkban eltároljuk.

A tárolást emlékezéssé alakítjuk, vagyis későbbi használatra is előhívhatóvá tesszük.

Kommunikálunk, azaz hangosan vagy csupán a belső fülünk számára kimondjuk az olvasott szöveget.

Szerencsés esetben ezt a hét lépést az iskoláskor elején tökéletesen és hibamentesen elsajátítjuk, és akkor ezzel egész életünkben gond nélkül elboldogulunk. Az iskolás gyerekek közül azonban ma már minden ötödik valamilyen mértékig torzult, hiányos, hibás olvasóvá válik, ráadásul ezeknek a problémáknak a nagyobbik része soha nem kerül teljesen napvilágra. Nagyon sokszor egészen más természetű iskolai problémák kapcsán derül ki, hogy a gyerek legfőbb gondja évek óta, hogy nem tud jól olvasni, mert vagy technikai, vagy értési vagy még mélyebbről eredő agyi programozási problémája van. Ez utóbbi jelenti a diszlexiát, diszgráfiát, diszkalkuliát.

Ez utóbbi probléma kezelése speciális szaktudást igényel. Ilyenkor ugyanis mindenek előtt azt kell kideríteni, hogy hol van a „hibás” kapcsolat. (he, i)