A mnemotechnika, avagy a tanulás tanítása

A mnemotechnika az emlékezést megkönnyítő eljárásokat – a megjegyzést és felidézést – alkalmazó technika, amely napjaink pedagógiájába is belopódzik. A tanulási stratégiák kifejlesztését és a tanulási képesség javulását várják el tőle.

Az oktató általában azt közli a tanítás során, hogy milyen anyagot kell elsajátítani, de a tanulási módszert a tanítványnak kell kitalálnia hozzá. Az iskolai, egyetemi és szakmai ismeretek bővítése megkönynyíthető volna, amennyiben az új eljárásokat ismernénk. A kognitív lélektan, amely többek között az emlékezés pszichológiáját kutatja, már ma is sok felhasználható ismerettel szolgál a tanulás területén. Első sorban az emlékezet struktúrája ragadja meg figyelmünket, amelyről Werner Metzig és Martin Schuster a Tanuljunk meg tanulni című munkájában ír.

Korunkban a társadalmi és a technológiai folyamatok felgyorsultak, ezért a munkavállalók állandó tanulásra kényszerülnek. A tudásért meg kell dolgozni, ami nem megy fáradság nélkül. A tanulási teljesítményt az befolyásolja, hogy a tanuló hogyan osztja be az idejét, mit tesz a tanulás érdekében, ismeri-e a speciális tanulási módszereket. A tanulásban magára hagyott tanuló nem ér el kellő hatékonyságot, tehát már az iskoláknak nagyobb figyelmet kell szentelniük az önszabályozott tanulási magatartás kifejlesztésére. A tanulónak el kell készítenie a rövid és a hosszú távú tanulás tervét. A napi feladatok lassú növelésével haladhatunk, s közben ügyelünk a napi fiziológiai ingadozásainkra. A teljesítőképesség maximuma a legtöbb embernél 8 és 10 óra között érzékelhető, majd délután 5 óra tájban. Az első mélypont 2 és 4 óra között tapasztalható. Az egyéni eltérések figyelembe vétele alapján iktatjuk be a szüneteket, amelyek lehetnek 1 perces megszakítások, 5 perces kis szünetek, 15-20 perces kávészünetek és ezt meghaladó 60-120 perces pihenések. A szünetek segítenek az azonos tananyag homogén gátlásának feloldásában. Két tanulási szakasz között, amelyek tartalma csak kis mértékben különbözik egymástól gátlás alakulhat ki a felidézés során. A tanulási tevékenység formája attól függ, hogy szövegből kell-e tanulnunk, vagy adatokat kell bevésnünk. Nem szoktunk teljes szöveget megtanulni – a versek kivételével – , hanem a szöveget a lényegre redukáljuk. Az információk redukciója sokak által gyakorolt tanulási technika, ezzel szemben az elaboratív tanulást kevesen alkalmazzák. Ilyenkor a tanuló a nélkülözhetetlen adatok felidézésének módját tervezi meg, amely sokszor feleslegesnek munkának tűnő, de hatékony módszer. A mnemotechnikai módszerek sokaságából az optimális tanulási technikánkat magunknak kell kikísérleteznünk és segítségével életre szóló stratégiát kialakítanunk. A színvonalas iskolai oktatás a technikák megismertetésével és begyakoroltatásával elfogadhatóvá, örömtelivé tudja változtatni azt a kényszert, amit élethosszig tartó tanulásnak nevezünk.