A személyiség – a nevelés alfája és omegája

A pedagógia legalapvetőbb feladata a személyiségnek sokoldalú fejlesztése. A személyiség tulajdonképpen struktúra, a fejlődés adott szakában zárt, de fejlődésre, változásra képes rendszer. Nem véletlen, hogy a pedagógia a tanulók aktivitását, önállóságát, tevékeny részvételét hangsúlyozza az ismeretszerzés folyamatában, valamint a nevelésben. Nem elégedhetünk meg ugyanis azzal, ha csak a tanulók személyiségének külső rétegéhez férhetünk hozzá, alakítani, nevelni őket csak akkor tudjuk, ha személyiségük belső rétegeire tudunk hatni.

A személyiségelmélet szerint a személyi létnek tengelye a tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a személyiségre nem a szavak, hanem az általa végrehajtott tettek hatnak. Mindez arra is figyelmeztet, hogy ne tulajdonítsuk túlzott szerepet életünkben a puszta szavaknak. A személyi tudat tengelye az öntudat, amely a személyiség fejlődése során tervszerű nevelés hatására, és nem spontánul alakul ki. Az „én” tudatához még minden csecsemő eljut, innen azonban már a nevelőknek kell eljuttatnia a fiatalokat az önismeret, -érzékelés, -felismerés, -értékelés, -elemzés és -kontroll lépcsőfokain át. Nevelésünkben rendszerint ezekről a fontos lépésekről feledkezünk meg, mert egyoldalú intellektualizmusra törekszünk. Márpedig, ha a személyiség sokoldalú fejlesztését tekintjük feladatunknak, az oktatás elemi fokától ezeket a szokásokat, jegyeket kell mindenekelőtt kialakítanunk a gyermekekben. A gyermekek csak ily módon lesznek képesek arra, hogy egy adott életszakaszban önmagukat neveljék.

Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy-egy tantárgy eredményeit a legnagyobb erőfeszítések árán sem vagyunk képesek fokozni. Ilyenkor (pl. idegen nyelv tanítása) rendszerint a korrepetálás segítségéhez folyamodunk. A személyiség szerkezetéről rögtön leolvashatnánk, hogy ezen az úton nagy nehézségek árán is csak kis eredményekhez juthatunk. A problémát az ismeretek hiánya okozza, mivel a korrepetálás ugyanerre az oldalra hat, szükségszerű tehát, hogy ellenállással találkozik. Ha viszont más oldalról közelítenénk meg a személyiséget – pl. a társadalmi viszonyok oldaláról: megbízásokat adnánk neki az adott tantárggyal kapcsolatban –, könnyebben érnénk el eredményeket az ismeretek elsajátításában is. Ha felkeltjük a tanulók érdeklődését, ugrásszerűen emelhetjük oktatásunk színvonalát, eredményességét.

Szükséges, hogy a pedagógus ismerje tanítványai személyiségét, mert csak így szerezhet kulcsot a velük való egyéni foglalkozáshoz. Egyéni foglalkozás nélkül pedig nincs nevelés. Céltudatos, tervszerű nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha a személyiség fogalmát, szerkezetét helyesen értelmezzük. Ez minden nevelés alfája és omegája.