A magyar nyelv tanításáról

A bevezetőben Bernáth Erzsébet, az Állami Pedagógiai Intézet munkatársa köszöntötte az oktatás minden szintjét képviselő 25 pedagógust. Ismertette az összejövetel célját, amelytől azt várta el, hogy megvitatja a tantárgy tanítását átfogó koncepció alapelveit, a kulcskompetenciák, a műveltségtartalom, a tananyagok egymásra épülésének problémakörét.

A tényleges vitát két előadás előzte meg. Eva Obrancová információkat nyújtott a PIRLS 2001 elnevezésű nemzetközi mérések eredményeiről, amely a 9-10 éves gyermekek olvasási készségére és szövegértésére irányult. Előadásából különösen a képességszintek nemzetközi definiálása érdemel említést. Az első szinten lévő tanulók képesek szöveget kikeresni, s a tartalmát felmondani. A második szinten lévők meg tudják magyarázni az olvasmány szereplőinek egyszerűbb tetteit. A harmadik szinten képesek összehasonlítani tetteket és tulajdonságokat. A negyedik szinten lévők befogadják a szöveg üzenetét, el tudják mondani a szereplők tulajdonságait, érzéseit és gondolatait, amelyekre példát is tudnak említeni. A szlovákiai tanulók 518 pontos átlageredménnyel a második szintnek megfelelően teljesítettek, hasonlóképpen, mint Csehország (537), Magyarország (543) és Svédország (561).

Darina De Jaegher az anyanyelv és a célnyelvek elsajátításának koncepciójáról beszélt Kanada és az Egyesült Államok vonatkozásában. Kiemelte, hogy az

anyanyelv oktatása prioritást élvez

az idegen nyelvek oktatásával szemben. Finnország és Franciaország példáján szemléltette, hogy a demokratikus gondolkodású európai polgár kinevelésének eszméje hogyan közelíti egymáshoz az eltérő oktatási rendszereket. Hangsúlyozta, hogy a többnyelvűség elérésében az anyanyelv és irodalom tanításának elsődleges szerepe van mindkét országban. Finnországban államilag támogatott a többnyelvűség, ezért a migráció nem válik számukra aggasztóvá. Ezzel szemben Franciaországban elitista rendszerű az oktatás, s éppen a migráció kényszeríti ki a célnyelv és a kisebbségi nyelvek oktatásának állami támogatását.

A vitaindítót a Comenius Pedagógiai Intézet munkatársa tartotta, amelyben magyarországi szakmai értelmezésekre hivatkozva többek között szólt a közoktatás mai rendszerének történelmi gyökereiről. Magyarországon is kimondták az anyanyelv prioritását, vagyis azt, hogy az anyanyelv tanításának minden tantárgy tanításában jelen kell lennie. Láthatóvá vált, hogy csak központi szabályzó dokumentumokkal az oktatás-nevelést korszerűsíteni nem lehet. Alulról jövő innovációkra és felülről jövő kezdeményezésekre van szükség.

A tantárgyat a társadalom felől érő külső kihívások számbavételekor képességek kerülnek szóba: az egyéni érdekérvényesítés, flexibilitás, változni és változtatni tudás, szóbeli és írásbeli kommunikáció, önismeret, problémamegoldás képessége. Ezek azt sugallják, hogy jóval erősebb fejlesztést igényelnének a nyelvi kompetenciák, a beszélő egyéni beszédtevékenysége.

Az irodalom már nem tartozik a legkedveltebb tantárgyak közé, mivel sok magolni valót igényel. Élményközvetítő szerepe, az élettel való kapcsolata megszűnt. A nyelvtant a gyerekek nem szeretik. Az irodalom értő és műélvező olvasásának elérését a gyerekek felől kell végiggondolni, az életkoruknak megfelelő olvasmányok kiválasztásával, megbeszélésével, értelmezésével.

A PISA vizsgálatok

kimutatták, hogy a tanulók három szövegtípusból (elbeszélő, magyarázó és dokumentumszöveg) a dokumentumszöveget értik legkevésbé, pedig a hétköznapi életben való eligazodáshoz leginkább ez szükséges.

Kevés az olyan pedagógus, aki otthonosan mozog a klasszikus, a modern és a populáris kultúrában, aki meg tudná szerettetni a diákokkal az olvasást, az irodalmat. Évtizedek óta változatlan módszerekkel a bevált paneleket rutinból ismételik, amely unalmas és életidegen.

A belső kihívások közé tartozik a nyelvtan tanításának megújítása, amelyet az attitűdvizsgálatok a legkevésbé kedvelt tantárgyak közé sorolnak.

Az óriási mennyiségű irodalmi anyagot gyakran a nyelvtan órára szánt időkeret kárára próbálják a pedagógusok átvenni. Állandó szakmai vitát képez a leíró nyelvtan mértéke és mennyisége, amely gátolja a kommunikáció, a szövegtan és más modern nyelvtani irányzatok elterjedését. További akadályt képeznek a felvételi elvárások, amelyek a hagyományos nyelvtani ismereteket várják el a tanulótól. Hiányzik a pedagógusok felkészítése az újszerű feladatokra. A képességfejlesztés erősítése mellett (kommunikációs képességfejlesztés, szövegértés és olvasási képességek, beszédtechnika, helyesírási gyakorlatok) a nyelvtan feladata lenne megtanítani a különböző szövegtípusok, a média és az Internet világában való eligazodást is.

Az irodalomtanítás legnagyobb problémái közé sorolható a rengeteg ismeretanyag és az irodalomtörténet tanításának korai elkezdése. A nemzetközi összehasonlításokból kiderül, hogy tőlünk nyugatra egyáltalán nincs szisztematikus irodalomtörténet-tanítás. Nálunk a pedagógus a napi munkája során a kihagyható szerzőkről és anyagokról gondolkodik, ami leginkább a középiskolában mutatkozik meg, hogy négy év alatt el kell jutni az antik irodalomtól napjaink irodalmáig. Ez a kapkodás kihagyásokra, értelmezési egyszerűsítésekre, kész sémák átadására kárhoztatja a pedagógust és diákot.

A tanácskozás második napján a jelenlévők megismerkedtek a Comenius Pedagógiai Intézet kérdőíves felmérésének eredményeivel. A vitában számos hozzászólás és értékes javaslat hangzott el.