A loliták köztünk járnak

Mióta társadalmi közösségekké szerveződött az emberiség, azóta egyértelmű, hogy a szexualitás ki- és megélési technikái rendkívül változatosak. E technikák azonban – sajnálatos módon – az emberi társadalmakban még az ivarképtelen, azaz a szexuális akciókra-machinációkra ab ovo alkalmatlan, aszexuális vagy éppen antiszexuális, a gyermekeket, az egészen kicsiny gyermekeket sem kímélik.

Az állatvilágban – ha nem is nagy gyakorisággal, de – előfordul, hogy táplálék hiányában maguk a szülők – főként az apa – vagy más, felnőtt egyedek felfalják a fajukbéli kicsinyeket. Olyan esetről azonban nem tud a zoológia, hogy ivarérett egyedek a saját fajukhoz tartozó, ivaréretlen egyedekkel szemben alkalmaznának szexuális erőszakot.

Csupán a homo sapiens szomorú „leleménye”, hogy a saját, fejletlen utódait is a szexualitás jelenséghordozóiként kezeli és a szó szoros értelmében ekként (ki)használja.

A világ számos országában – különösen a legfejlettebb civilizációval rendelkezőkben és a legelmaradottakban – az is tapasztalható, hogy a prostituáltak életkora az évek folyamán egyre alacsonyabb. Igen sokan már kora gyermekkorukban az utcára kényszerülnek, és a szigorú gazdasági kényszer – munkanélküliség, képzetlenség, esélyegyenlőtlenség, otthontalanság, szökés, kábítószer-függőség stb. – hatására az utcán keresik meg – jobb és egyéb lehetőség híján a saját testükkel – a saját és/vagy az egész család mindennapi kenyerét. Szlovákia nem tartozik ugyan sem a leggazdagabb, sem pedig a legszegényebb országok közé, a prostituáltak átlagéletkorának csökkenése nálunk is megfigyelhető.

A gyermeket – főleg a kisebbeket – végképp nem motiválja sem a szex, sem pedig az anyagi ellenszolgáltatás. Sőt, inkább elriasztja őket. A gyermek gyermeki mivolta teszi lehetetlenné, hogy tényleges prostitúcióról beszélhessünk. A kisebb-nagyobb, eladott, szökésben lévő, száműzött, számkivetett, vagy magát annak érző, utcára kényszerülő gyereknek sokszor nem is jut más, csak megalázás, megvetés, verés és szexuális erőszak. Ha kap is valamelyes anyagi ellenszolgáltatást, annak nem tudja felmérni valódi jelentőségét. Számára közvetlenül nincs is piaci értéke a szexuális viszonyának-viszonyainak, a busás ellenszolgáltatás pedig értelemszerűen a futtató zsebében landol. Ha kiskamasz korában esetleg mégis megérzi a „pénz szagát”, életkoránál és élethelyzeténél fogva akkor sem képes a pénz valós értékelésére, az azzal való rendelkezésre, a saját sorsa ezúton történő irányítására. A gyermekek szexuális kizsákmányolása – másképpen, közérthetőbben fogalmazva, a gyermekek prostitúciója – a XX. században, a XXI. század hajnalán ugyanúgy világjelenséggé vált, mint a felnőtteké.

A GYERMEKPROSTITÚCIÓ

Még a legszerényebb becslések szerint is a világon évente mintegy kétmillió gyermek válik prostituálttá. A gyermekprostitúció, azaz a gyermekek szexuális kizsákmányolása megítélésénél ugyanis több fontos kérdés is felmerül.

Ki nevezhető – életkora alapján – gyermeknek? Mely életév a védett kor határa? A világon (és főként az ENSZ-ben) az a törekvés, hogy a védett kor határa egységesen a 18. életév legyen. Ennek ellenére maga a védett kor a világ országaiban a 12. és 21. életév között szóródik. Ami azt jelenti, hogy az egyik országban már a 12. életévét éppen csak betöltött gyermeknek is biztosítják a szexuális önrendelkezés jogát, míg másutt a 20. életévét betöltött, fiatal felnőtt számára sem. Ez a jogi rendezés persze szorosan összefügg az adott ország földrajzi fekvésével, a gazdasági-társadalmi és jogalkotási-jogalkalmazási fejlettségi szintjével, szokásrendjével és prostitúciós hagyományaival, a biológiai érés jellemzőivel és még egy sor egyéb körülménnyel. A megközelítően egységes szabályozásra azonban igen nagy szükség lenne (világméretű gyermekkereskedelem stb.). Megjegyezendő, hogy a szlovák büntetőkódex megfelelően védi (többek között) a kiskorú gyermek szexuális szabadságát (is). A nemi szabadság védelme, a fehér rabszolgaság leküzdése sohasem elsődlegesen a büntetőjog feladata.

Ki a másik fél, ki a gyermekprostituált – a szexuális kizsákmányolásra kényszeríttet fél – felnőtt partnere? Ezek a felnőttek ugyanis mindenkor a társadalom igen széles köréből kerülnek ki, amely még hozzávetőlegesen is csak nagy nehézségek árán határolható be. Nagy szerepük van az „apák”-nak (az „édes”-apának, a nevelőapának, az anya mindenkori élettársának stb.), mert a kiskorú számára a legveszélyesebb hely – mi tagadás – a család, persze, a rosszul vagy egyáltalán nem működő család. És családban az elkövetett erőszakos cselekmények általában valóban titkok is maradnak: maga a megsértett, megalázott, a mindenkor szenvedő fél, a gyerek szégyelli és titkolja a legjobban, ha például az édesanyja kényszeríti a nevelőapával való közösülésre. Annyi bizonyos, hogy számtalan gyereket frusztrált és frusztrál az „édes-“ vagy a nevelőapja által rákényszeríttet (akár több éven át is tartó) szexuális zaklatás. Ráadásul mindez igen nagyfokú lelki sérülést is eredményez, amely miatt még felnőtt korban, normális, jól működő pártkapcsolatban sem meri, nem akarja, nem bírja mindezen szörnyűségeket vállalni – még önmaga előtt sem. Igen veszélyes hely a gyermek számára a közvetlen környezet, a rokonság, szomszédság is. Számos büntetőeljárás folyt a világban különösen a kisfiúkat abuzáló tanár, edző, pap, szomszéd bácsi stb. ellen. Az abúzus kezdődhet egészen kicsi korban simogatással, a gyereket megtévesztő figyelmességgel, egy rendszeresen kölcsönadott biciklivel, és végződhet – később – akár nem i erőszakkal is. E cselekmények jelentős része a pedofília tárgykörébe tartozik, de sok gyereket – főként kisfiút – lökött már a prostitúció bugyraiba. Veszélyesek a gyerekre természetesen az „idegenek” is, vagyis akikkel a gyereknek a „célirányos” beavatkozást-megismerkedést megelőzően semmiféle kapcsolata sem volt. (rv, he)