A pedofília nálunk is létezik

Tudják Önök, hogy kik azok a „krokodilok”? – a bangkoki gyermekprostitúcióba kényszerített tíz-tizenkét éves kislányok és kisfiúk nevezik így pedofil klienseiket. Évente több ezren repülnek Nyugat-Európából Bangkokba, hogy néhány éjszakát együtt töltsenek ezekkel a gyerekekkel. Legtöbbjük köztiszteletben álló huszonöt és hetven év közötti családapa. Évek óta bizonyított tény a, hogy a pedofilek, akik egy-két hónapra elmennek Thaiföldre, az év tizenegy hónapjában Európában vannak, s ugyanúgy zaklathatnak gyerekeket. Erről azonban itt Európában nem akarnak tudomást venni. Amikor kirobbant az egész térséget megrázó Dutroux-ügy (két kislányt tartottak hónapokig fogva, erőszakoltak meg, s öltek meg Belgiumban), a tragikus esemény a kapcsán az emberek figyelme nagymértékben terelődött a pedofil indíttatású bűncse-ekményekre. Miért fontos nekünk itthon, mindezekről beszélni? A pedofilia, a gyermekek szexuális zaklatása nálunk is létezik, csak mi sokkal kevesebbet foglalkozunk vele. De a megelőzéssel megmenthetjük a gyermekeinket attól, hogy szexuális erőszak áldozataivá váljanak. Ez ugyanis a gyermek legbensőbb énjét érinti és egész életére hatással lehet. Olyan károsult magatartásformák alakulhatnak ki, mint a kábítószer, a prostitúció, az öngyilkosságra való hajlam. A pedofilek nagy része maga is áldozat volt gyermekkorában. Egy kanadai tanulmány szerint a szexuális erőszak arányai minden országban azonosak, függetlenül a társadalmi berendezkedéstől. Az említett tanulmány szerint minden nyolcadik lány és minden tizedik fiú válik szexuális erőszak áldozatává 18 éves kora előtt. De csak minden huszonötödik lány és harmincharmadik fiú tesz bejelentést erről. A tizenhat éven aluliak esetében a szexuális zaklatást ötven százalékban közvetlen családtag követi el... A hazai rendőrségi adatokból, szakcikkekből kiderül, itthon is vannak ilyen bejelentések, bűntények, csak nagyon keveset beszélünk róla. Beszélni kell ezekről a dolgokról otthon, de intézményesen is, mert ha a zaklatás családon belül történik, a gyereknek nincs kihez fordulnia segítségért. Ez a munka speciális felkészültséget kíván. Alaposan és körültekintően kell eljárni, hiszen őszintének kell lenni, de nem szabad a gyerekekben indokolatlan félelmet kelteni. Mi, felnőttek vagyunk felelősek a gyermekek biztonságáért, de nem elég megvédeni őket, tanítani kell a védekezésre. A lehető legkorábban tudatosítani kell, hogy bizonyos közeledésmódok elfogadhatatlanok. A belgiumi dráma leckéül szolgálhat mindannyiunknak, és nem várjuk meg, míg hasonló tragédia történik a mi gyermekeinkkel is ahhoz, hogy végre cselekedjünk. (rv, he)